Kikötő Online

Gyermeklelkű gyerekrablók

Arizonai ördögfióka – filmkritika, filmajánló

1987-ben a Coen tesók éppen csak berobbantak a filmiparba a három évvel korábbi Véresen egyszerű című filmjükkel. Hogy a fiúknak elég sajátságos humoruk van, már ott is kiderült, az Arizonai ördögfióka pedig mindmáig a legviccesebb, legszórakoztatóbb filmjük. Ilyen szempontból csak a Nagy Lebowski mérhető hozzá. A Raising Arizona augusztus 10-től Blu-ray-n is elérhetővé válik.

Akárhányszor látja is az ember ezt a filmet, egyszerűen képtelenség megunni. Feszes és pörgős, vicces és sokszínű, az első perctől kezdve magával ragad, és nem is enged el az utolsóig. Nagy szerepe van ebben a főszereplő karakterének: H.I. McDunnough-t könnyű megkedvelni, egyszerű és suta természetét nem lehet nem imádni. Öt perc után a barátunknak, régi ismerősünknek érezzük. De a többi figura is pompás és egyedi, mint minden Coen filmben. John Goodman a modoros tahó, Frances McDormand a hisztis vidéki háziasszony szerepében alakít hatalmasat. A legjobb mégis Trey Wilson és Randall ‘Tex’ Cobb. Előbbi Nathan Arizonát, utóbbi a motoros Leonardot alakítja. Mindketten félelmetesen jók - és micsoda dumákat adtak a szájukba! Kettejük párbeszéde az irodában feledhetetlen.

Ahogy felejthetetlen Nicolas Cage is, mint H.I.; olyan komikusi adottságokról tesz tanúbizonyságot, amit azóta sajnos nagyon kevésszer volt alkalmunk megcsodálni tőle. Eleve a fizimiskája röhejes ezzel a szörnyű bajusszal, de bamba tekintetével és gülü szemeivel még rátesz egy lapáttal. Minden figura valahol egy képregényszerű karikatúra, és a realista ábrázolás határán mozog. A magyar szinkron megérdemli, hogy külön kiemeljük, mert ott a helye a klasszikusok között: Kaszás Attila legalább egy kategóriával megemeli Cage alakítását.

Az Arizonai ördögfióka története csak egy laza vázlat, amire Coenék asszociációk, helyzetkomikumok és váratlan fordulatokkal építkeznek. Az a feszes dramaturgia, ami későbbi filmjeiket jellemzi, (Az ember, aki ott se volt, Nem vénnek való vidék) itt még nem jelentkezik. Emiatt sokaknak tűnhet úgy, hogy csapongó a film, de én inkább a játékos szót használnám. Lazán elfér itt egy tíz perces pelenka-hajkurászás, vagy néhány álomjelenet, minden dramaturgia cél nélkül. Ennek köszönhetően soha nem tudhatjuk, mi történik majd a következő pillanatban.

Nagyon sok mindenről kéne beszélni az Arizonai ördögfióka kapcsán. Például Barry Sonnenfeld vad és virtuóz kamerakezeléséről, és a szokatlan beállításokról. Vagy arról, hogy ebben a filmben mindenki gyerek(lelkű), és hogy a film valójában a felnőtté válás történetét mondja el több változatban (John Goodmanék meg is születnek). Lehetne elemezni, hogy keveredik álom és valóság, képzelet és realitás, és hogy ez mennyire újszerű volt anno. Meg lehetne említeni, hogy Coenék már itt milyen jól keverik és lépik túl a műfajokat, és hogy a sorszerűség és a véletlen ellentéte ebben a korai darabban is megjelenik.

A lényeg mégis az, hogy az Arizonai ördögfióka egy maximálisan szórakoztató, a végletekig vicces Coen film. Nem ez a legmaradandóbb, legveretesebb alkotásuk, nem ezzel szerepelnek a lexikonokban. De az biztos, hogy ritka kincs: olyan vígjáték, ami szól is valamiről, és ami képes felnőtt számba venni a nézőt. És ami az elmúlt húsz évben semmit se vesztett frissességéből.

Arizonai ördögfióka (Raising Arizona)

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 94 perc, 1987

Rendező: Joel Coen, Ethan Coen

Szereplők: Nicolas Cage, Holly Hunter, Trey Wilson, John Goodman, William Forsythe, Frances McDormand
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Arizonai ördögfióka - filmajánló, filmkritika