Kikötő Online

Főszerepben: a Hammond orgona

Kéknyúl Hammond Band: Nahát babám - lemezajánló

Lemezjátszó, öreg Csepel kerékpárok, szódásszifon és vintage ékszerek – régi tárgyak, melyek reneszánszukat élik. A divathullám szinte mindenhová begyűrűzött, elkerülte azonban a Hammond orgonát: egy hangszert, amely megérdemelné, hogy visszakerüljön a köztudatba. Magyarországon csak egyetlen olyan zenekar van, amelyben ennek a kissé elfeledett hangszernek jut a főszerep: a jazz-funkot játszó Kéknyúl Hammond Band. Bemutatkozó albumuk, a Nahát Babám június 1-jén jelent meg – lemezajánló, illetve ha lehet ilyet mondani, zenekarajánló következik.

A Kéknyúl vezetője, Premecz Mátyás (The Qualitons, ex-Barabás Lőrinc Eklektric) a Hammond, és még néhány múlt századi elektromechanikus hangszer igazi megszállottja. Egy eredeti B3-as orgonával büszkélkedhet, ami nem kis dolog, tekintve, hogy a hetvenes években megszűntették a gyártását. Annak ellenére, hogy a Hammond hangjával azóta is nagyon sok helyen találkozhatunk, a legtöbben a nevét sem ismerik.

Premecz a Kéknyulat azzal a nem titkolt céllal alapította, hogy visszahozza a köztudatba ezt a méltatlanul elhanyagolt hangszert – amellett persze, hogy többi zenekarával ellentétben itt főként az ő szerzeményeit játsszák, így mondhatni kiélheti az orgona iránti rajongását. Zenésztársai Zádor Tamás (gitár), Badics Márk (dob), Jász András (altszaxofon), Ávéd János (tenorszaxofon) és Bognár Attila (harsona) - ha pedig valakinek feltűnne a basszus hiánya: azt is az orgonista vezeti, egy lábpedálsor segítségével.

A nemrég megjelent, Nahát Babám című lemez nem más, mint egy 2010 őszén készült koncertfelvétel (meghallgatható és megvásárolható itt: http://keknyul.bandcamp.com/). Nem megszokott dolog ez egy bemutatkozó album esetében, de nehezen is tudnám elképzelni ezeket a dalokat egy „steril” stúdiókörnyezetben – ez a zene alapvetően koncertezésre született, lendületes szólókkal és nem kevés improvizációval. Természetesen a többi hangszer sem csak kíséri a Hammondot, a zenésztársaknak is bőven jut tér kibontakozni.

A zenekar tökéletesen egyensúlyoz az egyszerű, megjegyezhető-dúdolható dallamok és a kicsit nehezebben befogadható, jazzes részek között. Talán ebben is rejlik a szerethetősége: úgy képes könnyed lenni és szórakoztatni, hogy az nem megy a minőség rovására. Ezáltal különböző stílust kedvelő embereket képes megfogni, így senki nem távozik csalódottan egy koncertről, mondván „ez nem az én műfajom”. Azoknak sem lehet ellenvetésük, akik nem kedvelik az instrumentális zenét, ugyanis a zenekar rendszeresen hív meg vendégénekeseket egy-egy jelentősebb koncertre: hallhattuk velük többek között Fábián Julit, a lemezbemutató koncerten Andy Hefnert, az idei Sziget fesztivál programjában pedig Magyar Bori (ex-Besh O Drom) neve szerepel a Kéknyúl mellett.

Épp ezért nem értem (és egyben sajnálom is), hogy eddig nem tettek szert országos hírnévre. Remélem, a lemez megjelenésével és a nyári koncertszezonnal ez változni fog, hiszen ennél jobb bemutatkozó albumot talán nem is készíthettek volna. Hallatszik, hogy nem egy kiforratlan zenekarról van szó: nem csak a háromévnyi közös munka, hanem az egyéni hangszeres tudásba fektetett energia is átszűrődik a dalokon. Ha tehát valahol meglátjuk ezt a szokatlan (ezért könnyen megjegyezhető) nevet, ne menjünk el mellette azonnal – érdemes őket meghallgatni.

fotó: facebook/Kéknyúl-Hammond-Band
 

Hozzászólás ehhez:

Ajánló | Kéknyúl Hammond Band: Nahát Babám - lemezajánló