Irodalom

Megjelent az új Irodalmi Szemle

„Sok olyan mese van, amit nem szívesen mesél az ember, mégis el kell mondania” ‒ mondja Darvasi László Háromemeletes mesekönyve a májusi Irodalmi Szemlében. Sok ...

Amit az infrarealizmusról tudni kell

Az Irodalmi Szemle áprilisi száma kiemelt helyen foglalkozik Roberto Bolañóval, a 2003-ban elhunyt chilei íróval, aki az utóbbi évtizedek latin-amerikai irodalmának meghatározó alakja. Roberto Bolaño ...

Az utolsó álom

Reszket Alfréd tulajdonképpen maga sem tudta, hogy csinálja. Mindig maga a bevetés lényege maradt homályban. Addig még világos volt, hogy délelőtt, miután nagy nehezen kikelt ...

Anya, apa

A bank irodaháza úgy meredezik a Kálvin tér közepén, mintha valami óriás vágott volna a földbe egy ék alakú tárgyat, a hegyével felfelé. Idegenül áll ...

A februári Irodalmi Szemle tartalmából

Fiatal vajdasági írók, kritikusok, irodalomtörténészek csoportja gondolt egyet 2009-ben, s megalapították a maguk irodalmi körét, a Híd Kört, amely azóta számos sikeres szerzőt indított útjára. ...

Nyitottak vagyunk minden izgalmas irodalmi jelenségre

2014-04-18 12:20:49 Fekete Vali

A pozsonyi Irodalmi Szemle megújulásáról, céljairól Szalay Zoltán főszerkesztő beszélt a Kikötőnek.

Az nagy múltú pozsonyi Irodalmi Szemle élére másfél éve került Szalay Zoltán főszerkesztő és vele egy új szerkesztő-gárda, akik friss arculattal és tartalmakkal formálták újra a lapot.

- 1958 óta jelenik meg a Szemle. A lap kezdeti időszakához képest hogyan változott
az elmúlt fél évszázad alatt?

Sok különböző korszaka volt a lapnak, ami egy ilyen hosszú és történelmileg tagolt időszak alatt természetes is. 1958-ban azért alapították, hogy a hamvaiból újjáéledt felvidéki magyar irodalom rendelkezzen végre egy olyan fórummal, ahol az induló generációk szerzői szerepelhetnek – több, mint három évtizeden keresztül meg is maradt az egyetlen felvidéki magyar irodalmi lapnak. Miután a rendszerváltás után a szlovákiai magyar színtéren is megjelent a „konkurencia”, az Irodalmi Szemle monopolhelyzete megszűnt, ami valamelyest fel is szabadította a lapot, s következő főszerkesztői, mint Grendel Lajos vagy Tőzsér Árpád mindent megtettek azért, hogy az új feltételek mellett is az élvonalban sikerüljön maradni.

- Átalakult a célközönség is?

Mára négyre bővült a szlovákiai magyar irodalmi lapok száma (a Szemle mellett megjelenik a Kalligram, az Opus, a Szőrös Kő, és van egy irodalomtudományi folyóirat is, a Partitúra), ami egy alig félmilliós közösségben meglehetősen nagy szám. Az Irodalmi Szemle ebben a közegben sokáig a „hagyományos” irodalmi lap fogalmát képviselte (a merészebb témafelvetések és formai próbálkozások kevésbé jellemezték a szerkesztői koncepciót), s ennek megfelelően toborzódott a célközönsége is. Emiatt azonban a kétezres évekre egyre nehezebben tartotta a lap a lépést a többi folyóirattal, nemcsak a magyarországiakkal, hanem a hazaiakkal is, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy váltásra van szükség.

- Melyek voltak a lap legismertebb korszakai?

Több olyan időszak is volt (pl. Duba Gyula vagy Tőzsér Árpád főszerkesztői ténykedése alatt), amikor szerkesztői valódi közép-európai irodalmi fórumként igyekeztek meghatározni a Szemlét – ekkoriban a „közép-európaiság” fogalma (amely pl. Tőzsér Árpád költészetének is egyik központi motívuma) képezte a lap arculatának egyik nagyon fontos elemét. Erre a hagyományra épített aztán Tóth László 2011-ben, amikor új főszerkesztőként úgy fogalmazott, tulajdonképpen annyi a dolga, hogy visszahozza a Szemle korábbi arculatát és szellemiségét.

- A nagy elődök után két éve vetted át a lap főszerkesztését. Milyen célkitűzésekkel fogtál a munkához?

