Kikötő Online

Ezotériás rock n’ roll

Led Zeppelin: III - lemezkritika

Októberben volt 40 éve, hogy megjelent a Led Zeppelin harmadik sorlemeze, melynek egyszerűen csak III. a címe. Kedvcsináló kezdőknek, finomságok haladóknak a hármas albumról.

40 év nagy idő. Mai szemmel nézve sok apróságtól el kell vonatkoztatni, hogy a Led Zeppelin fogyasztható legyen. Ne ítéljünk elsőre Robert Plant aranyló fürtjei, kigombolt inge vagy Jimmy Page sárkánymintás nadrágja miatt. A kor letűnt, de a zene többet érdemel ennél.

A harmadik lemez minden bizonnyal a rocktörténelem egyik leginkább alulértékelt darabja, sok rajongó nem ismeri fel a benne rejlő finomságokat, vagy talán pont ezek miatt tartják túlzónak. Igaz ami igaz, ez az album nem az első kettő karcos-rockos vonalának egyenes ágú folytatása, hanem sokkal inkább zenei gyökerekhez való visszatérés. A korabeli kritikusok nem is értették a koncepciót. Page vállalta annak a kockázatát, hogy elhagyja a húzós riffeket, leteszi a Les Paul-t és akusztikus hangszereket ragad. A Led Zeppelin nagysága ebben a változatosságban (is) rejlik. Már ezer helyen megírták, mégis megteszem; nem csak egyszerű rockzenekar voltak, hanem korukat megelőző zsenik, akik mertek irányzatokat összemosni, improvizatívak, és az akkori közegben szokatlanok lenni. (Ne felejtsük el, alig pár évvel Elvis, az Animals és a Beatles után járunk!)

A hármas, vagy „állatkertes” albumnak már a borítója is különleges (igen, régen a zene megfogható is volt), rajta ezernyi apró csetresszel. Lepkék, gyerekjátékok, szárnyas karosszék, felhők és még ki tudja mi minden más; 40 év távlatából is akad megfejtenivaló. Látszólag káosz, azonban ha jobban szemügyre vesszük, kiderül, hogy a tárgyak zöme a repüléshez kapcsolódik. A borító igazi különlegessége, hogy a korabeli vinyl lemez belső oldala tartalmazott egy forgatható kereket, amelynek forgatásával különböző jelek és a zenekar tagjai jelentek meg az első oldal kerek ablakában. A Zeppelin mindig hangsúlyozta az albumok egységként kezelését és megbonthatatlanságát.


Hasonlóan változatos maga a zene is, hiszen van vérbeli rockmuzsika, mint az Immigrant Song vagy az Out On The Tiles. Aztán ott van a Gallows Pole, ami egy tradicionális népdal feldolgozása az akasztott emberről, a Hats Off to (Roy) Harper pedig tisztelgés egy angol folk zenész és egy amerikai blues muzsikus előtt. Az album igazi szenzációi pedig az akusztikus dalok, mint a Going to California és a That’s The Way, vagy a vidám country jellegű Bron-Yr-Aur Stomp. A lemez talán legnagyobb durranása a Since I’ve Been Loving You című blues. A dal egyik (negatív) különlegessége, hogy ebben a számban hallatszik legjobban John Bonham nyikorgó lábdobja, amely a Zep majdnem teljes életművét végigkíséri, sok koncertfelvételen és még az 1975-ös Phisical Graffity lemezen is hallható. Page ezzel a zajjal 1990-ben szembesült először a soralbumok újra maszterelése közben, amit sikertelenül ugyan, de megpróbált eltüntetni.

Az album megjelenését megelőzően, 1970 tavaszára a Zep már túl volt két platinalemezen, öt nagyszabású amerikai turnén, előző év végén pedig a Beatles Abbey Road-ját taszították le az eladási listák éléről. Minden bizonnyal a körülöttük lévő nagy felhajtás miatt vonult el Robert Plant és Jimmy Page 1970 májusában Robert szüleinek walesi házába, Bron-Yr-Aur-be, ahol akkor még vezetékes víz és elektromos áram sem volt. Ebben a mesebeli környezetben született harmadik lemezük legtöbb dala. Később Page egy interjúban bevallotta, hogy az itt együtt töltött idő alatt ismerte meg igazán Plant-et, előtte többnyire csak szomszédos hotelszobákban laktak. Miután a dalok nagy része megszületett, Page-hez és Plant-hez csatlakozott Jones és Bonham, a zenekar másik két tagja, hogy rögzítsék az anyagot Headley Grange-ben, a Rolling Stones mobilstúdiójában, illetve a londoni Olympic Studios-ban. Az album felvételeiről jó pár szalag maradt fenn érdekesebbnél érdekesebb demókkal, vázlatokkal, ahol Plant kutyája vonyít, vagy épp lánya, Carmen gőgicsél.


Az állatkertes lemez óta világos, hogy a Zep nem csak egy a sok közül, hanem olyan varázslatos zeneláda, amely mindig tartogat újdonságokat. Egyszerűen képtelenség olyan mélységekre ásni, hogy már ne maradjon újdonság. Misztikum a javából.

Hozzászólás ehhez:

Led Zeppelin: III - lemezkritika

• 1. lzepp 2010-12-25 09:07:09

  A Going To California a Four Symbols-on van.