Kikötő Online

Ajami - filmkritika

Nehéz feladatra vállalkozik, aki egy vallásról akar beszélni. Nemhogy rögtön háromról. Scandar Copti (keresztény-arab izraeli, aki Ajamiban nőtt fel), és Yaron Shani (zsidó izraeli) rendezők mégis felvállalták ezt a feladatot: Ajamiba visznek el minket, amely Tel Aviv zsidók, keresztények és muszlimok által lakott negyede. Hogy mekkora sikerrel, az már kérdéses.

Van itt minden: drog, gyilkosság, tiltott szerelem – hogy is maradhatna ki a szívettépő leánysírás és a gonosz pénzeszsák apa? Nála futnak össze a film szálai. A Kill Billre hajazó öt fejezet leszámolások, kizsákmányolt szegény fiatalok és korrupt, „előbb ütök, aztán kérdezek” rendőröktől hemzseg. A dokumentumfilm jelleget jól kiemeli az amatőr színészekből álló gárda, valamint a zene teljes hiánya. Kérdés azonban, hogy nem hagytam volna-e félbe az egészet, ha tehetem. Számomra jól komponált kliséhalmaznál nem volt több ez a film – vagy a valóság vált olyannyira klisékké, hogy unalmassá vált a téma, vagy belőlem ölt ki minden együttérzést a tömegfilmgyártás. Élvezhetőbbé tette a történetet az időkezelése: a fordított sorrendben álló fejezetek (szintén elcsépelt fogás) legalább az utolsó fejezet közepéig kicsikart belőlem valami érdeklődésfélét. Ennek ellenére meglepően hamar lehetett tudni, kinek mi a nyomora – merthogy csak az volt nekik. (Ami érthető egy ilyen lakóközösségben, de csak olyan dolgok történhetnek ezekkel a családokkal, amiket én, itt Közép-Európában is kívülről fújok? Ott van pl. az Isten városa, zseniális és egy percig sem unatkoztam rajta.)

Érdekes volt hallgatni azonban a szöveget, hiszen két nyelven forgatták a filmet: a zsidók héberül, a muszlimok arabul szólalnak meg. Bár hozzá kell tennem, ez eléggé megnehezítette a film követését, ugyanis a héber szöveget feliratozták arabul, e felett voltam kénytelen olvasni a saját feliratom. Ettől függetlenül a nyelv sokban hozzájárul a hangulathoz.
 
Azt, hogy spirituális szintre emelkedjen a film, egy visszatérő motívummal oldották meg: egy elnehezülési gyakorlat elejét mondja fel egy női hang, ami egyértelmű párhuzamba állítható a halál pillanatában történő eseményekkel („A karjaid elnehezülnek. Majd a lábaid is. Már az egész tested. Háromra kinyitod a szemed, és egy másik helyen találod magad. Egy… kettő… három.”). A képregényt rajzoló kisfiú is érdekes keretet ad a történetnek megérzéseivel, amelyre természetesen senki nem hallgat.

Mindent egybevetve ez a film egy drámai történet egy kiélezett helyzetben, és egy nagyon jól kiválasztott helyszínen; mégis úgy érzem, sokkal több rejlik benne, mint amit meg tudott mutatni a rendező. Hazájában mind zsidó, mind arab díjakon tarolt, és jelölték az Akadémia idei listájára is.


Értékelés:


Ajami
izraeli – német dráma, 120 perc, 2009
Rendező: Scandar Copti, Yaron Shani
Szereplők: Fouad Habash, Shahir Kabaha, Ibrahim Frege, Scandar Copti,  Naim


 

Hozzászólás ehhez:

Ajami - filmkritika