Kikötő Online

Ködbe vész az izgalom

A köd – filmkritika, filmajánló

Debra Hill és John Carpenter először a ’78-as Halloweenen dolgoztak együtt, majd, mivel az együttműködés igencsak gyümölcsözőnek bizonyult, még öt filmet hoztak tető alá közösen. Bár ezek közül nem mindegyik mondható mesterműnek (hogy finoman fogalmazzunk), a páros mégis legendásnak számít a filmvilágban. Az 1980-ban készült A köd tulajdonképpen felvonultatja a Hill – Carpenter filmek minden erényét és hibáját.

Ha a pozitív dolgokkal akarjuk kezdeni, akkor először is a hangulatot kell megemlíteni: már a film elején, a tengerparton rémtörténetet mesélő vén tengerész hallgatásakor feláll az ember hátán a szőr – és ez szinte egészen a film végéig ki is tart. Carpenter borzongató hangeffektekkel és zenével, sejtelmes képekkel és lassúra vett tempóval őrli fel az idegeinket. Sokáig nem tudjuk, hogy mitől is kéne félni – kell-e félni egyáltalán -, a néző totál bizonytalanságba taszítása pedig a leghatásosabb horror-fogás. Dean Cundey, Carpenter ekkori állandó operatőre ismét valami egészen lenyűgözőt alkotott – majdnem annyira zseniálisat, mint a néhány évvel későbbi Dologban.

Ha pedig a negatív dolgokat akarjuk számba venni, akkor a történettel kell kezdenünk: túlontúl egyszerű, kiszámítható és kidolgozatlan. Hill és Carpenter túl hamar kijátsszák az aduikat, így az első óra után menthetetlenül unalomba fullad a Köd, ahonnan már a jócskán elhibázott finálé sem képes kirángatni. Az Edgar Allan Poe-ból merítő forgatókönyv három-négy főhőst is szeretne belepasszírozni a filmbe, aminek az a következménye, hogy nincs klasszikus értelemben vett főszereplő. Ezért hiába a sikolykirálynőkből álló mesterhármas, Jamie Lee Curtis, Janet Leigh és Adrienne Barbeau, ha csak utóbbi kap igazi kibontakozási lehetőséget. Curtis csak utánfutó Tom Atkins mellett, Leigh pedig annyira jelentéktelen, hogy már-már észrevehetetlen.

Márpedig Carpenter akkor az igazi, ha sztori és feeling összhangban vannak, mint a karrierje csúcspontját jelentő The Thingben, vagy a szintén kiváló They Live-ben. A Ködben a sötét tónus nagyon rendben van, a suspens-szel való bűvészkedés ideig-óráig jól működik, aztán kifullad az egész – és az amúgy biztos kezű rendező még néhány borzasztóan gyengén összerakott jelenetet is kienged a kezei közül. Némileg több trancsír és egy átgondoltabb szkript sokat dobott volna a The Fogon. A filmből 2005-ben vállalhatatlan remake készült, amihez Carpenter és Hill már csak producerként adták a nevüket (úgy se kellett volna). A 2007-es, Frank Darabont által jegyzett The Mist ugyan nem ennek a filmnek a feldolgozása, hatása azonban nagyon is érződik rajta, és nem csak a hasonló téma miatt. Darabont filmje azonban – megkockáztatva ezt az istenkáromlást – köröket ver Carpenterére.

A köd (The Fog)
Színes, amerikai horror, 89 perc, 1980
Rendező: John Carpenter
Szereplők: Adrienne Barbeau, Jamie Lee Curtis, John Houseman, Janet Leigh, Hal Holbrook
Film+, 2011. július 6., 21:15 ill. 2011. július 7., 2:35
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Filmajánló | A köd