Karc
Minden jó, ha vége jó
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Disz iz tímvörk!
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
Oslo, augusztus - filmkritika
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A fal - filmkritika
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Csak az az üvöltés! - csak azt tudnám feledni...
A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...
A legjobb haverom védelmében
A dilemma – filmkritika
2011-02-02 14:17:27 Szelle ÁkosVan az úgy, hogy amúgy tehetséges rendezők néha csúnyán mellényúlnak, vagy némi kézpénzért bevállalnak valami ócskaságot. Ron Howard viszont már-már sportot űz ebből: minden Frost/Nixonra jut egy Da Vinci kód, minden Csodálatos elmére egy Grincs. A Dilemma után valami nagyon ütőssel kell jelentkeznie, hogy bűnbocsánatot nyerjen.
A legnagyobb baj a filmmel az, hogy az alapötletéből egy húszperces sitcom epizód is csak nyögvenyelősen jönne ki. Adott két jó barát, Ronny és Nick: mindketten boldog párkapcsolatban élnek álmaik nőivel. Ez azonban csak a látszat, mert Ronny véletlenül lefüleli Nick barátnőjét, amint az egy másik férfival smárol a botanikus kertben. Ronny címbéli dilemmája itt kezdődik: elmondja, ne mondja?
Állítólag alapszabály a hollywoodi forgatókönyvíróknak, hogy a film fő konfliktusának a tízedik percig el kell indulnia. Itt kell jönnie a csavarnak, ami a feje tetejére állítja hősünk életét. Nos, a Dilemmában kerek harminc percet ücsörgünk, mire eljutunk az ominózus növénykertbe, az említett csókig. Ez a lusta, kényelmes tempó végig megmarad, elképesztően rossz ritmusú a film. Így aztán a poénok se ülnek, mert rosszul vannak felvezetve és vagy túlpörgetik őket, vagy idő előtt elvágják. Gyenge kis helyzetkomikumok burjánzanak egymás után, szolid mosolyon kívül aligha képesek többet az ember arcára csalni. Se nem elég pörgős, se nem elég fergeteges a Dilemma, hogy két órán át lekösse nézőjét.
Talán jobb színészekkel viccesebb lenne a film, mert Vince Vaughn és Kevin James finoman szólva sem világrengető komikusok. Mindketten elég felkapottak mostanában, ami nem az ő képességeiket dicséri, sokkal inkább a heveny komikushiányban szenvedő álomgyárat minősíti. Winona Ryder és Jennifer Connelly sem éppen a humorukról híresek, nem is tudnak mit kezdeni gyatrán megírt kis karaktereikkel. Főleg Ryder alakítása kellemetlen, mert a művésznő keveri a ripacskodást a humorizálással. Queen Latifah egy nyúlfarknyi, teljességgel érdektelen mellékszerepben tűnik fel: az az érzésem, hogy az ő alakítása a vágóolló áldozata lett. Nem létezik, hogy ennyire szerződtették.
A Dilemma a jó nevű direktor ellenére csak egy újabb tucat-komédia, ezúttal gusztustalanságok nélkül, viszont az átlagosnál is szellemtelenebbül. A termékelhelyezés a magyar filmeket idézően otromba (mindenkinek egyforma telefonja van, egyforma háttérképpel), a drámai vonal említést sem érdemel. Ezúton követelem, hogy Allan Loeb-öt, a borzalmas Tőzsdecápák 2, a Sejtcserés támadás és ez után a film után néhány évre tiltsák el a forgatókönyvírástól.
A Dilemma (The Dilemma)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 112 perc, 2011
Rendező: Ron Howard
Szereplők: Vince Vaughn, Kevin James, Jennifer Connelly, Winona Ryder, Channing Tatum, Queen Latifah
Hozzászólás ehhez:
Kritika | A dilemma – filmkritika
A Nemzeti Kulturális alap támogatásával:
