Karc

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Csak az az üvöltés! - csak azt tudnám feledni...

Címkék: mozi filmkritika

A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...

A metalista és a mentalista

X-Men: Az elsők – Filmkritika

2011-06-03 10:34:22 Szelle Ákos

Sequel, prequel, reboot: csupa olyan fogalom, amik ismerete nélkül szinte lehetetlen eligazodni a mai hollywoodi filmdömpingben, és három olyan szó, amitől feláll a szőr a filmrajongók hátán. Az előzményfilmeket, folytatásokat, újragondolásokat legtöbbször a pénz és a teljes ötlettelenség motiválja. Matthew Vaughn nekifeszült a lehetetlennek: értelmes mozit csinálni, ami képes előzményként szolgálni a már meglévő X-filmeknek, és ugyanakkor egy új széria alapköve is egyben. Felemás elgondolás, felemás végeredménnyel.

Kezdjük azzal, ami jó: remek ötlet volt a ’60-as évekbe helyezni a történetet, és a kubai rakétaválság (tehát valós esemény) körül bonyolítani a cselekményt. Ezzel a film alapból komollyá, súlyossá válik, a történetnek van tétje, nem annyi, hogy kék meg zöld, szárnyas és kardfogú emberek aprítják egymást.

x-men elsők kritika kép1

A történet szerint a náci orvosból szuperbűnözővé avanzsált Sebastian Shaw megpróbálja kirobbantani a harmadik világháborút, mondván, a mutánsoké a jövő, az embereknek pusztulni kell. Vele száll szembe a dühös, gyerekkorában Shaw (ill. akkor még Schmidt) áldozatai közé tartozó Erik, és az idealista mentalista, Xavier. Eric-et (később Magneto) Michael Fassbender alakítja, míg Charles Xavier professzor bőrébe James McAvoy bújhatott. Ők ketten a film igazi aduászai; Fassbender lenyűgöző erővel játszik, míg McAvoy visszafogottabb és elmélyültebb. Kettejük párharca igazi csemege, de a többi színész is remek. Jennifer Lawrence a Winter’s Bone után ismét bizonyítja, hogy az egyik legígéretesebb fiatal színésznő, January Jones pedig kegyetlen és hideg, mint egy jégcsap. Egyedül Kevin Bacon lóg ki a sorból Shaw szerepében, mert ez a karikatúra-főgonosz egy rajzfilmben is csak kacajt lenne képes kiváltani az emberből.

Matthew Vaughn rendező felnőttként kezeli a nézőt, és nem ad bárgyú, világmegváltó egysorosokat a szereplők szájába. Ugyanakkor filmje ugyanabba a hibába esik, mint Singer első X-Menje; túl sok a szereplő, akikről a világon semmit nem tudunk meg, és túl sok az ígéretes, de mindvégig a ládában tartott képesség. Írd és mond: a 132 percre egyetlen igazi akciójelenet jut, de a mindvégig förtelmes, tíz évvel ezelőtti színvonalú CGI még azt is hazavágja. Még ennél is nagyobb baj azonban, hogy az X-Men: Az elsők ugyanazt a koncepciót járja körbe, mint nagyjából az összes képregény-film. Már megint egy „miből lett a cserebogár” történet, már megint a képességeivel küszködő, önmagát elfogadni képtelen hős, illetve ezúttal hősök tucatja. Unalmas, de nagyon. Így aztán hiába a jól megírt párbeszédek, hiába a hangulatos és sokszor ötletes jelenetek, a film a játékidő nagy részében egyhelyben toporog. Meglepetések se várnak minket, hiszen mindenki tudja, hogy nem tört ki nukleáris háború, és hogy Eric és Charles ellenségekké váltak. Az ide vezető út persze lehetne izgalmas, de a forgatókönyv szinte kizárólag Eric-cel van elfoglalva, Xavier hozzá képest egy teszetosza, motiválatlan és jócskán alulírt okostojás.

x-men elsők kritika kép2

Matthew Vaughn jó rendező, ezt már a Csillagporral és a Ha/Ver-rel bebizonyította, de neki a könnyed, cinikus, műfajokat kifigurázó stílus áll jól. Az X-Men-ben ilyesmire nincs lehetősége, ezzel pedig ki is húzták a méregfogát. Így egy tisztességes, a középszerbe gond nélkül belesimuló prequel született, amiből éppenséggel kinőhet egy új trilógia – hogy aztán majd megint újrakezdjék az egészet, mondjuk rögtön a mutáns Ádám – Évától.


 

x-men elsők kritika poszter


X-Men: Az elsők (X-Men: First Class)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 132 perc, 2011

Rendező: Matthew Vaughn
Szereplők: James McAvoy, Michael Fassbender, January Jones, Kevin Bacon, Jennifer Lawrence

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | X-Men: Az elsők – Filmkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. h 2011-07-19 02:52:29

    Azt csak én vettem észre, hogy "az ellenállás vége" úgy kezdődik, hogy "20 évvel ezelőtt" és Xavier még tud járni... de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amikor a first classban a golyó a gerincébe megy Xaviernek, LEBÉNUL és NEM lesznek HAVEROK Magnetoék Xavierrel egy jó darabig... Nekem tetszett ez az új film... csak most megnéztem IDŐREND SZERINT MIND AZ 5 FILMET, és nem igazán áll össze az ÖSSZKÉP. Ezt csak én vettem volna észre?! Nézzétek meg ti is ebben a sorrendben: 1. Origins (2009) 2. First class (2011) 3. X-men 1 (2000) 4. X-men 2 (2003) 5. Last stand (2006) Észrevételek???

  • 2. Szelle Ákos 2011-07-19 11:20:23

    @1: Hát igen, sok ilyen ellentmondást lehet találni. Ez van, ha folyton új emberek új alapokra próbálják helyezni a franchise-t. De szerintem ezek a filmek nem is akarnak egységes sorozatot alkotni.

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: