Kikötő Online

IRAland

Michael Collins – filmkritika, filmajánló

Michael Collins életét a jóisten is filmvászonra teremtette: az ír ellenállás egyik legismertebb alakja feltalálta az utcai terrorizmust, jó néhány évet ült börtönben, sikeres politikai karriert futott be, alaposan hozzájárult a független Írország megszületéséhez, végül egy merényletben vesztette életét. Mindeközben pedig még arra is maradt ideje, hogy elcsaklizza legjobb barátja és hű fegyvertársa menyasszonyát.

Azonban hiába a regényes életút, kettős megítélése és a kényes ír helyzet miatt egészen 1996-ig kellett várni az életrajzi filmre. Ekkor viszont a lehető legjobb helyre került az IRA egykori parancsnokának története: Neil Jordan-hez, akinek a neve az Interjú a vámpírral és a Síró játék után igencsak jól csengett ekkoriban. Az ír rendező kétséget kizáróan karrierje csúcsára ért a Michael Collins-sal, amiért Velencében Arany Oroszlánt is kapott. A siker tulajdonképpen érthető és megérdemelt: a film intelligensen és árnyaltan, szigorúan a tényekre és adatokra hagyatkozva mutatja be a történelem egy olyan szeletét, amiben soha, senki emberfia nem fog tudni igazságot tenni. Jordan-nek azonban nem az a célja, hogy egekbe emelje az egyik oldalt, vagy földbe döngölje a másikat (noha természetesen egy percig se kérdés, hogy az írek a „jófiúk”). Okosan a politikai machinációkra és a főhősére koncentrál, aki ugyan nem volt egy szent, de rajta keresztül kiválóan megérhető az egész ír-angol szembenállása.

Abban, hogy a Michael Collins egy maradandó történelmi tabló, nagy szerepe van Liam Neeson-nak, aki elemi erővel és kimagasló intelligenciával kelti életre az erőszaktól sem visszariadó, de alapvetően mégis a békés megoldás felé tendáló Collins-t. A Schindler listája mellett/mögött ez Neeson legjobb és legfontosabb alakítása, és még azt is feledtetni tudja, hogy legalább egy tízessel idősebb, mint a figura (Collins 31 évesen hunyt el). Aidan Quinn a bajtárs szerepében legalább ilyen kiváló, Alan Rickman pedig tenyérbe mászóbb, mint valaha, a puhagerincű elnök szerepében. Julia Roberts ezzel szemben igazi kakukktojás: mímelt akcentusával röhejesen hiteltelen falusi ír menyecskének. Talán bevétel-maximalizálás miatt került a stábba, mindenesetre kapásból lehetne mondani egy tucat színésznőt, aki jobban oldotta volna meg Kitty Kiernan nem éppen bonyolult karakterét. Rajta kívül azonban mindenki csúcsteljesítményt nyújt: a díszletek első osztályúk, az akciójelenetek lehengerlőek és a zene is pompás. A forgatókönyv kellően pörgős, de mindvégig jól követhető.

Mindazonáltal Jordan szkriptjének vannak hiányosságai. A politikai huzavona és az árulás-hegyek közt sajnos elvész Collins, az ember. A szerelmi szál rendkívül elnagyolt, nem is értjük, miért kell ennek az embernek asszony, amikor a hazája az igazi szerelme. A Rettenthetetlen, vagy éppen a Schindler listája kiválóan fésülte össze a személyes indíttatásokat a nagyobb, nemzeti célokkal – Jordan-t csak az utóbbi érdekli. Emiatt sokan talán szikárnak és hűvösnek fogják találni a filmet, de a Michael Collins-nak így is ott a helye az Apám nevében és a Felkavar a szél alatt egy polccal.

Michael Collins
színes, fekete-fehér, magyarul beszélő, angol-ír-amerikai filmdráma, 133 perc, 1996.
Rendező: Neil Jordan
Szereplők: Liam Neeson, Julia Roberts, Aidan Quinn, Ian Hart, Alan Rickman
Filmmúzeum, 2011. május 31., 21:00
 

Hozzászólás ehhez:

Filmajánló | Michael Collins - Filmmúzeum, 2011. május 31., 21:00

• 1. khm 2011-06-10 17:46:28

  IRELAND. legközelebb nyugodtan meg lehet nézni például Wikipedián... vagy atlaszban....

• 2. Tartalommenedzser 2011-06-11 11:15:02

  Kedves khm! Bár nem én vagyok a szerző, de bizton állíthatom: ez egy szójáték és szándékos az A betű benne: IRA land. A film tartalmából ezt könnyedén ki lehet következtetni.

• 3. Szelle Ákos 2011-06-11 20:40:37

  A rendkívül bonyolult megfejtés ezennel megszületett...