Kikötő Online

It's A Jungle Out There

A Szakasz – filmkritika, filmajánló

Oliver Stone-t Amerika élő lelkiismeretének szokták nevezni, hiszen nincs olyan kényes téma az elmúlt ötven évből, amiről ne forgatott volna filmet; Nixon, a Kennedy gyilkosság, 9/11, Bush. És természetesen, megkerülhetetlenül: Vietnam, az USA elfekélyesedett, a mai napig sajgó sebe, amiről nem lehet elégszer lerántani a leplet és ráhúzni a vizes lepedőt. Stone nem aprózta el, egy egész trilógiát szentelt a témának, aminek első és legjobb darabja a Szakasz.

Chris Taylor fiatal, idealista zöldfölűként érkezik a Kambodzsa mellett állomásozó amerikai csapatokhoz. Önként vonult be, a feje tele van a propaganda által harsogott marhaságokkal: a hazáért, a szabadságért, a demokráciáért érdemes meghalni. A szakaszt, ahova kerül, két ember irányítja, az őrült, a civileket is élvezettel halomra ölő Barnes, és a humanista veterán, Elias őrmester. Taylornak választania kell a két férfi között, és meg kell birkóznia az elviselhetetlennel.

Stone saját vietnami élményei alapján írta a forgatókönyvet, és ez bizony meg is látszik: hátborzongatóan hiteles, húsbavágóan naturalista film a Szakasz, ami nem is a története, sokkal inkább a hangulata miatt vált klasszikussá. A fülledt, átláthatatlan dzsungel, a sárban alvó, rovarokkal viaskodó katonák, vagy a semmiből felbukkanó, gerillamódszerekkel harcoló ellenség igazi rémálommá változtatják a filmet. Mindezt Taylor szemszögéből látjuk – vele együtt veszítjük el az illúzióinkat és hatolunk be az őrület legmélyebb bugyraiba. Stone mindent megmutat Vietnámból: az elállatiasodott, drogokba menekülő katonákat, a nyomorúságos, kiszolgáltatott vietnámiakat, és bizony a csatákat is: ennyire brutális, véres ütközeteket korábban egyetlen háborús filmben sem lehetett látni.

Sokáig úgy tűnik, hogy nincs is történet, hiszen a film első órája szinte kizárólag menetelésekből, füvezésből, és őrjítően feszült éjszakai őrjáratokból áll. Stone azonban nem bírja megállni, hogy ne moralizáljon, így csak elindul egy vékonyka történetszál: Barnes megöl egy helyi férfit, és megölné a kislányát is, ha Elias nem lépne közbe. Innentől kezdve kettejük harcáról szól a film, no meg arról, hogy ifjú hősünk melyik térfelet választja. Sajnos ez az egész csak nagyon vázlatos és felszínes. Egy percig nem kérdés, hogy Taylor kinek az oldalára fog állni, és ha Stone azt akarta ábrázolni, hogy a sötét oldal miként fertőz meg egy ártatlan lelket, akkor az nem jött össze. Ennél is nagyobb probléma, hogy a rendező (szokása szerint) nem tudja, hogy hol az elég: Barnes halála orbitális túlzás, a filmet végigkísérő narráció pedig felesleges, mert túlságosan is szájbarágós – ennek csúcsa a film vége, amikor a rendező szépen a néző fejébe erőszakolja a konklúziót.

Még szerencse, hogy minden idők egyik legjobb castingja állt Stone rendelkezésére, mert ilyen színészeknek az ember bármit elhisz. Most elsősorban nem Charlie Sheen-re gondolok, mert ő sosem volt jó színész, és azonkívül, hogy nagyokat néz, nem sok mindent csinál. Nem úgy Tom Berenger és Willem Dafoe, akiket Oscarra is jelöltek Barnes, illetve Elias megformálásáért. Döbbenetesen jók mind a ketten, de a mellékszereplők (többek között Forest Whitaker, Johnny Depp vagy Keith David) is briliánsak egytől egyig.

Stone itt-ott ugyan elveti a sulykot, emiatt a Szakasz nem ér fel az Apokalipszis, mosthoz, vagy a Szarvasvadászhoz, de érdemei elvitathatatlanok: kézzel foghatóvá, átélhetővé tette a Vietnami háborút, a maga kaotikusságában és abszurditásában. Willem Dafoe halála pedig a filmtörténelem egyik legemblematikusabb és legtöbbet parodizált, mindemellett pedig legsokkolóbb jelenete.

A szakasz (Platoon)
Színes, amerikai háborús filmdráma, 115 perc, 1986
Rendező: Oliver Stone
Szereplők Charlie Sheen, Tom Berenger, Willem Dafoe, Forest Whitaker, Keith David, Johnny Depp
Filmmúzeum, 2011. június 16., 21:00
 

Hozzászólás ehhez:

Filmajánló | A Szakasz - Filmmúzeum, 2011. június 16., 21:00