Kikötő Online

Orrszarvú az ágyam alatt

Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz - könyvkritika

Korhatáros gyerekversek – hirdeti az alcím, a tartalom azonban korántsem az óvodás korosztály műélvezői igényeit hívatott kielégíteni, vagyis a gyermekversnek tűnő forma mögötti mondanivaló lényegesen árnyaltabb síkra viszi magával az olvasót, aki a határon még innen marad.  

Havasi Attila második kötete hangulatában és témaválasztásaiban nem sokban tér el első verseinek gyűjteményétől (Manócska meghal, avagy a lét csodás sokfélesége). A világ gyermeki szemeken keresztüli megismerését, az őszinte rácsodálkozás képességét expliciten mutatják az állatokról, kitalált mesealakokról és hősökről szóló sorok. Rejtve azonban a felnőtt nézőpont tűnik elő alig érzékelhetően. A szatirikus hangvétel, a társadalmi és kulturális reflektálás ott lapul szinte mindegyik alkotás mélyén. Ott vannak a házi és esti medvék, amelyeket többféle alkalomra is fel lehet használni, megírják a házi feladatot, jó cselédhez méltón felöltöztetnek, megreggeliztetnek, és elkísérik a gyereket a játszótérre. A sportos életstílust propagáló papagáj képe vagy a mézelméletből ledoktoráló, de a virágporgyűjtéshez lusta méhek csoportja olyan torz helyzetet mutat a felszín alatt, amely világunk sajátja.

Jellegzetesen a gyermeki fülben megmaradó szöveghagyományok paródiája is feltűnik a versek között. Petőfi pusztai, népies hangvétele köszön vissza Puha Gyula, a hortobágyi répafagyit nyaló nyuszi heves természetében. A Szerenád holdtölte idején, vagyis Cecília, a cicahölgy kegyeiért viaskodó kékvérű kandúrok marakodása a romantikus, kicsit szentimentális hangvételű ballada, a 18. század költőinek mutat torz képet. Csokonai Tartózkodó kérelme a rétes falás analógiáján át bepillantást enged a szív egyre fokozódó és már akaratosnak tetsző vágyaiba. Mátyás király meséire emlékeztet a szilvás gombócot gyúró uralkodó, aki nem rest öklömnyi beszterceit beletenni, vagy gondos kertészként naponta öntözni az elültetett tököt, amellyel nemcsak palotája népét, de az ország egyszerű parasztjait is megvendégeli. Gyermeki nézőpontból vizsgálva semmiképpen sem nevezhetők sértőnek vagy gúnyosnak ezek a sorok, hiszen ki ne emlékezne a Mátyás mesék megnevettető és tanító hangvételére, vagy a „Petőfi Sándor gatyában táncol” kezdetű örökzöld rigmusra, amelyet az óvodások előszeretettel szavalnak, sokan nem is ismerve a költemény alanyát.

A gyermeki fejlődésvonal egyenes irányba mutat, a csúfolódó, majd hencegő rímes sorok után a kíváncsiság, az őszinte rácsodálkozás képességét láthatjuk, ahol a kisemberek világérzékelése az apró részletekre is ráfókuszál, amelyek mellett egy felnőtt szem elmenne. Az Állatkerti útmutatóra hajazó, gyümölcsöket rágó kukacokat, vagy a garázda nyuszik, mamutok, medvék csak egy gyermek figyelmét képesek ilyen sokáig fogva tartani. 

Akármilyen erős a gyermeki hangvétel, a versek sorai között – egyre mélyebbre merészkedve – nem várt meglepetések fogadják a befogadót. A halál hirtelen, explicit előbukkanása bizonyos esetekben nem várt sokk-ként hat. A bánatba belehalt tehénke, a halálával tisztában levő és a reinkarnációban megingathatatlanul hívő légy, vagy a Húsz év múlva emlékező patkányai mind azt mutatják, a földi élet véges, ha nincs hited, amelybe kapaszkodhatnál. Ahogyan már a címben is megjelenik a magány, úgy erősödik fel a versekben az elmúlás és az egyedüllét gondolata. A világba való belevetettség érzését éli át a magányos víziló, aki a köd mélyén nehézkesen és furcsán baktat. Vagy az angyalnak tetsző ördög és az ördögnek látszó angyal képe, ami a látszat és valóság eldönthetetlen kérdését rendkívül találóan és fülbemászóan fogalmazza meg.

Gyermekinek tűnő versek ezek, amelyek csak a felszínen látszanak óvodába illőnek, és a felnőtt számára idegennek. Rég elfeledett ismerősök, amelyek a múltbeli élményeket ragadják meg, azokat, amelyek mélyre ásódtak a világ konvencionális elvárásainak tengerében. Havasi újraértelmez, vagyis régiként értelmez, felébreszti a gyermeki látásmódot, a másképpen megérteni akarást. Hagyjuk, hogy magával vigyen minket a lápra, verjük ki az ajtót, hogy a Samu mamut beférjen rajta, és szabad perceinkben mélázzunk el azon, hogyan caplat a Nap és a Hold az égen, még akkor is, ha tudjuk, nem az ördögök rejtik zsákjukba vagy mázas edénybe.

Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz
Megjelenés: 2007
Kiadó: Alexandra
Méretek: 140x200x14
Oldalszám: 80
Kötés: cérnafűzött kötött, védőborítóval
ISBN: 9633702285
 

Hozzászólás ehhez:

Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz - könyvkritika