Karc

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Csak az az üvöltés! - csak azt tudnám feledni...

Címkék: mozi filmkritika

A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...

Avatar - filmkritika

2010-01-20 13:43:11 Szelle Ákos

James Cameron a Titanic óta, azaz nagyjából 13 éve nem rendezett filmet. Ennyi időn át csiszolgatta azt a technikát, amivel elkészíthette rég dédelgetett álmát, az Avatart. A rendező nem titkolt célja az volt, hogy forradalmat robbantson ki a vásznon; a motion capture és a 3D többé ne a gyerekfilmek olcsó bűvészmutatványa legyen, hanem a CGI-hez, vagy a színes filmhez hasonlóan az alkotás szerves része. Az Avatar ennek megfelelően nyugodtan pályázhat a minden idők leglátványosabb filmje díjra, de a mozi igazi megreformálásához a forgatókönyvön se ártott volna ügyeskedni pár évet.

Nagyon könnyű lenne az Avatart a földbe tiporni, hiszen hibái számolatlanok. Cameron nem merte elengedni a kormányt, nem mert fejest ugrani az ismeretlenbe, helyette beérte egy unásig ismert, minden másodpercében kiszámítható történettel. Mintha a Farkasokkal táncoló, vagy az Új világ forgatókönyvéből csináltak volna egy sci-fi akciót, de míg az előbbi két film rendkívül árnyaltan és érzékenyen mutatja be az őslakók és az idegen kapcsolatát, addig az Avatarnak nincsenek mélységei. Az események, de főleg Jake Sully, az amerikai tengerészgyalogos, és Neytiri , a bennszülött lány kapcsolata és szerelme elnagyolt. A figurák mind feketék és fehérek, Cameron nagyon jókra és velejükig romlottakra osztja a szereplőket, akik így – hiába a 3D – nagyon is egydimenziósak. Ezért aztán nehéz beleélnünk magunkat az eseményekbe és nehéz kapcsolatot teremteni a szereplőkkel, mert aki látott már életében hollywoodi filmet, az pontosan tudja, mi fog történni a következő percben, vagy akár a következő két órában.

Természetesen, szó se róla, Cameron vérprofi rendező, akinek kisujjában van a történetmesélés, így ezt a sablonokból összetákolt szkrittet minden gond nélkül, rendkívül dinamikusan és pontos ritmusban adja elő. De ilyen képességekkel, bízva a nézők felfogóképességében, nyugodtan írhatott volna egy bátrabb, kevésbé konvencionális forgatókönyvet is. Pandora őslakosainak, a Na\'vik-nak a kapcsolata a bolygójukkal, a természettel például egészen újszerű és csodálatos elképzelésen alapul. Sokkal több ilyen apró varázslat, egyedi ötlet kellett volna a narratíva szintjén is.

Persze mindezen kifogások semmit sem számítanak, hiszen az Avatar nem erről szól, hanem a látványról, a felfedezés kalandjáról. Erről pedig szinte lehetetlen írni; az Avatar látványvilága – ha nem is forradalmi – de mindenképp a leglenyűgözőbb, amit valaha alkottak. A köpni-nyelni nem tud kifejezést erre a filmre találták ki. Az ismeretlen bolygó, Pandora minden másodpercben új meglepetést, vizuális bravúrt tartogat. Az embernek kedve lenne kimerevíteni a képeket, és hosszasan megcsodálni őket. Az Avatar talán nem jó dráma, de elsőrangú kalandfilm, és olyan mozi-élmény, amihez fogható kevés van. Az egész pandorai milliő annyira intenzív élmény, annyira élő, lüktető a természet, hogy képtelenség nem a hatása alá kerülni. A néző – hasonlóan Sully-hoz – minél többet akar látni belőle, minél jobban meg akarja ismerni.

Cameron egy dologban mindenképp megcsinálta a forradalmat: az Avatar az első olyan film, ami forgatókönyv, színészek és érdemleges mondanivaló nélkül is működik. És ha már a színészeknél tartunk, mindenképp meg kell említeni, hogy Zoe Saldana még így kéken, animálva is lenyűgöző. Hogy a szemeiben csillogó szomorúság és düh a számítógép érdeme-e, vagy az övé, sose fogjuk megtudni, mindenesetre tekintetében sok minden ott vibrál, ami a forgatókönyvből kimaradt.

Összességében azt kell mondanom, sajnos Cameron nem mert 19-re lapot húzni, ami tulajdonképpen nem csoda, hiszen ez a film egy kisebb ország éves költségvetéséből készült. Az Avatar így is a valaha készült egyik legjobb popcorn-mozi, a műfaj minden hibájával és erényével, ami köröket ver az elmúlt évek olyan kasszasikereire, mint a Transformers, vagy a Pókember filmek. Mindenképp hagyjuk, hogy az Avatar egyszer elvarázsoljon minket a nagy vásznon, 3D-ben, aztán a hibáin majd ráérünk otthon, a DVD-t nézve mérgelődni.


Értékelés:


Avatar (USA, 2009, 162 perc)
Rendező: James Cameron
Szereplők: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver, Stephen Lang, Joel Moore, Giovanni Ribisi

 

Hozzászólás ehhez:

Avatar - filmkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. Herpai 2010-01-24 09:52:08

    Nagyon nagy mondat: "Cameron egy dologban mindenképp megcsinálta a forradalmat: az Avatar az első olyan film, ami forgatókönyv, színészek és érdemleges mondanivaló nélkül is működik."

  • 2. Herpai 2010-01-24 09:54:07

    Ez meg adalék hozzá: http://hetivalasz.hu/vilag/botrany-loptak-az-avatar-sztorijat-26590/

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: