Kikötő Online

Született gyilkosok

Ray Loriga: Égből pottyantak - könyvkritika

Most ugyan nem Stone és Tarantino közös ’94-es alkotása a téma, hanem egy kisregény a spanyol író és filmrendező, Ray Loriga tollából. A helyzet azonban hasonló: van egy fiú, aki embereket öl (szám szerint kettőt), és van egy lány, akit „elrabol” (vagyis a lány önszántából vele tart), és van egy nagyon menő BMW, amivel fel és alá, céltalanul róják az országutat.

„ – Ne őrjíts. Sárga antilopbőr béléssel?
– Igen, sárgával.
– Úristen, téged az égből küldtek. Nem sok gyerek járkál fekete bőrkesztyűben.”
 

Az Európa Kiadó gondozásában megjelent, Modern Könyvár sorozat nem olyan régi darabjában nagyjából ennyi a történet fő vonala, ami a túlságosan is edzett, 21. századi lelkünket kevéssé kavarja föl, ahogyan a tini regénynek induló, erőltetetten jópofizó stílus is inkább hat túlzásnak, mint élvezetesnek. Az Égből pottyantak-ban kezdve az ízléstelen rendőrfőnökön át a semmitmondó karakterekig (a csendes, de laza srác, a csinos és sok butaságot beszélő tizenhét éves lány, és a mellőzött kisebb fivér) és a meghökkentően értelmetlen sztoriig mindez megtalálható.

A történetben nincs ok és okozati összefüggés, a miértek megválaszolatlanok, csak a kiüresedett jellemek sehová sem tartó, erkölcsileg felborult párbeszédei és a különböző helyzetekben véghezvitt következetlen cselekedetek uralják a könyv kézzel fogható tartalmát. De hogy mi van e mögött? A felszín alapján azt mondhatnánk: semmi. Viszont a történetben a csavar ott kezdődik, hogy az elbeszélői pozíciót a gyilkos testvérének öccse tölti be, aki – mint ahogy a regény végén megtudjuk – a lánytól ismeri a párocska menekülésének történetét.

Valóság és fikció mezején visz az út, ahol az elszabadult képzelet és a megtörtént gyilkosságok elegye olyan modern tündérmesét hoz létre, ahol a naiv gyerekek tettei a legifjabb királyfi, a királylány és a vágtató csodaparipa párhuzamot mutatják. A gyilkosságok, az igazságon és jóságon esett gyermeki megtorlások, védekezések a hétfejű sárkány ellen, aki magáévá akarja tenni a királykisasszonyt. Mellette rövid és szintén mesébe illő betétek, például az erdőben lakó családról, akiknek a környezete gyermeki fantáziára valló kitaláció, ami a történet alakulása szempontjából cél és értelem nélküli. A könnyed utazás egyéb képei hasonlóan értelmetlenek, ahol a pisztoly elsülése még a rendőrök bűnüldözésének tükrében sem bír súllyal. Kép jelenünkről, társadalmunkról, de milyen áron? Az őszintén egyszerű, szíven találó párbeszédeken túl a morális érték viszonylag minimálisra csökkent, az égből jött gyermekgyilkosok szívét a testiségen túl csak az erőszak és az undor tölti meg.

Holden Caulfield érzékeny lelkű, lázadó világát idéző szöveg, mindazzal az elfojtott brutalitással és érzéketlenséggel, ami a Zabhegyező óta több kérdést feszeget, mint amennyi rejlik benne. A világirodalom egyik leghíresebb antihőse újabb követőre talált Ray Loriga kisregényében, ahol – a modern mesékhez híven – megbocsájtást nyer a királyfi, aki kutyát ugyan nem öl, de felnőtt férfit igen, és aki verseket olvas, mert szerinte az olvasás ugyan jó, de nem igazán tudja, hogy mire.

Ray Loriga: Égből pottyantak
Európa Kiadó
Modern Könyvtár sorozat
2007

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Ray Loriga: Égből pottyantak