Kikötő Online

A nyúl üregének legmélyén

Rabbit Hole – filmkritika

Nicole Kidman az elmúlt hat-hét évben sikeresen bemutatta az „Oscartól a béka feneke alá” nevű karriergyakorlatot: a 2001-2003 közötti Moulin Rouge, Órák, Más világ, Dogville négyest olyan filmek követték, mint a Földre szállt boszorkány, az Invázió vagy éppen az eszméletlenül rossz Ausztrália. Az ex-Mrs. Tom Cruise azonban úgy tűnik, megpróbál visszakapaszkodni a legjobbak közé: a Rabbit Hole jó első lépésnek tűnik.

Nem is feltétlenül azért, mert annyira csudajó lenne ez a film, sokkal inkább azért, mert a botoxtól faarcúvá merevedett Kidman újra képes a mimikára, és újra képes összerakni egy épkézláb alakítást. Persze az autóbalesetben elhunyt kisfiát gyászoló anya figurája igazi jutalomfalat egy színésznőnek, de Kidman apró gesztusokból összerakott, törékeny Beccája így is igazán emlékezetes. Ezzel egyébként a film teljes történetét el is árultam: Kidman és Aaron Eckhart próbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant, ki-ki másképp, más utakon a továbblépés lehetőségét keresve. Eckhart abszolút méltó partnere az ausztrál/amerikai színésznőnek, még úgy is, hogy az ő karaktere lényegesen kevesebb „Oscar worth” jelenetet kapott. Egyébként pedig jó őt is valami kisebb, emberibb filmben látni a Sötét lovag és a Föld inváziója után. A többi színész, Sandra Oh vagy Dianne Wiest szintén remekek, Miles Teller pedig egyenesen kiváló a gázoló gimnazista szerepében.

Szóval nem a színészeken múlott, hogy a Rabbit Hole csak egy erős-közepes mozi lett; a fő ludasok David Lindsay-Abaire, a forgatókönyv írója, és John Cameron Mitchell, a rendező. Ők ugyanis valami olyasmivel próbálkoztak, ami alapjaiban nem működik: szépnek, esztétikusnak, ízlésesnek mutatni a gyászt. Így aztán a Rabbit Hole gyönyörűen fényképezett, ötletesen rendezett, osztályon felülien játszott kliséhalmaz. Abaire és Mitchell csupa elcsépelt, ízig-vérig hollywoodi ötlettel ábrázolja a szülők lelki vívódását: bőgés a kocsiban, veszekedés a rosszat szóló idegennel, kötözködés a terápiás csoportban. Vannak ugyan őszinte, megrázó jelenetek is szép számmal, de a film az esetek többségében a könnyebbik, ha úgy tetszik, nézőbarátabb megoldást választja. Még a legizgalmasabb szál, a kisfiú „gyilkosa” és az anya közt fűződő barátság sincs rendesen kifejtve, ahogy semmi más sem, hiszen a film tokkal vonóval is alig 90 perc. Ez pedig ilyen fajsúlyos témához elég sovány játékidő.

Mitchell humorral próbálja oldani az amúgy letaglózóan szomorú filmet – ez hol sikerül, hol nem. A párhuzamos univerzumokat (amiből a cím is fakad) viszont felesleges volt idekeverni, a belőlük levont tanulság pedig borzasztóan dagályos és abszurd. Így aztán az egész filmet a színészek mentik meg, meg a pazar kivitelezés, mert amúgy Mithcell vállalkozása csúnyán mellé ment. Visszatérve még a végén egy kicsit Nicole Kidmanre: a Rabbit Hole-ért maximálisan megérdemelt Oscar-jelölés úgy tűnik, visszabillenti a helyes kerékvágásba. Az elkövetkezendőkben olyan rendezők keze alatt játszik majd, mint Joel Schumacher (hát-hát), Chan-wook Park (ez már döfi) vagy Lee Daniels (ez is). Hajrá!

Rabbit Hole

Színes, amerikai filmdráma, 91 perc, 2010
Rendező: John Cameron Mitchell

Szereplők: Nicole Kidman, Aaron Eckhart, Dianne Wiest, Sandra Oh, , Miles Teller

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Rabbit Hole - filmkritika

• 1. weWBinJO 2011-09-09 11:57:42

  Good to see a tlanet at work. I can't match that.