Kikötő Online

Állati szerelem

A gondozoo – filmkritika

Alig telt el egy hónap azóta, hogy Jim Carrey és az ő pingvinjei bemasíroztak a hazai mozikba, és máris itt az új állatos családi vígjáték, a Kevin Jamessel és egy állatkertnyi beszélő négylábúval hódítani próbáló A gondozoo. A két film között pontosan annyi a különbség, amennyivel Carrey jobb komikus, mint James, és amennyivel az oroszlán, a gorilla és a zsiráf viccesebb, mint néhány frakkos madár.

Griffin Keyest, a New England-i állatkert gondozóját faképnél hagyja a barátnője egy balul elsült lánykérés után. Öt évvel később a hősünket megalázó, önző, ámde dögös Stephanie újra felbukkan a színen – Griffin pedig megpróbálja visszahódítani, méghozzá az állatok segítségével, akik csajozási trükkökkel látják el. Stephanie-nak azonban van egy feltétele: Griffinnek ott kell hagynia hőn szeretett munkáját, és valami menőbb és jobban fizető állást vállalnia.

A Gondozoo alapvetően a legkisebbeket – mondjuk az óvodásokat – célozza meg, akik még őszintén tudnak örülni, ha diskuráló emlősök népesítik be a vásznat. A humor is az ő szintjükre van belőve – kaki, pisi, hasra esés, satöbbi. Mondjuk, hogy a kerettörténettel – egy negyvenes fickó önmegvalósítási és párválasztási gondjai – mit tudnak kezdeni, az más kérdés. És a Gondozoo pont ezért rossz film: a felnőtteknek szánt romantikus sztori förtelmesen kiszámítható és érdektelen. Viszont irgalmatlanul sok időt rabol a filmből - az állatok kárára. Így aztán a film felét anyuci és apuci, a másik felét a gyerkőc ásítozza végig. A tízedik életévüket már betöltő nézőknek ráadásul az olyan vállalhatatlanul gáz jelenetekkel is meg kell birkózniuk, mint a gorilla a kocsmában, vagy amikor Kevin James a vizeletével próbál imponálni szíve választottjának.

Kevin James mostanában elég megbízhatóan szállítja a bofoffice eredményeket – hogy mit látnak benne az emberek, számomra talány. Se nem elég humoros, se nem elég karizmatikus, hogy főszereplőként elvigye a hátán a filmet, a mellépakolt hölgykoszorú - név szerint Rosario Dawson és Leslie Bibb - szintén halvány. Ken Jeong pedig, a Transformers 3. és a Másnaposok 2. és ez után a film után nyugodtan pályázhat az év legirritálóbb, legelviselhetetlenebb színésze díjra. Így aztán az állatok a legszimpatikusabbak a felhozatalból – kár, hogy a szájmozgásuk a húsz évvel ezelőtti technikai színvonalat képviseli. Eredetiben egyébként olyan színészek kölcsönözték a hangjukat az állatkert lakóinak, mint Nick Nolte, Adam Sandler, Sylvester Stallone, vagy Cher. A magyar szinkronban „be kell érnünk” Dörner Györggyel, Csőre Gáborral, Gáti Oszkárral, vagy éppen Liptai Claudiával – akik egyébként meglepően jó munkát végeztek.

Még nem említettem, de a filmet az a Frank Coraci jegyzi rendezőként, akinek többek között a Vizesnyolcas és a Távkapcs című örökbecsűeket is köszönhetjük. A producerek közt pedig ott figyel Sandler neve is, sőt, a Happy Madison (Sandler produkciós cége) gyártóként is közreműködött a filmben. Ez a névsor azért megmagyaráz egy-két dolgot, főleg azt, hogy miért ilyen gusztustalan, ötlettelen és bárgyú a Gondozoo.
 

A gondozoo (Zookeeper)

Színes, magyarul beszélő, amerikai családi vígjáték, 102 perc, 2011

Rendező: Frank Coraci

Szereplők: Kevin James, Rosario Dawson, Leslie Bibb, Donnie Wahlberg, Ken Jeong

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | A gondozoo - filmkritika