Kikötő Online

A bombák földjén - filmkritika

Kathryn Bigelow filmje az elmúlt időszakban bejárta a világ összes filmfesztiválját, díjátadóját, és az IMDb adatai szerint már 53 különböző díjat zsebelt be (és még vissza van az Oscar és a BAFTA is). Aki ezen érdemek alapján valami eget rengető, hatalmas mozi-élményre vár, az alighanem csalódni fog. A bombák földjén sokkal inkább egy izgalmas akciófilm, semmint komolyan vehető háborús dráma.

A film nekem már az első percben unszimpatikussá vált, mert mérhetetlen rendezői lustaságnak és igénytelenségnek tartom, hogy öblös betűkkel, mintegy előre a néző szájába rágva kiírják a film tanulságát. „A háború drog” – hirdeti a felirat, ami egyrészt akkor közhely, hogy a fal adja a másikat, másrészt ezt a tematikát már számos film kibontotta, sokkal jobban, mint a Hurt Locker. Ami újdonság, hogy ezúttal Irakban járunk, korunk legnagyobb háborújában, Amerika nyílt sebében. Itt követhetjük nyomon egy tűzszerész csoport mindennapjait, lehetünk részesei embert próbáló munkájuknak.

A film nem a témája, vagy a hangneme miatt válik tehát aktuálissá, hanem pusztán a helyszínválasztás miatt. Bigelow kettős játékot folytat: úgy tesz, mintha filmje hiánypótló kérdéseket feszegetne egy égető probléma kapcsán, holott Irakot csak díszletnek használja egy olyan történethez, ami a világ összes háborújában érvényes lenne. Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy a Bombák földjén nem foglal állást, nem mond véleményt, de erősen él bennem a gyanú, hogy az egész filmet ezzel az aktuálpolitikai felhanggal akarták eladni.  Ráadásul – éppen a kényes téma miatt – a film hibái még erősebben felnagyítódnak. Egy világháborús filmnél talán megbocsájtható, ha klisékből pakolták össze, és a háborús mozik összes sztereotípiáját felvonultatják, de Irakból ekkora közhelyparádét összerámolni némileg ízléstelen.

Ami hibát háborús filmben el lehet követni, azt a Bombák földjénben mind megtaláljuk; az ellenség egy anyahajót se találna el 2 méterről, de az áldozati bárány mellékszereplőt rögvest kilövik; az aktakukac irodista haverkodni akar az arabokkal, naná, hogy csúnya véget ér; azt hittük, már hatástalanítottuk a bombát, de az két perc múlva – ki gondolta volna – mégiscsak robban. Bigelow semmi olyat nem tud mutatni a háborúból, és semmi olyat nem tud mondani róla, amire a gyakorlott filmnéző ne ásítozással reagálna.

Bár a filmből tényleg hiányzik a pátosz, és csillagos-sávos lobogókat se látunk, de az egész mégis túlontúl amerikai. A három főhős az „amerikai katona fröccsöntő sablonról” gurult a vászonra; az egyik nagyon bátor, a másik nagyon gyáva, a harmadik pedig fekete. Egy tulajdonsággal felcímkézhető mindenki, Bigelow-nak csak a film legvégén jut eszébe árnyalni a figurákat. A másik oldalon állnak az arabok, akikről egy dolgot tudunk meg a 130 perc alatt: mind potenciális terrorista, akik ráadásul teljesen egyformán néznek ki. Ez utóbbit a film ki is mondja, sőt, egy borzasztóan gáz jelenetben még ki is fejti. A forgatókönyv bővelkedik a gyatra dramaturgia megoldásokban, hiszen hőseinket akcióba kell hozni, még akkor is, ha ennek irracionális döntések garmadája az ára.

Egyértelműen az akciójelenetek mentik meg egyébként a filmet, hiszen azok valóban izgalmasak, látványosak, és hála a kézi kamerás felvételeknek, még hihetőek is. Ugyanakkor ezek is egy kaptafára épülnek, kicsit olyan az egész, mint egy videojáték. A főszereplőnek mindig újabb, egyre nehezebb pályákat kell teljesítenie; bombahatástalanítás kocsiban, épületben, öngyilkos merénylőn, emberbe varrva. Klasszikus értelemben vett történet nincs, a Bombák földje epizódokból áll össze. Ezek nagy része – szerencsére – akció, mert Bigelow csúfos kudarcot vall a köztes részeknél. Ha a szereplők épp nem a munkájukat végzik, akkor vagy a tökös gyereket játsszák egymás közt, vagy nyálasan ömlengenek az otthonról.

A bombák földjén – aranyeső ide, vagy oda – egy nagyon is közepes dolgozat. Gyakorlatilag átlagos, profin kivitelezett akciófilmmé degradálja a háborút, sokszor kínosan erőlködve, hogy valami mélységgel töltse meg az amúgy üres forgatókönyvet. A vietnámi háború anno számos mesterművet eredményezett Hollywoodban, a „nagy Irak filmre” sajnos még várni kell.


Értékelés:


A bombák földjén (The Hurt Locker)
színes, feliratos amerikai film, 2008, 131 perc)
Rendező: Kathryn Bigelow
Szereplők: Jeremy Renner, Anthony Mackie, Brian Geraghty, Guy Pearce, Ralph Fiennes



 

Hozzászólás ehhez:

A bombák földjén - filmkritika

• 1. david 2010-03-12 21:26:53

  Hát én sem ilyenre számítottam... szerencse, hogy szeretem az akció filmeket, de mondjuk annak meg elég langyi...