2013 januárjában Tóth Lászlót váltottam a főszerkesztői poszton - ő évtizedekig volt a lap munkatársa (továbbra is az), én ehhez képest alig tíz éve, hogy szerzőként, majd később állandó munkatársként a Szemléhez kerültem. Az azonban egyértelmű volt a számomra, hogy legfőbb ideje egy alapos ráncfelvarrásnak. Ki kellett tágítani a lap horizontját, a kissé megkövült szerzői gárdát felfrissíteni, és a figyelmünket kitágítani új területek felé: ilyen az interdiszciplinaritás vagy épp a digitalizáció. A fő célkitűzésem az volt, hogy egy ütőképes csapat segítségével (amelynek magját Száz Pál szerkesztőkollégámmal és Gyenes Gábor grafikuskollégámmal alkotjuk) egy dinamikus, a kortárs kulturális jelenségekre rugalmasan reagáló lapot kreáljunk, ami felkavarhatja a poshadóban lévő szlovákiai magyar irodalmi állóvizet. Azt akartuk elérni, hogy egy olyan irodalmi erőtér jöjjön létre, amelyben jól érzi magát szerző, olvasó, szerkesztő, mindenki, akinek köze van hozzá, és amely beköti a tagjait a tágabb magyar irodalmi térbe is.

- Mi jellemzi ma a megújult Irodalmi Szemlét?

A 2013-as évfolyamunk nagyon mozgalmas volt, számos tervünk szerencsésen megvalósult, változatos, egymástól olykor radikálisan eltérő lapszámaink jelentek meg, amelyekben a magunk módján újraértelmeztünk bizonyos kontextusokat. Épp ez a hozzáállás - az új gondolati terek megnyitása - szeretnénk, ha jellemezné a Szemlét. Nyitottak vagyunk minden izgalmas irodalmi jelenségre és mozgásra, különösen érdekel bennünket minden, ami termékenyen felhasználható a szlovákiai magyar kulturális tér felpezsdítésére. Ami nem érdekel bennünket, az a „kisebbségi tolerancia” táplálta dilettáns irodalmi vírustenyészet burjánoztatása - ebből ki szeretnénk maradni.

- Gyakran tematikus számokkal jöttök ki. Mi a célotok vele?

A tematikus lapszámok révén sikerült a lapot sokkal elevenebbé tenni, mint amilyen korábban volt, és azt hiszem, sokkal élesebben meghatározható ennek a megújult Szemlének az arculata a tematikus blokkok által. A témák kiválasztása egyúttal a szerkesztőség irányultságát is tükrözi - ezt felesleges lenne tagadnunk. Igyekszünk azonban változatosan válogatni, hogy a lehető legszélesebb célközönséget megszólíthassuk. Tavalyi évfolyamunkban voltak témáink, amelyeket eddig irodalmi lap még nem vetett fel - pl. a giccs és trash az irodalomban, vagy Roberto Bolaño chilei prózaíró bemutatása. Voltak azonban olyan témáink, amelyek megkerülhetetlennek tűntek, mint pl. a Weöres-centenárium. Mindig igyekszünk azonban rendhagyó nézőpontból megvizsgálni egy-egy témát, hogy ne csak egyszerűen beálljunk a sorba.

- Rendszeresen tartotok lapbemutatókat Pozsonyban és Budapesten is. Miért?

Korábban sosem volt példa a rendszeres bemutatókra a szerkesztőségnél, remélhetőleg sikerül ebben hagyományt teremtenünk. Most tulajdonképpen egyedüliként szervezünk magyar nyelvű irodalmi rendezvényeket Pozsonyban, és most már rendszeresen jelen vagyunk Budapesten, illetve más helyszíneken is. Életnek és irodalomnak mégiscsak találkoznia kell olykor-olykor: ebből lesz ez a furcsa kifejezés, az „irodalmi élet”, amit valamiért még mindig igénylünk, még ha időnként meg is csömörlünk tőle.

- Milyen a kapcsolatotok a szlovák irodalmi élettel?

Indultak kezdeményezések, például a Romboid című lappal, egyelőre nem sok eredménnyel, de ami kifejezetten sikeres, az például a szlovák képzőművészeti közeggel való kapcsolatunk - rendszeresen mutatunk be élvonalbeli szlovák művészeket, mint lapunk illusztrátorait.

- Hogy viszonyul hozzátok az anyaországi szakma? Sokan keresik a lappal a kapcsolatot?

Nem hiszem, hogy létezne külön „anyaországi szakma”, a Szemle ugyanannak a szakmának a része, mint a magyarországi irodalmi lapok, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy együtt dolgozunk, hiszen ugyanazt az irodalmat szolgáljuk, szeretjük, csináljuk. Csak épp mindenki a saját szája íze szerint, és ez így van jól.

Hozzászólás ehhez:

Nyitottak vagyunk minden izgalmas irodalmi jelenségre | Interjú

Milyen nap van ma?