Kikötő Online

Updike nyúlcipője

A könyvespolcról - régi könyvek ajánlója

Színvonalas amerikait, a 20. század második felének egyik legnagyobb íróját olvasni mindig aktuális. John Hoyer Updike napjaink írója is volt, aki Nobel-díj nélkül, de írásművészetét illetően annál több elismeréssel és pozitív kritikával halt meg 2009 januárjában. A minap kezembe került első „Nyúl-könyve”, a Nyúlcipő (Rubbit Run), melyet 1960-ban írt, s e furcsa lényre, Henry Angstromra, azaz Nyúlra még 2001-ben is visszatért - a Nyúlketrec, a Nyúlháj és a Nyúlszív után - a Nyúlfarkban, sorozatának utolsó könyvében.

Nyúl egy jelkép. A gyakorlott olvasó rögtön számol a kulcsnévvel, amire Updike tudatosan számít. Mégis a közvetlen szimbolikus utalás közvetett viszonyba lép a külső világgal; az egyértelmű, banális azonosításokat kikerüli az író, és remekül mélyíti a pszichológiai síkon zajló események súlyosságát. Olykor egy jelentéktelennek látszó cselekvés visszafordíthatatlan tragédiák sorát szüli.

A név egyben szimbolizálja Angstrom életét és viselkedését. A magas, vékony, kosaras alkatú, langaléta fiú élsportoló az iskolában. Életének egyetlen, önmaga számára sikeres szakasza ez. A későbbiekben önbizalma is csak ebből táplálkozik, képtelen kilépni a múltból a valóság adta lehetőségek és esetleges sikerek talajára. Csapong – döntések, asszonyok, életek között, amik áldozatokat követelnek. Hogy mi minek a közvetlen következménye, arról lehet vitatkozni a cselekményt illetően. Az események, a pszichés folyamatok, fordulatok hátterében könnyen megtalálhatjuk az újra és újra nyúlcipőbe bújó férfit, aki minduntalan elszalad a felelősségek, a valós élet korlátai közé szorított léte elől. Bepattan az autójába, és egyetlen percen múlik, hogy otthagyja feleségét és kisfiát, találkozik egy prostituálttal, akivel látszólag új életet kezd. Az új körülmények és szereplők nem tisztítják ki Nyúl fejét, homályos, jövőtlen, csak a múltból táplálkozó életfelfogását. Aki képtelen szembenézni saját jelenének kihívásaival, képtelen családos apaként felelősen gondolkozni, és még mindig úgy él, mintha a gimi menő kosarasa volna, az új életet sem képes kezdeni.

Ekkor visszaszalad a régibe, ahonnan elmenekült. Ott ismét arra a következtetésre jut, hogy tovább kellett volna mennie az úton. A visszatérés újszülött kislánya halálát okozza közvetett módon. Felesége alkoholproblémái egy kisebb veszekedéssel újjáélednek. A szenvedélybetegség segítője egy másik instabil ember. A jelenet bizarr, homályosan látunk, mint a whyskis pohárral dülöngélő nő, akinek a kezéből látjuk lepottyanni a kisbabát, és aki túl sok fürdővizet enged a kádba.

A tragédia után látszólag egymásra talál Nyúl feleségével. A felelősség hárítása, a nem vállalt bűn, a férfi életét mindvégig terelgetni akaró lelkész furcsa próbálkozásai futásra kényszerítik végül. Nyúl nem tehet mást, mint amiben eddig is jó volt: futni, szaladni.

John Updike: Nyúlcipő
fordította: Réz Ádám
kiadás éve: 2002


 

Hozzászólás ehhez:

John Updike: Nyúlcipő - könyvkritika