Bolhapiac

„Az ember, aki meglátta az angyalt.”

Címkék: Tarkovszkij

„Az ember, aki meglátta az angyalt.”- ez áll a nyolcvan éve született és1986-ban, 54 éves koréban elhunyt Andrej Tarkovszkij franciaországi sírkövén. Életét és páratlan stílusteremtő ...

Idol a képernyőn

Fehér szmoking, ballonkabát, cigaretta a szája sarkában. Ki ne ismerné Hamphry Bogart szívfájdítóan charme-os alakját a világ egyik idollá vált filmjében, a Kertész Mihály rendezte ...

Így írtok ti

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét.

Tolkien: Szilmarilok - könyvajánló

Az Európa Kiadó először 2002-ben jelentette meg Tolkien Gyűrűk Urá-nak előtörténetét A szilmariloka. A rajongók által kedvelt Tolkien-világ az Európa Kiadó immár negyedik kiadásában ismét ...

Vladimir Nabokov: Lolita - könyvajánló

A Lolita hallatlan világsikerét -- két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik -- ...

Ki lesz kakukk vesztére?

Száll a kakukk fészkére – filmkritika, filmajánló

2011-05-27 08:38:56 Szelle Ákos

Milos Forman, a cseh újhullám egyik legnagyobb alakja 1968-ban vált nemkívánatos személlyé Csehországban: szedte a sátorfáját, átköltözött az USA-ba, és új, még a korábbinál is sikeresebb karriert épített. Hollywoodi munkásságát olyan filmek fémjelzik, mint a Hair, az Amadeus, a Larry Flynt, a provokátor vagy az Ember a Holdon. Azonban még ebből az impozáns listából is kiemelkedik második angol nyelvű rendezése, minden idők egyik legjobb filmje, a Száll a kakukk fészkére.

Ken Kesey azonos című regényének megfilmesítése jogait először Kirk Douglas vette meg, hogy aztán hosszú évekig ne kezdjen vele semmit. Végül, mikor már túl öregnek érezte magát a főszerephez, átpasszolta a jogokat fiának, Michael Douglas-nek, aki rábeszélte a korábban vonakodó Forman-t a rendezésre, és megtalálta a tökéletes embert a tökéletes szerepre, nevezetesen Jack Nicholson-t. A dolgok azonban ezután sem mentek zökkenőmentesen: Kesey ragaszkodott hozzá, hogy a forgatókönyvnek is az indián főnök szemszögéből kell elmesélnie a sztorit, Forman viszont hallani sem akart erről, mint ahogy arról sem, hogy Gene Hackman játssza a főszerepet. Kesey-nek végül megköszönték az addig munkáját és kipenderítették a projektből. Ő pedig annyira megsértődött, hogy saját bevallása szerint soha nem nézte meg az elkészült művet, sőt, még a tévét is átkapcsolta, ha ez a film ment benne. Az 1976-ban bezsebelt, történelminek számító öt Oscar (előtte negyven évig nem nyert film az öt fő kategóriában) kétségkívül Douglas és Forman igazát bizonyítják.

Mindezek ellenére a film komolyabb változtatások nélkül követi Kesey regényét, igaz, Bromden főnök szerepe jelentősen háttérbe szorul. Cserébe viszont sokkal több idő jut McMurphy-re, a kisstílű bűnözőre, aki börtön helyett az elmegyógyintézetet választja, valamint a filmtörténelem legégetnivalóbb szipirtyójára, Ratched nővérre. Ez a két ember ég és föld, tűz és víz: a fiatal, szabadságra vágyó, a szabályokat kinevető új generáció, és a vaskalapos, porosz-elvű, karót nyelt őskövület összecsapása. Ez az olvasat talán ma már nem olyan aktuális, de ’76-ban, a hippi- és beat-korszak lecsengése után néhány évvel nagyon is az volt. Ettől függetlenül a Száll a kakukk fészkére semmit sem veszített erejéből az elmúlt harminc évben: az elnyomást, a társadalom közönyét és kegyetlenségét, és az egyén harcát a hatalommal a mai napig nem ábrázolta soha senki szebben és érzékletesebben. Forman diliháza az egész nyugati világ kritikája, ahol a szabadság illúziója (ne feledjük, az ápoltak nagy része önként került az intézetbe) mögött egy intoleráns, az emberek gondolatait és tetteit minduntalan ellenőrizni és szabályozni kívánó rendszer bújik meg. És akkor most gondoljunk csak nyugodtan a Patriot Act-re, vagy egynémely közelmúltbeli itthoni törvényre.

A Száll a kakukk nagy érdeme, hogy mindezt finoman, árnyaltan és pompás jelenetek garmadájával tálalja – szájbarágásnak, didaktikus fejtágításnak nyoma sincs. Azonban lehet, hogy mindez kevés lett volna a dicsőséghez, ahhoz még szükség volt két briliáns színészre: Jack Nicholson-ra és Louise Fletcher-re. Megkockáztatom, hogy Nicholson alakítása az egyik legjobb, legösszetettebb a mozi történetében; egyszerre vicces, őrült, ellenállhatatlan, de a figurának mégis vannak mélységei (érdekesség: Al Pacino azt nyilatkozta, hogy ő nem vállalta volna McMurphy szerepét, mert nem lát benne igazi mélységeket). Louise Fletcher abszolút méltó partnere, kettejük csatája pedig igazi kuriózum. A mellékszereplők közt feltűnik Danny DeVito és Christopher Lloyd is, de ők olyan túlságosan sokat nem tesznek hozzá a dologhoz.

A Száll a kakukk fészkére azon filmek közé tartozik, amik egyszerre érdemelték ki a klasszikus- és a kult-státuszt. Az IMDb Top250-es listáján jelenleg az előkelő 8. helyet foglalja el Forman filmje, méghozzá nem véletlenül: amíg világ a világ, szükség lesz McMurphy-kre, mert Ratched nővérekből egyre több van.


Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest)
Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 130 perc, 1975
Rendező: Milos Forman
Szereplők: Jack Nicholson, Louise Fletcher, William Redfield, Danny DeVito, Christopher Lloyd
M1, 2011. május 28., 21:05

 

Hozzászólás ehhez:

Filmajánló | Száll a kakukk fészkére - M1, 2011. május 28., 21:05

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: