Kikötő Online

A háború unalma

Tobruk – filmkritika

Václav Marhoul, Tobruk című filmje alighanem minden idők legdrágább cseh mozija a maga 5 millió dolláros költségvetésével. Ennyi pénzből már lehet valamirevaló háborús filmet farigcsálni (na, nem egy Ryan közlegény megmentését), de ahhoz sokkal több kell, mint egy nagy kupac korona. Csupa olyasmi, ami az első filmes rendező munkájából hiányzik: forgatókönyv, látvány, mondandó, eredetiség.

A Tobruk kétségkívül jó szándékú film: azoknak a csehszlovák katonáknak kíván emléket állítani, akik a II. világháború észak-afrikai frontján estek el. Nagyjából ez a derék törekvés az egyetlen pozitívum, amiről be tudok számolni, mert amúgy nem sok örülnivaló akad az irgalmatlanul hosszúnak tűnő filmben. Egy marék katonát követhetünk nyomon a kiképzésüktől a végső csatáig, de ne lepődjünk meg, ha egy óra után se tudjuk megkülönböztetni, hogy ki kicsoda. A forgatókönyv a világon semmit nem enged megtudnunk ezekről az emberekről: honnan jöttek, milyen a lelki világuk, miben reménykednek? Annyit tudunk, hogy katonák, és emiatt katonásan viselkednek: bunyóznak, szívatják egymást, néha lelkiznek („én aztán nem fogok itt meghalni”) – egyszóval csupa olyan dolgot művelnek, ami megtalálható a „Hogyan rendezzünk háborús filmet” című közhelygyűjteményben.

Aztán lassan csak-csak eljutunk a csatákig, és az igazi pofáresés ekkor jön: hihetetlenül olcsó, szegényes és rövid csatajelenetekkel kell beérnünk. Egy-két robbanás, pár lövés és slussz-passz. Komoly tömegjelenetekről, húsba vágó golyózáporról ne is álmodjunk, arról meg aztán végképp ne, hogy követni tudjuk az eseményeket - ahhoz ugyanis túl összecsapott a vágás és átgondolatlan az operatőri munka. Marhoul fantáziájából csupán egy-két über-véres jelenetre telik, de mivel a néző semmilyen azonosulásra nem képes a figurákkal, így ezek is csak lógnak a levegőben. Azért az tisztán látszik, hogy a rendező fejében milyen film élt: olyan Ryan közlegényes, Őrület határános, Szakaszos – pofátlanul merít is ezekből a filmekből, de Marhoul se nem olyan hiper-realista, mint Spielberg, se nem olyan emelkedett, mint Malick, és nem olyan éleslátású, mint Stone. Ez utóbbi már csak abból is tisztán látszik, hogy milyen válogatottan rossz színészeket engedett a kamerája elé. Egyedül a Lieberman közlegényt alakító Petr Vanek nyújt elfogadható alakítást, a többiek egyszerűen értékelhetetlenek.

A cseh filmipar nagyot szeretett volna álmodni a Tobruk-kal, de ez a film a sok hűhó semmiért minősített esete – dilettáns, tv-film színvonalú alkotás, és egyben élő példa arra, hogy kurzusfilmek nem csak kishazánkban születnek. Vannak események, amik megérnek egy film-misét: a tobruki csata ilyen, és vannak filmek, amik méltatlanok a témájukhoz: a Tobruk ilyen.

Tobruk
Színes, cseh háborús filmdráma, 100 perc, 2008
 

Rendező: Vaclav Marhoul
Szereplők: Jan Meduna, Petr Vaněk, Robert Nebřenský, Matej Hádek, Andrej Polák
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Tobruk – filmkritika