Kikötő Online

Arthur 2 - Másfél órás átkötés

Arthur – Maltazár bosszúja filmkritika

Luc Besson tündérmese szerű történetét eredetileg is trilógiának tervezte. A második részt látva azonban felmerül a gyanú, hogy mindennek inkább valamiféle számmisztikához, vagy még inkább az alapul szolgáló könyvhöz van köze. A Maltazár bosszúja címet viselő epizód ugyanis nem több egy nagyon hosszú átkötő jelenetnél a harmadik részhez.

Persze a magas nézettséget ennek ellenére is garantálja az első epizód sikere. Az Arthur és a Villangók valóban jól sikerült darab, és az animált hősök kissé elnagyolt, a környezetbe nem illő ábrázolásán is sikerült túltennem magam annyira, hogy kimondott érdeklődéssel várjam a folytatást. Ebben ráadásul címszerepet kapott a főgonosz figurája, akire a fenti kritika már az első részben sem volt igaz.  Maltazár alakja mesterien van megalkotva ezúttal is, mind a látvány, amit megjelenése okoz, mind pedig az a mozdulatvilág és hanghordozás, amivel a kissé szerencsétlen, de mindenáron világuralomra törő gonosztevőket képviseli. Kár, hogy őrá a film legvégéig kell várni.

Hiába szól bosszújáról ugyanis a sztori a cím szerint, a valóságban erről szó sincs. A történet szempontjából szerencsésebb lett volna talán az "Arthur: Maltazár bosszújának előkészítése" címet választani, persze ez nyilván nem vonzott volna annyi nézőt a mozikba. Ugyanis a villangók ősi ellensége gyakorlatilag még csak nem is szerepel ebben az epizódban, leszámítva persze az utolsó mintegy negyed órát, mikor is fény derül M ördögi tervére. Amit a legnagyobb jóindulattal sem lehet furmányosnak nevezni, ennek ellenére több szereplő is, mintegy szájbarágva elismétli annak lényegét a film végén. Nyilván hogy minden kétségünk elszálljon a felől, micsoda izgalmak is várnak ránk a harmadik részben. És hogy akkor mégis mi történik az ezt megelőző bő egy órában?

Gyakorlatilag Arthurral együtt arra várunk, hogy a Hold a 10. körbe érjen; s ő még egyszer, utoljára visszatérhessen a villangók országába. Eközben szemtanúi lehetünk csupa olyan mellékszálnak, ami totálisan érdektelen a sztori szempontjából, és látványra is csak néhány percig fogja meg az embert. Amolyan „a kulisszák mögött” érzés fogja el a nézőt már a film legelején. Az még rendben van, hogy a bevezető jelenetben megcsodálhatjuk, miképp állítják szolgálatukba a természet – vagy leginkább a rovarvilág – csodálatos képességeit a villangók és szerzik meg a mindennapi vagy a királyi betevőt. Hiszen valahogy fel kell vezetni a történetet, nem lehet mindjárt a film közepébe csapni. De ahogy telik múlik az idő, egyre türelmetlenebbül várja a mozilátogató, ha végre nem is a közepébe, de valahova csapjanak már oda az alkotók. Sorra jönnek ugyanis az olyan átkötések, mint például Holdviola hercegnő egy teljes napja reggeli mosakodástól délutáni edzésen át esti szomorkodásig. Vagy a föld alatt lakó apró lények kézfogási trendjeinek bemutatása. Ráadásul az első részben már elcsépelt poénokon sem sikerült túllépni. Arthur szerencsétlenkedő szülei, az ügyetlen zsoldosok, a raszta bártulaj szövegelése nem nyújtanak új humorforrást, és a Tátombák varázslatos zsebkéséből előugráló viccesnek szánt holmik bámulása is meglehetősen unalmassá válik bizonyos idő után.

Talán szerencsésebb lett volna egy epizóddal kevesebbre tervezni a filmet, és ezt az egész estés átkötő jelenetet 15 percbe sűrítve a következő rész elejéhez csapni. Persze két dolognak örülhetünk mindenképp. Egyrészt a befejezés valóban izgalmas folytatást ígér. Másrészt csak a bosszút megelőző napról készült külön epizód, a Hold mind a 10 körét nem kellett végignézni.

Értékelés:


Arthur: Maltazár bosszúja
színes, magyarul beszélő, francia film, 87 perc, 2009
rendező: Luc Besson
forgatókönyvíró: Luc Besson, Céline Garcia
szereplők: Freddie Highmore, Lou Reed, Mia Farrow, Jimmy Fallon
A filmajánló ide kattintva olvasható.
 

Hozzászólás ehhez:

Arthur – Maltazár bosszúja filmkritika