Kikötő Online

Anyátlanok - filmkritika

Az ausztrál és angol film egy pillanatig sem mond ellent származási helyei kliséinek: könnyes-mosolygós, de tizenkettő egy tucat dráma kerekedett ki az Anyátlanokból. Család, egység (már amennyire egy munkájában sikeres apával lehetséges), majd megtörténik a tragédia, és három majdhogynem idegen áll egymással szemben.

A nagymenő sportújságíró, Joe, felesége váratlan halála után oda kell, hogy álljon fiai elé, sőt, mellé. Ez azonban nem könnyű feladat úgy, hogy gyakorlatilag nem is ismeri gyermekeit. Kisebbik fia, a hat éves Artie még alig érti, mi történik körülötte, és Harry, aki épp a kamaszkor küszöbén áll, eddig nem is velük élt. A két fiú is csak ekkor ismeri meg egymást. Minden távolság és nehézség ellenére azonban Joe megpróbálja áthidalni azt az űrt, amit eddig hagyott a fiúk és maga közé nőni. A lassú közeledést persze milliónyi öröm, bánat, fájdalom és nehézség keresztezi, de nyilván nem adja fel a harcot a családjáért. Sajnos olyan ez a happy endre kerekedő történet, hogy már az elején tudjuk, nem lesz itt semmi nagy bonyodalom.

Kissé talán idegen a valóságtól ez az egy csapásra ideálissá váló (vagy legalábbis egyből minden felelősséget magáénak érző) apák gyöngye kategória, de tekintsünk el ettől. A tanmesének is beillő történet nem rossz, de nem is jó. Nem dráma, de néhol talán vígjáték. Az érdekes kategóriájával mondunk el róla a legtöbbet. Elveszik a mélylélektan a történet erős, tragikus kezdése ellenére, ami később sem igen üti fel a fejét. Nagyot markolt, keveset fogott – így süllyedt a sokszor elsütött, de talán még érdekeset is hozható történetből közepes, aranyos családi filmmé. Egyszer nézhető film, egy unalmas szombat estére ideális.

Értékelés:

Anyátlanok (The Boys Are Back)
104 perc, feliratos angol-ausztrál film, 2009
Rendező: Scott Hicks
Szereplők: Clive Owen, Laura Fraser, Nicholas Macanulty, Julia Blake, George MacKay


 

Hozzászólás ehhez:

Anyátlanok - filmkritika