Kikötő Online

A varázslótanonc - filmkritika

Nicolas Cage Hollywood Hajós Andrása. Tehetséges, tehetséges, de némi készpénzért bármire hajlandó, ha kell, labdát egyensúlyoz az orrán, átugrik a tüzes karikán, vagy elkészíti harmadik filmjét azzal a Jon Turteltaub-bal, aki 15 éve semmi értékelhetőt nem alkotott. A dolog fonákja, hogy a Varázslótanonc még így is az utóbbi évek legvállalhatóbb Cage filmje.

Nagy dologra nem kell gondolni, de kétségtelen, hogy a Képlethez, a Veszélyes Bangkokhoz, vagy a Szellemlovashoz képest ez előrelépés Cage-nek, főleg, hogy alakítása ezúttal maximálisan kielégítő. Balthazar Blake figurája nem nagy wasistdas, de legalább lehetőséget ad a 46 éves színésznek, hogy kicsit kifigurázza korábbi szerepeit. Sok utalást vélhetünk felfedezni korábbi Cage filmekre, a legnyilvánvalóbb a World Trade Center megidézése, de a sérója például a Con Air-ből lehet ismerős. Ez a parodisztikus jelleg jól áll a jó öreg Nicolas-nak, ahogy jól állt neki a HA/VER-ben is.

Természetesen minden relatív: Cage béka segge alatt lapuló karrierjében ez a film halvány reménysugár, de még mindig csak a masszív középszer. Turteltaub filmje ugyanis cseppet sem kimagasló, inkább átlagos iparosmunka. Eleve, egy Miki Egér epizód ihlette a Varázslótanoncot, ami lássuk be, nem a legbiztosabb alap egy 150 millió dolláros blockbusterhez. De legalább felkészíti az embert arra, ami jön: karcsú történet, egydimenziós figurák és lejárt szavatosságú Disney humor. Azért az említett Miki egér jelenet megidézése erős túlzás, letűnt korok ifjúsági filmjeit idézi az amúgy is szövetidegen szcéna. És bár akadnak jó poénok szép számmal, a film így se tudja eldönteni, hogy komolyan gondolja-e magát, vagy nem. Paródiának sovány, véresen komolyan vehető fantasy-nak túl bugyuta.

Hollywood komoly utánpótlásgondokkal küzd, főleg ami az akciószínészeket illeti. Jay Baruchel legalább olyan tenyérbe mászóan ellenszenves és tehetségtelen, mint Shia LaBeouf vagy Sam Worthington. Pörög végig, mint a grillcsirke, de egy emberi pillanata, egy azonosulásra késztető gesztusa sincs. A ripacskodás eme grandiózus tortájára Markovics Tamás rettenetes szinkronja teszi fel a habot. A többi színész derekasan helyt áll, Alfred Molina például majdnem olyan jó gonosz, mint amilyen a Pókember 2-ben volt. A nők viszont csak dekorációk, ami Teresa Palmer (újabb megkedvelhetetlen színészpalánta) esetében egyáltalán nem baj, Monica Bellucci esetében viszont főbenjáró bűn.

A Varázslótanonc a mai nyári popcorn-filmek minden hibáját felvonultatja; a gyenge dramaturgiát (a film képtelen folyamatosan emelni a téteket, emiatt félidőtájt menthetetlenül unalomba fullad), az elnagyolt figurákat, a lélek- és ötlettelen CGI akciókat. Igazi futószalagon gyártott ipari termék, egy közepes lángon égő Nicolas Cage-dzsel. 


Értékelés



A varázslótanonc (The Sorcerer\'s Apprentice)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 103 perc, 2010
Rendező: Jon Turteltaub
Szereplők: Nicolas Cage, Jay Baruchel, Alfred Molina, Teresa Palmer, Monica Bellucci

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Hozzászólás ehhez:

A varázslótanonc - filmkritika