Kikötő Online

Finn nők nyara

Mikor felébredtem, nyár volt: Nőversek Finnországból - könyvkritika

Nem kell feministának lenni ahhoz, hogy megtanuljon az ember nőket nőkként, tudatosan olvasni. Pláne, ha ezek a nők finnek, ráadásul kortársaink. Már a borítón szembesülünk azzal, hogy a kötet kizárólag nők tollából született költeményeket gyűjt magába.

Hogy a feladott labdát az olvasás során lecsapja-e az olvasó, az attól függ, mennyire tud a nőiség mellett napjaink érzelmi miliője és saját élményei felől olvasni. A Mikor felébredtem, nyár volt címmel megjelent kötet négy kortárs, finn, női szerző verseinek válogatását gyűjti egybe egy vékonyka füzetben.

„A szavak most szinte jelentenek valamit.
Ki olvassa ezt valaha is?
Tudod-e, hol vagyok,
hogyan értelek téged?”
 

A kötet tehát nem hosszú, olvasása mégis több időt és többszöri alkalmat igényel. Egy füzet, ami elfér a kabátzsebünkben, az oldaltáskánkban, előkapjuk a metróállomáson, a buszmegállóban. Az olykor nehezen emészthető versek nagyon személyesek, belső gondolatok kivetülései, amiknek a világ apró történései adnak vázat. A gondolkodó női lélek lenyomatai mind. Néhol költőiek, elrugaszkodnak a valóságtól, és különös, de határozott képekkel teremtik meg az ember (a nő) alakját a világban:

Áfonyák a mocsárban,
szétfröccsent cseppek,
szedi őket,
földig hajol,
az Istent tapintja
ujjaival.
(Mari Velin)

Máskor túl egyszerűnek érezzük a mondanivalót, s öntudatlanul is próbálunk mögéjük helyezkedni. Ebben van a költemények kulcsa. A cél az érzelmi hatásgyakorlás, a nőiség évezredeken át kitapasztalt mechanizmusai – negatívumai és pozitívumai – figyelnek kifelé a versekből. A hétköznapok világa keveredik a mesével, a szókimondó részletek a gyermeki fantáziával, amik furcsa ellentmondásokat szülnek.

Nő voltam,
aki mosta és vasalta a férfi gatyáit
teniszzokniját és trikóit.
(Marjo Isopahkala)

Ennek a versnek ez még egy viszonylag visszafogott része, ami után dühös kiáltások záporoznak a férfiakra. A magyar olvasó számára oly ismerős, a hétköznapi és költői nyelv kettősjátéka, talán épp a közös nyelvcsaládból, hasonló gondolkodásból, művészetértésből fakadhat.

A mindenkori férfi és a szerelem témája mellett az együttérzést, a női szolidaritást és empátiát is előcsalogatják a versek. Mit is gondol az egyes nő, miközben Marjo Isopahkala azt írja „szerintem a férfiak jópofák / Jó őket hazavárni kifakult melltartóban”. Amikor egy kapcsolat megszokott képei pörögnek, melynek oly sokszor csalódás vagy megcsalás a vége: „nyílik a taxiajtó / felhúzzák sliccüket és behúzott hassal / rózsákat tépnek a szomszéd virágágyásból”. Apró női megfigyelések, bizonyíthatatlan gyanú jelek – a világ, ahogy a nők látják és a férfi.

Kérdés, hogy ezekben az írásokban férfi szemmel mi lehet érdekes, milyen hatást gyakorolhatnak rá. A ’létezik-e női írás és nőirodalom’ sokat feltett kérdésére nem kapunk megnyugtató választ a kötettől, a négy nőtől, akik maguk is négyféleképpen értelmezik a világot: harcos szembeszegüléssel, költői érzékenységgel vagy mesékkel. Olvasásuk talán felháborodást szül, de lehet, hogy szimpátiát. A kötet kétségkívül a határokkal játszik: mikor nő a nő, meddig férfi a férfi…

A kötet szerzői:
Marjo Isopahkala
Saili Susiluoto
Mari Velin
Merja Virolainen

Mikor felébredtem, nyár volt -
Nőversek Finnországból
Kiadó: Napkút Kiadó
kiadás éve: 2008
bolti ár: 1290 forint
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Mikor felébredtem, nyár volt - könyvkritika