Kikötő Online

A vasember visszatér

Robotzsaru 2 – filmkritika, filmajánló

Miután a Robotzsaru 1987-ben 53 millió dollárt fialt a jegypénztáraknál (szerény, 13 milliós büdzsé mellett), természetesen azonnal zöld utat kapott a folytatás. Paul Verhoeven nem vállalta a második rész dirigálását (inkább elment Schwarzival akciózni – milyen jól tette), így a staféta a Birodalom visszavággal a folytatásokhoz való érzékét már bebizonyító Irvin Kershnerhez került. A Robotzsaru 2 koránt sem hozott szégyent a zseniális első részre, de a minőség néhány kategóriát mégis csökkent.

A legnagyobb probléma az, hogy ennek a filmnek egészen egyszerűen nincs története. Semmi, nuku, nyista. Ez már csak azért is meglepő, mert a forgatókönyvön (többek mellett) a képregény-pápa Frank Miller is munkálkodott. Hiába, amit kapunk, az csak valami összefércelt anekdota a bűnben úszó, gyerek-gengszterek által rémuralom alatt tartott Detroitról, és az ellenük harcoló Robotzsaruról. Nincs igazi tétje a történetnek, egy percig nem érezni, hogy honnan hova kéne eljutnia a céljaitól megfosztott főhősnek, és a karakteres ellenlábas is teljességgel hiányzik. Verhoeven társadalomkritikája és filozófiai mélysége szintén ment a kukába, Kershnert nem érdekli a gépbe zárt lélek, vagy a fasizálódó jövő problémája. Kicsit olyan, mintha az első rész elemeit random módon beleturmixolták volna a forgatókönyvbe, de átgondoltság nélkül ezek csak lógnak a levegőbe. Így a Robotzsaru kettő se nem okos, se nem profetikus film, egyszerűen csak kicseszettül szórakoztató – és ezt nem lehet elvitatni tőle.

Kershner ugyanis maximumra tekerte az erőszakfaktort, beletaposott a gázba, és két órás, tömény akciómókát álmodott a vászonra – más kérdés, hogy mindez teljesen öncélú. A trükkök még jobbak, mint három évvel korábban, az akciójelenetek véresek és dinamikusak, és még a viccek is működnek. A végső leszámolás gépember és gépember között igazi klasszikus jelenet, amit nem lehet elégszer látni. Mindennek azonban ára van: a színészi játék sajnos korántsem olyan átütő, mint az első részben. Peter Weller ugyan ezúttal is karizmatikus a címszerepben, de – tekintve, hogy sokkal többet szerepel robotként, mint emberként – sokkal kevesebb lehetősége jut a kibontakozásra. Nancy Allen, ha ez egyáltalán lehetséges, még inkább háttérbe szorul, és abszolút feleslegessé válik. A rosszfiúk között is hiányzik az igazán markáns alakítás - Gabriel Damon karikatúraszerű gyerek-gengszterét képtelenség komolyan venni.

A Robotzsaru 2 igazi, B-filmes, igénytelen szórakozás, ami Verhoeven művéhez képest mindenképpen visszalépés. Kershner ugyan megpróbálja átemelni a holland megoldásait és világnézetét, de ez nem mindig jár sikerrel (a Verhoevennél szigorúan funkció nélküli tévébejátszások például dramaturgiai szerepet kapnak). Rideg, kegyetlen film ez, amiből hiányzik a humánum, hogy átélhetővé tegye az egészet (és ezen még az ügyes zárómondat sem segít). Mindenesetre a totálisan elbaltázott, méltatlan harmadik részhez képest igazi mestermunka.

Robotzsaru 2 (Robocop 2)

Színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi vígjáték, 112 perc, 1990
Rendező: Irvin Kershner

Szereplők: Peter Weller, Nancy Allen, Dan O'Herlihy, Tom Noonan, Gabriel Damon

Viasat3, 2011. július 16., 21:55
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Robotzsaru 2. - filmkritika, filmajánló