Kikötő Online

A pszichopata, a nimfomán és a tapló meséje

Förtelmes főnökök filmkritika

Jobb esetben reggel nyolctól délután négyig. Minden átkozott hétköznap. Az ember a munkájával alapból járó terhet is nehezen, koffein és cukor mennyiségtől függően képes elviselni. Ha azonban van valaki, aki ezt az amúgy sem könnyű nyolc órát percenként teszi még elviselhetetlenebbé, az hihetetlen méretű lelki, vagy fizikai sebeket is tud okozni. Ugráltat, egzecíroztat, adott esetben akár szexuálisan zaklat. A Förtelmes főnökök az ilyen szituációkra próbál megoldást kínálni, természetesen a maga humoros és elképesztő módján.

A három jó barát attól függetlenül, hogy mind más és más szakmában dolgoznak különböző beosztásokban, egy közös bennük: mindhárman azt állítják, hogy a főnökük, finoman fogalmazva is maga a sátán. Nick egy hatalommániás pszichopatával, Dale egy szexuális ragadozóval, Kurt pedig egy kopaszodó kokainistával büszkélkedhet. Kedvenc kocsmájukban, szokásos panaszáradatuk végeztével furcsa elhatározásra jutnak: a boldogabb élet reményében meg kell szabadulniuk főnökeiktől, bármi áron. A film nem tesz mást, mint egy teljesen általános, mindenki életében akár többször is előforduló gondolatot mondat ki szereplőivel. A főnök képzeletbeli meggyilkolása egyikünk számára sem ismeretlen, hiszen valamennyire oltja a feszültséget, illetve bármilyen rosszul is hangzik akár boldog perceket is okozhat a nehezebb napokon. Ebben a másfél órában tulajdonképpen megnézhetjük azt, hogyan zajlana az egész rítus a valóságban, s természetesen közel sem olyan precízen és drámaian valósulhatna meg, mint a tökéletességre hajlamos képzeletünkben.

Valószínűleg mind a rendezés, mind pedig a három főszereplő színésznek köszönhetően olyan, mintha egy az átlagosnál hosszabb sitcomnak lennénk a szemtanúi. A főnököket alakító, inkább nagyköltségvetésű filmekből ismert Aniston-Spacey-Farrell triumvirátus is tökéletesen hozza, amit kell. Mindhárman ijesztően jól, és hálásan játsszák a nekik kiosztott deviáns szerepeket. Azonban a sorozatszínészek szerepeltetése a fő karakterek kapcsán az, ami megadja az utolsó, lényeges lökést az egész hangulatának és humorának. Bateman szinte védjegyévé vált gyanakvóan értetlen mimikája és alapvetően józan gondolkodása sem ismeretlen a gyakorlott sorozat fogyasztóknak (Az ítélet: család), ahogyan Charlie Day kissé egyszerű gondolkodású, de bájos karaktere sem (Felhőtlen Philadelphia). A nőcsábász szomszéd férfi jellegű szerepét a szintén jó humorérzékkel megáldott Jason Sudeikis vállalta fel. A rendezésért felelős Gordon ilyen jellegű csapattal nem hiába tudott egy tényleg felvillanyozó, igazán szórakoztató nyári szösszenetet összehozni, hiszen többek közt olyan amerikai sorozatok elkészítésében is részt vett már, mint a hazánkban is óriási rajongói táborral rendelkező A hivatal, a Városfejlesztési Osztály, vagy a Modern család.

Ahogyan az előzőekből kiderül, a Förtelmes főnökök nem egy korszakalkotó film, nem fogják a legjobbak között tartani a mostani és a későbbi korosztályok sem, nem fogunk róla a képi világa vagy bújtatott tanulsága miatt beszélni. Az viszont biztos, hogy egy nehezebb, az irodában eltöltött nap után a kanapén ülve, egy igényes, de könnyeden és tökéletesen eltalált helyzetkomikummal szórakoztató filmek megnézésén fogok gondolkodni az első lesz, ami eszembe jut. Azt gondolom ez a legnagyobb dicsősége egy vígjátéknak.

Förtelmes főnökök – Horrible bosses
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 98 perc, 2011.

Rendező: Seth Gordon

Főszereplők: Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis, Jennifer Aniston, Colin Farrell, Kevin Spacey, Jamie Foxx
 

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Förtelmes főnökök - filmkritika