Kikötő Online

A spermapapa és a leszbi mamák

A gyerekek jól vannak – filmkritika

A Juno és a Család kicsi kincse sikerei óta nem történhet meg, hogy egy évben melegszívű, fajsúlyos témához könnyedséggel hozzáálló feel-good mozi nélkül maradjunk. Az idei adagot Lisa Cholodenko-tól kapjuk, aki hat évig csiszolta saját életére bazírozó forgatókönyvét – azonban ennyi idő sem volt elég, hogy igazán átgondolja a dolgokat.

Nic és Jules átlagos leszbikus házaspár: két gyereket nevelnek, mindkettő egyazon spermadonortól fogant. Joni, a 18. életévét rövidesen betöltő idősebbik gyerek úgy dönt, szeretné megismerni biológiai apját. Ezzel azonban feje tetejére állítja családot: Paul, a negyvenes hippi apuka felkavarja az állóvizet, felszínre hozza az elfojtott vágyakat és sérelmeket. Mindenkinek újra kell gondolnia az életét, és szembe kell néznie önmagával.
Cholodenko azzal lepi meg a nézőt, hogy nem akarja meglepni: a két gyereket nevelő leszbikus pár a maga természetes egyszerűségében kerül bemutatásra. Ugyanolyan problémákkal küzdenek, ugyanolyan gondokon és örömökön osztoznak, és ugyanúgy bánnak csemetéikkel, mint egy hagyományos házaspár. A film legnagyobb erénye, hogy hús-vér, esendő embereket mutat, erényekkel és hibákkal, akik néha rettenetesen rossz döntéseket hoznak. Az életszagú megközelítés, a realista attitűd miatt nincsenek nagy, katartikus pillanatok a filmben; ahol Hollywood vonósokkal és naplementével fröcskölné tele a celluloidot, ott Cholodenko két lépés távolságról szemléli az eseményeket. Mindezt jófajta, keserédes humorral fűszerezi, és szolid zenével tálalja.

A Gyerekek jól vannak ügyesen bűvészkedik a karaktereivel és faramuci alapszituációjával, azonban egy idő után kifogy belőle a szufla. A már említett Juno és a Család kicsi kincse a realista megközelítés ellenére el tudta kerülni, hogy unalomba fulladjon a történet, a The Kids Are All Right-nak ez nem sikerül. A másfél óra alatt felhalmozott érzelmi dinamit végül akkorát se robban, mint egy újévi petárda. A rendezőnő olyan szeretettel és empátiával közelít (nőnemű) szereplőihez, hogy nincs mersze tragédiába, vagy igazi sorsfordító eseményekbe taszítani őket. A sok apró konfliktusszál egytől-egyig elsorvad, a film végét pedig már nem az élet, hanem egy számító és minden hájjal megkent forgatókönyvíró diktálja. Sajnos ritka, hogy jó legyen egy olyan film, ahol egy szereplő nagymonológban ecseteli az érzelmeit. A legrosszabbul Paul karaktere jár, akit a forgatókönyv először a földre kényszerít, majd még ott is belerúg párat; Cholodenko leszbi-univerzumában a férfinak bűnhődnie kell.

Így aztán hiába a jó szándék, hiába a népművelő történet, Cholodenko mozija csak egy átlagos, vagy annál talán kicsit érzékenyebb családi dramedy, ami alighanem a kimagasló színészei miatt futott be ekkora karriert. Annette Bening és Julianne Moore generációjuk legjobbjai között vannak, és meggyőződésem, hogyha fordítva osztották volna ki a szerepeket, akkor is ugyanilyen zseniálisak lennének. Így Bening-nek jutott a karrierista, alkohol problémákkal küzdő családfő szerepe, míg Moore játssza a későn érő, bizonytalan Jules-t – kettejük között pedig olyan összhang van, ami legalább egy kategóriát emel a film színvonalán. Mellettük mindenki más csak asszisztál: a gyerekeket alakító Mia Wasikowska (az Alice Csodaországból) és Josh Hutcherson ezt jobban, míg Mark Ruffalo halványabban teszi – Oscar jelölése számomra érthetetlen. Lazán vigyorogni és menőn motorozni akárki tud, Ruffalo-ban nagyjából annyi az élet, mint egy műanyagbabában.

A Gyerekek jól vannak messze nem annyira vicces, eredeti és őszinte, mint amennyire a lelkendező amerikai kritikák után vártuk. Tulajdonképpen semmi olyat nem mutat, amit ne láttunk már volna – szerelmi háromszög, középkorú házaspárok válsága, és valódi apjukat megismerő gyerekek. Mindebben csak annyi az újdonság, hogy ezúttal egyneműek a főszereplők – ez viszont manapság már messze nem akkora truváj, hogy elvigyen a hátán egy közepesen megírt filmet.
 

 


A gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right)
színes, feliratos, amerikai vígjáték, 106 perc, 2010

rendező: Lisa Cholodenko
szereplők: Annette Bening, Julianne Moore, Mark Ruffalo, Mia Wasikowska, Josh Hutcherson
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | A gyerekek jól vannak – filmkritika

• 1. rockneverdie 2011-09-11 09:34:53

  Csak annyit a filmhez, hogy azt gondolom, Júeszéjben azért volt ilyen visszhangja a filmnek, mert most kezd rendkívül számban felnőni az a tizenéves és fiatal felnőtt generáció, akik - ma már társadalmilag sokkal jobban elfogadott - egynemű pár alkotta családok gyermekeiként nevelődtek. Amúgy a kritikával egyet értek, én is érzem a szufla elfogyását. A Ruffalo vonal túl esetlenül halt el. Pedig jóval több volt benne a lehetőség.