Bolhapiac

Idol a képernyőn

Fehér szmoking, ballonkabát, cigaretta a szája sarkában. Ki ne ismerné Hamphry Bogart szívfájdítóan charme-os alakját a világ egyik idollá vált filmjében, a Kertész Mihály rendezte ...

Így írtok ti

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét.

Tolkien: Szilmarilok - könyvajánló

Az Európa Kiadó először 2002-ben jelentette meg Tolkien Gyűrűk Urá-nak előtörténetét A szilmariloka. A rajongók által kedvelt Tolkien-világ az Európa Kiadó immár negyedik kiadásában ismét ...

Vladimir Nabokov: Lolita - könyvajánló

A Lolita hallatlan világsikerét -- két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik -- ...

„Mi lett Önből?”

Kemény István két régebben megjelent, beszerezhetetlen prózakötetét egyesíti ez a kötet. Az ellenség művészete című regény 1989-ben jelent meg és a nyolcvanas évek Budapestjén játszódik: ...

„Az ember, aki meglátta az angyalt.”

80 éve született Tarkovszkij

2012-04-06 12:02:48
Címkék: Tarkovszkij

„Az ember, aki meglátta az angyalt.”- ez áll a nyolcvan éve született és1986-ban, 54 éves koréban elhunyt Andrej Tarkovszkij franciaországi sírkövén. Életét és páratlan stílusteremtő munkásságát áthatotta a hit, a vallási és erkölcsi kérdések újra gondolása, a transzcendens értékek keresése, az ember és Isten viszonyának folyamatos újrateremtése. Születésének nyolcvanadik évfordulója és Húsvét közeledte alkalmából rá emlékezünk.  

Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij, a Szovjetunió-beli Zavrazsje faluban született, 1932. április 4.-énés 1986-ban, ha méltatlanul korán, Párizsban hunyt el. Páratlanul gazdag és értékes életművet alkotott a modern filmművészet korszakos, stílusteremtő alakjaként. Karrierje 1962-ben kezdődött, ekkor forgatta az Iván gyermekkora című filmjét, mely rögtön hatalmas nemzetközi sikert aratott: a Velencei Filmfesztiválon a legjobb rendezésért járó Arany Oroszlán-díjban részesült érte. Az 1966-os Andrej Rubljov forgatása közben már érték őt atrocitások a szovjet belügyi hatóságoktól, alkotói szabadságáért élete végéig harcolnia kellett. A filmet csak 1970-ben mutatták be. Ezekben az években forgatókönyveit visszautasították, csak 1972-ben forgathatott újra. A Solaris ismét hangos nemzetközi sikert aratott, az 1972-es cannes-i filmfesztivál zsűrije külön nagydíjjal jutalmazta. 1974-es Tükör című filmje.

Tarkovszkij sírja (forrás: wikipédia)

A Sztalker forgatásakor a hatalom ismét szembehelyezkedett vele. Noha forgatókönyvét és a film németországi forgalmazását egy német filmforgalmazó vállalat előre megvette, a vállalattól a forgatásra küldött jó minőségű negatívot az Állami Filmbizottság mégsem

juttatta el Tarkovszkijhoz, hanem azt más készülő filmekre elhasználta. Tarkovszkij így olyan negatívot kapott, melyet nem lehetett Moszkvában előhívni, így az első, csaknem leforgatott film nyersanyaga megsemmisült. Tarkovszkij ennek ellenére újra belekezdett a forgatásba, és 1978. áprilisi infarktusa sem akadályozta meg abban, hogy 1979-re elkészítse a film második variációját, mely – elmondások szerint – jelentősen különbözik az elsőtől.

1979-ben készítette el a Nosztalgia forgatókönyvét. A filmet már Olaszországban forgatták, és az 1983-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az alkotói film nagydíját.

1984-ben jelentette be, hogy nem tér vissza a Szovjetunióba. Az 1986-os, Svédországban befejezett Áldozathozatal ismét a zsűri különdíját nyeri el Cannes-ban.

Következő filmtervei a Hamlet, az E. T. A. Hoffmann művei alapján készülő Hoffmanniádia,

a Szent Antal megkísértése, a Szent János Patmosz szigetén, a Rudolf Steiner művei alapján forgatott Golgota voltak. Párizsban halt meg, tüdőrákban.

Filmjeit áthatják a keleti és nyugati kereszténység és a keleti nagy vallások hatásai. Tarkovszkij művei egyedülállóan koherens módon kapcsolódnak egymáshoz, saját életét, hitét, gondolatait, az orosz kultúra és társadalom, valamint az emberiség jövőjének kérdéseit ábrázolja egyéni stílusban. (forrás: www.wikipedia.hu)

Andrej Rubljov című alkotásának fő motívuma a keresztjét cipelő Ember alakja, mindennapi Golgotája a hit és áldozat 2000 éves útján. Az alábbiakban Brenzovics Marianna tanulmányát olvashatjuk a www.tarkovszkij.hu oldalról.


Andrej Rubljov

Brenzovics Marianna

Tarkovszkij Andrej Rubljovja a remekmű szintjén reprezentálja a filmművészetet. A film gondolati, érzelmi gazdagsága, spirituális, érzéki varázsa, formaszépsége, a látvány erős, költői megjelenítése tekintetében csak egy másik Tarkovszkij filmhez mérhető.
Az Andrej Rubljov sem nem életrajzi, sem nem történelmi film. A filmben nem Rubljov és a középkori Oroszország történeti valóságának rekonstrukcióját látjuk, vagy az ikonfestő, akinek életéről nagyon keveset tudhatunk, személyes pszichológiáját, hanem az ikonok, a spirituális képek születésének történetét, mint Rubljov és hozzá analógiás alapon közelítő rendező önmegértésnek folyamatát, amelyben a személlyé válás, az alkotásba vetett hit visszaszerzése a tét. Tarkovszkij kiindulópontja, s egyszersmind a film tárgya, az alkotás, mint sorsviszony, az egónál különb önkép megtalálása a történelem erőszakos világában. A történelem katasztrófáival (tatárok, oroszok gyilkolnak, pusztítanak) szemben az egyes ember erkölcsi erőfeszítése (Rubljov, Boriszka, Feofan Grek), a félkegyelműek tanúságtétele (bolond lány, kobzos), a közösség erkölcsi erőfeszítése (harangöntési epizód), az orosz nép szenvedése (Andrej víziója, ahol egy orosz ember Krisztusként visz egy keresztet egy behavazott dombra, ahol őt a katonák megfeszítik), és a természet kegyelmi színtere áll. A filmben tehát két világ áll szemben egymással. Az erőszak világa eltávolodás ettől a „másik" világtól, de a természet, az áldozatvállalás, az erkölcsi tett perspektívájából nézve, amely a film perspektívája is, a háború, az erőszak „lényegtelen", hétköznapi epizóddá válik.

Folytatás itt olvasható.

 

Hozzászólás ehhez:

80 éve született Tarkovszkij

Milyen nap van ma?