Kikötő Online

Az ember, aki nem volt sehol

I love You Phillip Morris - filmkritika

Kisvárosi mintacsalád, szép kert, virágok, az apa rendőr, az anya szőke, és természetesen a kislány is az. Legyenek erősek, a szülők pizsamában szeretkeznek. De vajon mi van a muskátli mögött, mert valami mindig van, annyira szépen fényeltek a képek, hogy ez nem lehet igaz, ezek hazudnak, valamit itt el kellett rejteni. Az elején eláruljuk, az apa, Steve Russell (Jim Carrey), meleg, de ez lesz itt még a legkisebb hazugság. Ne számítson azért senki önmarcangoló társadalmi drámára vagy queer-filmre, az I love You Phillip Morris egy kitűnő vígjáték az Ember a Holdon, a Fogd a pénzt, és fuss! és a Zelig metszéspontjában.

„Negyedik színész: Csak azt az egyet szeretném tudni: végeredményben kicsodák ezek?
Harmadik színész: Kik volnának? Őrültek vagy szélhámosok!”
(Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres)

Jim Carrey ezt a szerepet egyszer már eljátszotta, csak akkor nem kisvárosi családapa, hanem művész volt, Ember a Holdon címmel láthattuk Milos Formantől. De a szerep ugyanaz: az ember, akiről senki sem tudja, hogy ki ő, a legkevésbé éppen ő maga. Az Ember a Holdon egyszerre volt komédia, társadalomkritika, identitásdráma és szatíra, az I love You Phillip Morris ennél könnyebb darab. Steve Russell visszaemlékezéseivel kezdődik, ez remek alkalmat ad a narrációra, amely mindig ugyanazt a hatást szolgálja a szélhámosokról szóló filmekben. A képek alatt futó elbeszélés alakot, formát, nyelvet ad annak, amin meg kellene lepődnünk, természetessé tesz valamit, ami nem az, közben feszültséget kelt a képen történtek és az elbeszélt szöveg között, ettől kezd működni a film humora.
 
A nagy téma és a nagy kérdés ebben a filmben is az identitás és az önmagunk-lét lehetősége és lehetetlensége. Steve Russell balesete után rádöbben, hogy saját életét szeretné élni, nem akarja többé a kertvárosi mintacsaládot, azzal akar élni, akivel jólesik, aki történetesen egy férfi. Itt el is jöhetne a tanulság, csakhogy nem jön el semmi. Hősünk ugyanis újabb és újabb csalásokba keveredik, identitása egyre csak sokszorozódik, egyre újabb és újabb arcokat és szerepeket vesz fel, de ezek az arcok nem maszkok. A maszk alatt ugyanis mindig van valami, ami eredeti, ami saját, de itt erről már nem kapunk hírt.

Az identitás részben negatív fogalom, mindig a másikhoz képest konstruálódik, nem üres térben és nem üres térbe születik. E gondolat szélsőértéke azonban az én, a saját belső világ, a belső nehézkedés megszűnése, a szerzőt kereső szerep - ez Peer Gynt, Leonard Zelig, Andy Kaufman és Steve Russell története, még ha az I love You Phillip Morris mindent meg is tesz, hogy egy közepesen eszetlen filmnek látsszék.

Steve Russell a film végére maga lesz a társadalom: eljátszotta a rendőrt, az ügyvédet, az igazgatósági tagot, csak éppen azt nem tudjuk meg, ki volt ő, de ezt ő maga sem tudja, csak menekül tovább. A nagy titok itt is annyi, hogy arra vágyik az egykor örökbe adott fiú, hogy szeressék. A nagy titok mindig ennyi, de mivel ritkán valósul csak meg, a történetet újra és újra el kell mondani, most éppen ilyen díszletek között.


Értékelés:


I Love You Phillip Morris
színes, feliratos, francia-amerikai vígjáték, 102 perc, 2009
Rendezők: Glenn Ficarra, John Requa
Szereplők: Jim Carrey, Ewan McGregor, Leslie Mann, Rodrigo Santoro, Ted Alderman
 

Hozzászólás ehhez:

I love You Phillip Morris - filmkritika

• 1. AEB 2010-08-11 18:07:11

  Az a baj ezzel a filmmel, h nem tudja eldönteni, mi akar lenni: meleg/identitásdráma, szélhámosfilm, vagy csak egy sima vígjáték. A váltások a műfajok közt túl durvák. rnrnTalán jobb rendezők keze között ez a turmix erősebb anyaggá állt volna össze.