Kikötő Online

Él ilyen

Alien kvadrológia – filmkritika

Nostromo, Bishop, Ripley, Newt, elefántszerű lény – aki ennyiből nem tudja, hogy miről van szó, annak kár is tovább olvasni. Az 1979-es Nyolcadik utas: a Halál és három (közvetlen) folytatása olyan mély nyomot hagyott a popkultúrában, mint kevés másik film. Scott és Cameron az egekbe emelte a franchise-t, Fincher egyet hátralépett, Jeunet befejező része pedig a mai napig megosztja a rajongókat. A négy film május 18-tól Blu-ray-n is elérhetővé válik – a mozis és kibővített változatok egyaránt.

Egy, aki mindenkit visz

Ridley Scott 1978 júliusában látott neki az Alien forgatásának, és alig egy évvel később, ’79. május 25-én már a mozikban vetítették a filmet. A kezdeti kritikák nem voltak éppen lelkesek, de a közönség egyből a keblére ölelte Scott horrorját. A helyzet az azóta eltelt harminc évben annyit változott, hogy ma már a kritikusok is csak szuperlatívuszokban írnak a filmről; a RottenTomatoes-on mindössze 3 elmarasztaló írás áll szemben 79 pozitívval.

A Nyolcadik utas: a Halál diadalmenete az egyik leginkább megérdemelt az amerikai (és angol) film történetében. Scott filmje Londonba készült, távol Hollywoodtól, távol a producerek vágóollójától és szigorú tekintetétől, és ez bizony látszik is a filmen. Scott lassú folyású, az első osztályú díszletekre és a színészekre koncentráló stílusa így száz százalékosan érvényesülni tud. Az első egy óra, a maga félelmetes csendjeivel, a szűk folyosókon surranó kamerával, a tébolyító hangeffektekkel megágyaz a későbbi borzalmaknak. Ha ez a film ma készülne, már a tízedik percben nekilátna az aprításnak kedvenc dupla-fogsorú szörnyünk. Scottnál viszont ez a hosszas felvezetés, ez az idegekkel való kíméletlen játék elengedhetetlen: a mellkasból kitörő bébi-alien jelenet így válik igazán hatásossá és sokkolóvá.

A film azonban ezután sem merül el az olcsó trash-megoldásokban; Scott pontosan tudja, hogy az a legfélelmetesebb, amit nem látunk. Főleg, ha az a láthatatlan valami a legrémisztőbb kreatúra, ami a valaha a vásznon megfordult. És ha már a lénynél tartunk: H.R. Giger munkáját nem lehet eléggé dicsérni: amit alkotott, az valóban a tökéletes gyilkoló gép, a legrosszabb rémálmainkból szabadult gonosz. A miniatűrökkel és beöltözött emberekkel dolgozó trükk-technikusok pedig abszolút méltó módon keltették életre a svájci művész elképzeléseit. Még mai szemmel is elevenek és impozánsak a speciális effektusok.

A Nyolcadik utas a halál műfajteremtő klasszikus, aminek receptjét azóta is unos-untalan, boldog-boldogtalan másolja. Scott művészi igényű víziója azonban megismételhetetlen bravúr, egy éjfekete, torokszorítóan, zsigerien rémisztő sci-fi horror, tanítanivaló forgatókönyvvel és lebilincselő vizuális világgal. És akkor Sigourney Weaver-ről, a filmtörténet első badass hősnőjéről még nem is szóltunk.

A nyolcadik utas: a Halál (Alien)
színes, angol-amerikai sci-fi, 117 perc, 1979
Rendező: Ridley Scott
Szereplők: Tom Skerritt, Sigourney Weaver, Veronica Cartwright, Harry Dean Stanton

• 1
• 2
• 3
• 4
• Következő
• Utolsó

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Alien kvadrológia – filmkritika