Kikötő Online

Az Ormánság senkié se...

IDŐMOZaIK DOKUMENTUMfilmklub

Tulajdonképpen megrázó film. Mint ahogy megrázó hallani, hogy az Ormánság a magyarok sorvadó és önsorvasztó XX., és most már XXI. századi történetének esszenciája.

Ha a történeti felépítményre pillantunk, minden az egykézéssel kezdődött. Az egykézés oka az volt, hogy az ormánsági falvakat körbevevő káptalani birtokok zárt szerkezetben ölelték körül a településeket, és a falu nem tudott terjeszkedni. Ha egy gyermek volt, megmaradt a birtok, ha több, már aprózódott. (Hogy ez a gyakorlatban milyen brutális abortuszokat, med-dővé tevő technikákat jelentett, és hogy a gyermekgyilkosság hogyan kúszott be a mindennapokba, és lett erkölcsileg elfogadott, arról Fülep Lajos cikkeiből tájékozódhatunk.) A fogyás drasztikus méreteket kezdett ölteni, megoldást remélve alföldieket telepítettek be, akik egészen más hagyományokkal, kultúrával érkeztek.
Még ma is élnek, akik emlékeznek az „angyalcsináló” nagyanyákra.

Csonka Sándor (balról) és Sós Margit néni (jobbról) Kisfaludy András Az Ormánság senkié se (2008) című dokumentumfilmjében

A bemutatott filmnek ez persze csak egy része. Mint ahogy ma már nem is ez a fő probléma. „Az Ormánságban nem is lehet kiemelni ilyen vagy olyan problémát. Az Ormánság maga egy probléma.” – mondja a filmben Mészáros József újságíró. Vagyis iskolák nincsenek, posta, vasút nincs. Útépítés utoljára a ’70-es években volt. Egyáltalán százmillió forint fölötti beruházás nem volt húsz éve. Munka nincs. TSZ nincs. A földek néhány nagyvállalkozó kezébe kerültek, sokszor parlagon hevernek. Háztáji állattartás nincs, mert drágább a takarmány, mint amennyit a disznóhús ér. Konyhakert nincs, mert nem művelik. Nem tudják hogyan kell; és egyáltalán „egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy nem tudja mi az: dolgozni.” Kocsma van, uzsora van, (egy nap alatt elivott) segély van - és aztán 29 napi éhezés az egész családnak-, élelmiszerbolt van (egy hónap alatt 43-szor törtek be), és nincstelenség. Birkahodályban együtt lakni az állatokkal – naponta egy kockabála friss szalma és étel; ez a fizetség.
Úgy a filmen, mint a beszélgetésben, melyet az este házigazdája, Fenyvesi Kristóf vezetett, előkerültek a megoldási javaslatok. Summázva: sokan, sokat próbáltak tenni, eredménytelenül – belefáradtak. Mali Zoltán, Drávapiski település polgármestere elgyalogolt tíz nap alatt Nagybudapestre, hogy bebocsáttatást nyerjen a miniszterhez. A méltóság – Lamperth Mónika miniszter – beengedni nehezen akarta, magával a problémával foglalkozni nem óhajtott, úgy találta a dolgok folyásában semmi rendellenes.

Bóka András (jobbról) és Fenyvesi Kristóf (balról) az IDŐMOZaIK DOKUMENTUMfilmklub-ban

Az este vendége Bóka András, nyugalmazott lelkész, a film egyik szereplője, aki 41 évig teljesített szolgálatot az Ormánságban és környékén. Elmondta, hogy őt annak idején, 56-os szereplése miatt „száműzték” Újpetre faluba 1961-ben. Azzal küldték ide, hogy 20 év múlva úgy fog majd visszatérni a fővárosba, hogy az utolsó ormánsági reformátust is eltemette. Azóta eltelt 48 év. Most 10 református lelkész dolgozik a területen, a nehéz körülmények ellenére kitartóan. Bóka András azt mondta, bízik Isten kegyelmében, és minden nap imádkozik az Ormánság sorának jobbra fordulásáért.
Összességében kiváló beszélgetős este volt, ami talán még jobb lehetett volna, ha a meghívottak fele - Szatyor Győző szobrászművész, Bogdása falu polgármestere; Kisfaludy András filmrendező – nem betegszik meg influenzában, és marad ezért távol.
Mindenki figyelmébe ajánlom a folytatást is, amelyben Litauszki János, Kamera-díjas filmrendező Nővérek várólistán című dokumentumfilmje kerül levetítésre; ami az egészségügyi reform következményeiről és velük összefüggésben a nővérekről, ápolókról szól.

IDŐMOZaIK DOKUMENTUMfilmklub
KISFALUDY ANDRÁS: AZ ORMÁNSÁG SENKIÉ SE... (2008, \'78)
http://pecsikult.hu/idomozaik/

Fotó: Guth László

Hozzászólás ehhez:

Kisfaludy András: Az Ormánság senkié se... - filmkritika