Kikötő Online

Andrea Camilleri: A prestoni serfőző - könyvkritika

Van, amikor egészen kis dolgok szítják fel az indulatokat. Tulajdonképpen az, hogy egy színház nyitó előadása melyik darab legyen, nem kellene, hogy alapjaiban rengesse meg egy város életét. ( Az olasz maffiózó világ és a közelmúlt magyar valósága itt-ott mutat rokon elemeket. Elég csak a mi Nemzeti Színházunk körül fel-fellángoló indulatokra gondolnunk. Még szerencse, hogy nálunk – jó esetben – az ágy alatt, cipő helyett, ritkán akadunk revolverbe…)

Szóval, a prefektus kitalálja, hogy márpedig A prestoni serfőző című darab lesz a bemutató előadás. Alaphelyzetben sem szeretjük, amikor dirigálnak nekünk. Azt meg különösen nem szeretjük, hogy azt mondják meg, mi tetsszen nekünk. Hiába áll a maffiavezér a prefektus mellé, és tesz ígéretet arra, hogy minden rendben lesz a bemutató körül, és hathatós lépésekkel ezt előmozdítani is igyekszik, a városka lakói megmakacsolják magukat. Vigatában nem akarják ezt a darabot. A helyi asztalosnak, aki valami rejtélyes oknál fogva komoly zenei műveltséggel és tehetséggel bír, nem tetszik a darab. A helyieknek nem tetszik a prefektus döntése.

Az ellenállás ki is merülne a nemtetszés kinyilvánításban, az előadás érdektelenségbe fulladna, a nézőtéren az éppen aktuális hírek cserélnek gazdát, ha sok kis dolog nem jönne össze. Ha az asztalost nem tartóztatnák le lopás hamis vádjával, ha a városban nem tartózkodna éppen egy ellenálló, aki szeret gyújtogatni, ha a színház mellett lakó özvegy nem éppen ezen az estén szervezne légyottot, ha a helyi orvos beletörődne abba, hogy az előadást végig kell néznie, ha a szopránnak nem bicsaklana meg a hangja. De az a sok kis dolog tragédiát okoz: az előadás estéjén hárman vesztik életüket, és a színház porrá ég. A szerelmeskedő pár a tűzben leli halálát, az orvost egy túlbuzgó katona lövi le, amikor a színházból keresi a kiutat. Aztán lesznek még itt halottak, az indulatok vesztét okozzák a rendőrbiztosnak, a gyújtogatónak, a maffiavezérnek.

Az Olvasónak szokni kell a könyv stílusát. A szerző az olasz köznyelvet erősen keveri a szicíliai dialektussal, ami miatt jó lenne eredetiben olvasni a könyvet. A fordítónak nehéz feladata van, a magyarosítás kissé zötyögőssé teszi az olvasást, de például színpadon, élőbeszédben azt hiszem, megállná a helyét.

A történet igazán a könyv végére áll össze, amit addig esetlegességnek érzünk – az idősíkok össze-vissza kavarognak – a végén válik rendszerré. Márpedig éppen az estlegesség rendszerévé. Akinek ideje, türelme és kedve van, számtalanszor végigolvashatja a könyvet, mindig újabb és újabb dramaturgiában. Merthogy a fejezetek egymással szabadon felcserélhetők. A játék, és ebből fakadóan az értelmezés lehetőségei végtelenek.

Andrea Camilleri: A prestoni serfőző
Kiadó: BASTEI Budapest Kft,2002
Fordította: Lukácsi Margit
Oldalak száma: 238
 

Hozzászólás ehhez:

Könyvkritika | Andrea Camilleri: A prestoni serfőző