Karc
Minden jó, ha vége jó
Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Disz iz tímvörk!
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
Oslo, augusztus - filmkritika
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A fal - filmkritika
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
Csak az az üvöltés! - csak azt tudnám feledni...
A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...
A lét elviselhetetlen nehézsége
A torinói ló – filmkritika
2011-03-30 10:31:23 Kenessey TamaraTarr Béla utolsó filmje elnyerte a Nemzetközi Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját. Utolsó, mert a rendező saját bevallása szerint minden ott van már filmjeiben, amit el akart mondani, és nem szeretné ismételni önmagát.
Úgy mint a Sátántangó, A torinói ló is Krasznahorkai László novellájából készült. A Legkésőbb Torinóban című írás alapján Tarr filmje 150 perces lelassított csendben, a puszta közepén tárja elénk a közelgő kétséget apa és lánya életén át. A szereplők viszonya egymás és a külvilág felé is zárkózott, elszigetelt. Az apa (Derzsi János) arcvonásainak kemény barázdái, féloldali bénultsága, szertartásos rutinnal szabályozott végtelen napjai, és a lány (Bók Erika) szinte néma segítsége ismét megrendítően hallgatag világot tár elénk. Filmjeiben visszatérően, feketén és fehéren, mozdulatok zaklatott és tétova részletein át érkezik. Valami, amit ők teremtettek, az a kimond(hat)atlan, baljós, ismeretlenből érkező dolog, amit most viharos szél hoz el.
Tarr Béla ezúttal sem beszéltet, inkább csak láttat és gondolkodtat: a kevés, katonásan érzelemmentes, káromkodással teli mondat csak akkor hangzik el, ha nagyon muszáj. A film magvasan és határozottan előadott alapproblémáját egy egyszer felbukkanó, soha vissza nem térő szereplőtől halljuk (Kormos Mihály), talán itt keresendő az oka is a félelmetes ismeretlenre várásnak. Az életük rendjét megbolygató többi epizód is ehhez tesz hozzá, hárítanak is mindent, amiről nem tudják mi az. Hat napos romlási történet ez, mintha Isten meggondolta volna magát és visszavenné a világnak adott javakat, a vizet, a fényt. Ezt a párhuzamot szolgálja ki a lassan haldokló igásló képe is, ha van érzelem a filmben, az ettől az állattól származik.
Itt mondatok helyett minden a kép, és az azon megjelenő anyag. A kőből épült ház robusztussága, a régi tömörfa asztal barázdái, az ajtók és kapuk megfáradt ereje festményszerűen tükrözi vissza a szereplők életének mélyen egyszerű súlyosságát, a Tarr-filmeket átható zsigeri reménytelenséget.
Víg Mihály csellózenéje újra és újra visszatér, Ráday Mihály hangján a narráció összeköti a történéseket, egyre lejjebb húzva a nézőt a lélektani örvénybe. A film hangulata, mint Tarr alkotásainál általában, felejthetetlen. Mondanivaló szempontjából azonban akár a Werckmeister harmóniák üzenetének lecsupaszítása is lehetne A torinói ló, csak ezúttal a szikrányi remény nélkül.
A torinói ló
fekete-fehér, magyar-francia-német-svájci filmdráma, 150 perc, 2011
rendező: Tarr Béla, Hranitzky Ágnes
szereplők: Bók Erika, Derzsi János, Kormos Mihály
Hozzászólás ehhez:
Kritika | A torinói ló - filmkritika
-
1. lomax 2011-03-31 11:14:21
Hehe, Tarr Béla fimre ilyen kevés pontot adni bátor dolog. Mondjuk többet adni nem is szabad ;)
-
2. bkoNJCcNcgKbYfk 2011-10-20 15:08:51
I had no idea how to approach this before-now I'm locked and laoded.
A Nemzeti Kulturális alap támogatásával:
