Kikötő Online

Houston, nincs semmi baj

Apollo 13 – filmajánló, filmkritika

Ron Howard igencsak kiismerhetetlen rendező: ha belead anyait-apait, képes Oscar-érdemes, elsőrangú drámákat csinálni (Frost/Nixon, Egy csodálatos elme), máskor azonban képes a legmélyebb mélységekbe süllyedni (Da Vinci-kód, Grincs, vagy legutóbb a Dilemma). Az 1995-ös Apollo 13 kétségkívül az első kategóriába sorolandó – Tom Hankssel, Gary Sinise-sel és Ed Harrissel nehéz is lett volna nagyot hibázni.

1970. áprilisában az Apollo 13 nekivágott 384 ezer kilométeres útjának, a cél: a Hold. A háromfős legénység az út java részét gond nélkül letudja, ekkor azonban egy csapásra minden tönkremegy: egy robbanás után elillan az oxigén jelentős része, az energiaveszteség miatt pedig gyakorlatilag irányíthatatlanná válik a hajó. Innentől kezdve már csak egy dolog számít: épségben visszahozni az asztronautákat a Földre.

A film Jim Lovell, az Apollo 13 parancsnokának könyvén alapszik, úgyhogy a hitelességéhez nem férhet kétség. Az autentikus korrajz, a technikai részletesség és a szakkifejezések garmadája szerencsére nem megy az élvezhetőség rovására, sőt! A forgatókönyv képes átélhetően, emberközelien ábrázolni egy olyan drámát, ami a nézők 99,99%-ának totálisan idegen. Hogy miként kell filmszerűen dramatizálni egy témát – legyen az mégoly bonyolult is –, azt ebből a filmből meg lehet tanulni. A történet tulajdonképpen befelé csavarodik: mindvégig ugyanazon a két, igencsak szűk helyszínen járunk, a problémák itt sűrűsödnek és sokasodnak. Ennek ellenéra az ötletes rendezés és a kiváló operatőri munka miatt nem tűnik egysíkúnak, vagy monotonnak Ron Howard mozija.

Az izgalmaknak és fordulatoknak azonban ára van: a figurák nem éppen a legkidolgozottabbak. Még a főszereplők is egy-két (igaz, jól eltalált) jellemvonással jellemezhetők, de bonyolult lélekrajzokat ne itt keressünk. Ezért is volt szükség az első osztályú castingre, mert Hanksnek, Sinise-nek és Harrisnek bőven elég egy vázlat, hogy élő, lélegző figurát teremtsenek belőle. Hanksnek ez amúgy is a legjobb korszaka, és bizony itt is csúcsteljesítményt nyújt – az Oscar-jelölést azonban nem ő, hanem Harris, a földi irányító, és Kathleen Quinlan, az aggódó feleség kapták. Kevin Bacon és Bill Paxton sem rosszak egyébként, de ilyen ellenfelek mellett sajnos alulmaradnak.

Az olyan film, mint az Apollo 13 ritka, mint a fehér holló (főleg manapság): intelligens, átgondolt, felnőtteknek készült blockbuster. Még a témából szükségszerűen adódó amcsi-pancsi jelenetek számát is sikerült minimálisra csökkenteni (képzeljük el, mi lett volna ebből, ha Michael Bay rendezi). Így viszont egy olyan film született, amit már ezerszer láttunk, kívülről fújjuk, de amikor adja valamelyik tévé, valahogy mindig a képernyő előtt ragadunk. Bízzunk benne, hogy Howard a Sötét toronnyal (aligha), vagy a Rush-sal (esélyes) visszatér ehhez a színvonalhoz.

Apollo 13

Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 140 perc, 1995

Rendező: Ron Howard

Szereplők: Tom Hanks, Kevin Bacon, Bill Paxton, Gary Sinise, Ed Harris, Kathleen Quinlan

TV2, 2011. július 31., 21:35

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Apollo 13 - filmajánló, filmkritika