Kikötő Online

„Sorsomat a rozsda marja, a végtelenbe táncolok”

Lomtalanításkor volt egy kazetta apám régi holmijai között, amelyre valaki postairónnal rávéste egyszer, hogy „Trabant”. Elmosolyodtam, miféle korszaklenyomat lehet ez, és már kerestem is a magnót.

Aztán fél év múlva hallom, hogy huszonhat év után, újra színpadra állnak a Gödörben. Azaz, nem csak a Trabant, hanem a vele anno tagátjárásokkal, Víg Mihállyal zenélő, némileg oldottabb hangulatú Balaton. A koncert napjára minden jegy elkelt.

A nyolcvanas évek elején párhuzamosan alakultak, és miután Vető János egy balesetben elvesztette barátját, Méhes Marietta és Lukin Gábor vigasztalásnak és egyszerű időtöltésnek szánta szobazenéjét zongorával, gitárral. Méhes Marietta pár év zenélés után Amerikába költözött, saját bevallása szerint most énekelt azóta először színpadon, hiszen ő nem is énekesnő. A zenekar másik két tagja sem él itthon. Rövid epizód volt az akkor csupán, de olyan nyomot hagyott a magyar zenében, amilyet azóta is próbálnak utánuk csinálni.

Meghökkentő zenéjük alternatív, bólintanánk rá mostanság, ez mindent megmagyaráz, amit nehéz megérteni. Vérmérsékletfüggő, hogy mennyire tudunk ráhangolódni a közönség és önmaga közé gátat emelő, „befelé” játszó zenekar dalaira, de vitathatatlan az erejük ma is. Szenvtelenül, szinte foghegyről szólnak bárkihez, akit érdekel, hogy milyen mélabúsan lebegő, valóságtól szomorított tündérország létezett a nyolcvanas évek zenéjében, egy időben a Vágtázó Halottkémek, vagy az URH erőteljes, új hangjával. Új volt a Trabant is, hanyag álmatagságával olyan érzéseket fogalmazott meg, amelyek képesek hű képet adni egy nem túl régen elmúlt korról, különösebb lázadás nélkül.

Izgalmasan hiteles lenyomat ez, nem csoda, hogy a múlt csütörtöki fellépéskor vegyes közönség töltötte meg a Gödört. Mintha vitrinbe raktunk volna egy lehunyt szemű, önmagát elunt lakótelepet 1982-ben, és most, erről a régi, nyújtott hangú felvételről nagyító alá lehetne venni újra, a maga törékenységével és zavarodott komolyságával. Persze a lakótelep nem csak unja magát, hanem álmokkal telve zizeg, de soha nem annyira, hogy felébresszen, csak épp eléggé, hogy elringasson és filozófiáját kemény, sánta rímeken át plántálja belénk.   

Méhes Marietta a Gödörben – interjú

Hozzászólás ehhez:

Trabant és Méhes Marietta - ajánló