Kikötő Online

Rejtett kincsek a világhálón – Emancipator

A megszámlálhatatlan zenekarok és együttesek világában, ahol bárkinek juthat tizenöt perc hírnév, ahol bárki youtube-sztárrá válhat, csak találnia kell valami egyedi, rémisztő, vicces vagy bátor produkciót, sokszor már kedve sincs nekiállni valami újat, jót keresgélni az ember fiának. Pedig azért mégiscsak érdemes: mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az Emancipator elnevezésű formáció.

Kis hazánkban nem ismert vagy promotált az Emancipator, sőt, szinte sehol a világon. A Doug Appling által életre hívott egyedi hangzás és stílus azonban ennek ellenére tagadhatatlanul arat ott, ahová eljut. A mindössze 23 éves portlandi fiú eddig két albummal jelentkezett, az egyikkel, a Soon it will be cold enough-fal még 2006-ban, nemrég, 2010-ben pedig a Safe in the steep cliffs-szel. Az első albumot nem is hazájában, hanem Japánban sikerült kiadatnia, ahol Nujabes, egy japán vezető producer vette szárnyai alá. Remek befektetésnek bizonyult a fiatal tehetség: csak az első fél évben ötezer példány fogyott az albumból. Ez a siker igen híressé tette az Emancipatort, olyannyira, hogy a Puma attól kezdve a DJ hivatalos szponzorává lépett elő. Az egyik ezen az albumon hallható szerzeménye, a Maps, a pekingi olimpián is felcsendült. Amerikában 2009-ben kezdett igazán ismertté válni: többek között a Bonobo előzenekaraként is fellépett.  

Akinek ismerős az előbb említett Bonobo, az nagyjából el tudja képzelni, miféle zenei stílust képvisel az Emancipator. A magát Down tempo/Electronica/Trip Hop/Indie kategóriákba soroló producer rendkívül finom hangulatokat idézve rántja magával a hallgatóságot. Lassú lüktetéssel, apró, nüansznyi törésekkel dolgozik, olyan sajátos békét teremtve ezáltal, amely egyszerre keleti és nyugati, egyszerre tradicionális és modern. Ezt nem csupán a dallam- és ritmusválasztás mutatja, hanem a hangszerskála is: a legkülönfélébb elektronikus eszközök és effektek találkoznak itt kürttel, szaxofonnal, bendzsóval, mandolinnal, hegedűvel és zongorával. Mindemellett egyértelmű a dallamvilág sokszor Ázsiát idéző volta is – ez azonban egyáltalán nem zavaró. Nem tűnik kényelmetlennek és erőltetettnek, és pontosan ebben áll varázsa: ő nem holmi amerikai tinédzser, aki kitalálta, hogy alapít egy zenekart, ami miatt erőszakot tesz a muzsikán, és a mindig sikert hozó népszerű keleti humbugot átpasszírozza egy népszerűségi szűrőn. Minden pontosan ott van, ahol lennie kell ebben a zenében: mind a számok, mind maga az album tökéletesen ívelt, a saját nyelvén csodálatos.

Összhatásában melankolikus mindkét album, de a szó inkább kontemplatív, semmint depresszív értelmében. Az első album kifejezetten vidám számokat is rejt, amilyen pl. a First snow (és igen, az első tíz másodpercben már látjuk is, ahogy táncolnak a fehér hópelyhek az orrunk előtt); vagy az album címadó dala, a Soon it will be cold enough – emellett azonban ott vannak a középkort idéző Good knight, Wolf drawn vagy a Lionheart. 

A második, tavalyi megjelenésű CD kicsit más hangot üt meg: ebben inkább érzem a kicsit Enya felé hajló teatralitás elemeit. Nem rossz értelemben, de epikusabb ez az album, amit már a borítója is sejtet. Ennek ellenére ellazulásra, önmagunkra oda figyelő, különleges órákhoz hangulatteremtésre, gondolatok elsimítására ez is ideális.

Emancipator:
Soon it will be cold enough (2006)
Safe in the steep cliffs (2010)
Kiadó: Hydeout Productions (Japan); 1320 Records US

 

Hozzászólás ehhez:

Emancipator - Rejtett kincsek a világhálón