Kikötő Online

Állatvilág

Animal Kingdom - filmkritika

Az ausztrál film hihetetlen jó évtizedet produkált: Lantana, Kis Hal, Mary és Max, Az ajánlat, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem (az Ausztrália című propagdafilmet pedig fedje jótékony homály). A 2010-es év is jól sikerült a szigetországnak: már a Red Hill is komoly kritikai visszhangokat váltott ki, az Animal Kingdomot pedig sokan az év legjobb filmjének tartják. És nem véletlenül.

Gengszterfilmekkel mostanában inkább Európa kényeztet el minket, az Animal Kingdom pedig tulajdonképpen illeszkedik is az öreg kontinens kortárs maffiafilmjeihez. A ’70-es évek amerikai gengszterromantikájának már leáldozott, az új évezred keményebb, realistább és kíméletlenebb hangnemet hozott. Ahogy a Prófétában, a Gomorrában, itt sem fogunk megkedvelni senkit, és még véletlenül se fogjuk vonzónak, veszélyesen csábítónak találni a bűnözők világát. Ahhoz itt mindenki túl pitiáner, ostoba és korlátolt. Főleg a főszereplő, „J”, akit anyja halála után fogad be a nagyi és a család. Drogdílerek és bankrablók, akikre a fél melbourne-i rendőrség vadászik. Miután az egyik családtagot kivégzik a „rend becsületes őrei”, a család bosszút áll a hatóságokon. Ezzel pedig kezdetét veszi a háború, amiben Joshuanak választania kell a család és az árulás között.

Ezt a történetet már sokan, sokféleképpen elmondták, az Animal Kingdom mégis frissnek hat. Aki nagy leszámolásokra, véres pisztolypárbajokra, vagy autósüldözésekre számít, az csalódni fog a filmben. Az elsőfilmes David Michôdot jobban érdekli a karakterek sötét, romlott lelke, mint az akció. Egyik figura sincs a végletekig kidolgozva, viszont mindenkiről megtudunk egy-két apró, de tűpontos vonást. Van köztük gyáva, esztelenül bátor, kegyetlen, és olyan, aki mindenen és mindenkin átgázolna a családért. Ez utóbbi éppen a mama, a família feje, akinél eszelősebb, érdekesebb karaktert régen láttam filmvásznon. Van egy jelenet, a film egyik legjobbja, amikor semmi mást nem csinál, mint lógatja a teafiltert a vízbe. Kómatikus nyugalommal, miközben körülötte épp darabjaira hullik a világ. Zseniális, ahogy a nyitójelenet is.

Michôd annyiban mégis különbözik európai kollégáitól, hogy nem tobzódik az erőszakban. Sokan jobblétre szenderülnek a filmben, de ezeket sallangmentesen és szikáran mutatja, nem fröcsög a vér és a megdicsőülés is elmarad. Szánalmas emberek szánalmasan halnak. Ugyanakkor megvetni, gyűlölni se tudjuk ezeket az embereket (egyet kivéve), mert pontosan értjük, mit miért tesznek. A film épp ettől olyan ijesztő: életszerűsége elől nincs hova menekülni. Bár sok nagy maffiacsaládot láttunk már a mozitörténelemben, az Animal Kindom talán az első, amelyik megmutatja, hogy az őrült rettegés és a paranoid bizalmatlanság milyen könnyedén szétzilálja ezt a közösséget. A rendőrségnek szinte semmit se kell tennie. Nem is kapnak túl nagy szerepet a filmben, fenyegető jelenlétüket (anti)hőseinken érzékeljük. Joshua barátnőjén keresztül az átlag ausztrál kispolgárok is megjelennek a filmben. Ez a szál sincs túlmagyarázva, szerepeltetése mégis indokolt.

Hogy az ausztrál színészek jók, azt mindig is tudtuk, de hogy ennyire jók, azt talán nem. Rémisztően hiteles mindenki, de Ben Mendelsohn és Jacki Weaver így is kiemelkedik. Előbbi a Pope becenévre hallgató nagybácsit játssza, aki még ebben a családban is eszelősnek számít. Jelentéktelen, átlagos külseje mögött az ördög lakozik, embertelensége valóban állatias. Weaver Golden Globe és Oscar jelölésig vitte a nagyi figurájával, aki mosolyogva tapos el mindenkit. Parádés. Ők ketten kicsit el is lopják a showt a főszereplőtől, James Frechevilletől, aki viszont kiválóan hozza a bizonytalan kamaszt, aki azért a végére mégis megemberesedik.

Michôd kegyetlen igazságot vág az arcunkba: brutális állatok vagyunk a dzsungelben, állati ösztönökkel küzdünk a túlélésért, anyakirálynőnk pedig felfal minket, ha érdekei úgy kívánják. A film vége ugyan az igazságról szól, és valamelyest helyre teszi a világot, de ha ilyen a megváltás, ha ez az egyetlen helyes út, akkor már úgysem mondhatjuk magunkat embernek többé.

Animal Kingdom
színes, ausztrál krimi, 113 perc, 2010
Rendező: David Michôd
Szereplők: James Frecheville, Ben Mendelsohn, Joel Edgerton, Guy Pearce, Jacki Weaver
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika - Animal Kingdom - filmkritika