Kikötő Online

Szajhák vére

Klute – filmkritika, filmajánló

Ha a ’70-es évek hollywoodi fenegyerekeiről beszélünk, általában Spielberg, Lucas és Coppola nevével szoktunk dobálózni. Pedig voltak ott mások is, akik sokat tettek a mozi megújításáért: itt van például Alan J. Pakula, aki második rendezésével, a Klute-tal megágyazott a korszak egyik legnépszerűbb műfajának: a (sokadik virágkorára ébredő) noir-nak.

John Klute magánnyomozó, akit felbérelnek jó barátja, a milliomos Tom Gruneman előkerítésére. A férfinek rejtélyes körülmények közt veszett nyoma, az egyetlen használható nyom pedig egy durva, obszcén levél, amit egy New York-i prostituáltnak írt. Klute felveszi a kapcsolatot Bree-vel, a luxus-call girllel, a szálak azonban csak nem akaródznak kibogozódni. A magánkopó eközben kezd belezúgni a lányba, miközben egyre mélyebbre hatol a Nagy Alma alvilágába.

Bár a film címszereplője Klute, főszereplőnek pedig az őt alakító Donald Sutherlandet szokták feltűntetni, ez a film mégis Breeről, és az ő megformálójáról, az alakításáért Oscart nyerő Jane Fondáról szól. Pakula számára az egész krimi vonal mellékes, idegtépő izgalmak és akciók helyett a prostituáltak nyomorúságos helyzetére, és Bree minél árnyaltabb jellemrajzára helyeződik a hangsúly. Mindeközben a film tökéletesen visszaadja a ’70-es évek paranoiás miliőjét (ez Pakula "paranoia trilógiájának” nyitódarabja), és mint ilyen, Coppola Magánbeszélgetésének közvetlen előképe. A Klute azonban sok mindenben elüt a korszak tipikus noir-filmjeitől: először is sokkal kevésbé cinikus, másrészt egyáltalán nem olyan kiábrándult, mint mondjuk a Kínai negyed. Így aztán Klute és Bree között őszinte szerelem bimbózhat, olyan szerelem, ami akár a világot is képes megváltoztatni. Talán emiatt nem is lett a filmből olyan igazi, nagy klasszikus: mintha mindig két lépés távolságot tartana az igazi bűntől és mocsoktól.

A film másik hibája, hogy még a korához képest is eszméletlenül lassú, már-már meditatív, ez pedig sokszor unalmas pillanatokat eredményez. Pakula nagyon bízik a képekben, a hangulatban, de elsősorban a színészeiben – akik nem is hagyják cserben. Sutherland élete egyik legvisszafogottabb alakítását nyújtja Klute-ként – amilyen szokatlan ez, éppen annyira jó. A mellékszereplőként feltűnő Roy Scheider újfent bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják minden idők egyik legzseniálisabb színészének. Fonda pedig minden egyes pillanatában briliáns és ellenállhatatlan – úgy uralja a vásznat két órán át, ahogy a mai színésznők közül csak iszonyat kevesen tudják.

A Klute alapvetően tudja mindazt, ami miatt a ’70-es éveket az amerikai film legjobb korszakának tartjuk: átgondolt, intelligens a forgatókönyv, kiválóak a színészek, hátborzongató a hangulat – csak az egész még nem elég kiforrott és nem elég merész. Pakula mozija már nem olyan, mint a régi noir, még nem olyan, mint az új. Viszont Fonda és Sutherland kettőse, valamint a prostituáltak életét megdöbbentő árnyaltsággal bemutató pillanatok miatt kihagyhatatlannak számít.

Klute (Klute)
színes, magyarul beszélő, amerikai krimi, 114 perc, 1971

Rendező: Alan J. Pakula

Szereplők: Jane Fonda, Donald Sutherland, Charles Cioffi, Roy Scheider, Dorothy Tristan

Filmmúzeum, 2011. július 20., 22:55

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Klute - filmajánló, filmkritika