Kikötő Online

AZOK A SZÉP ISKOLÁS ÉVEK

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész - filmkritika

Szívesen kötnék fogadást arra, hogy egyszer sem fogom használni a "vége" szót, ha nem lennék biztos abban, hogy úgyis vesztenék. Mi szokott általában történni amikor egy hosszabb folyamat végére – csak nem tudtam megállni – érkezünk? Ugyanaz, mint amikor befejezzük a középiskolát: az utolsó nagy vizsga után összegezzük az elért eredményeket, visszaemlékezünk a kalandokra és felidézzük a tanuló padban eltöltött éveket.

A hagyományt nem érdemes megtörni, és most egy utolsó megmérettetés keretén belül végre kiderül, hogyan is vizsgáztak le a diákok – Hermione, Ron és persze a híres Harry Potter –, hova jutottak, mennyit fejlődtek nem csak a szereplők, de maguk az alkotók is, és talán felelevenítve a korai éveket a menet közben felmerült kérdések egy része is felszínre jut, már amennyire egy ilyen hosszúságú cikk erre lehetőséget nyújt.

Érdekes módon a legalapvetőbb kérdésre, miszerint érdemes-e megnézni ezt az epizódot, nincs nagy értelme válaszolni, mert a rajongók valószínűleg mindenképpen próbát tesznek majd, akik meg ez idáig nem kísérték figyelemmel a történetet, azoknak nyilvánvalóan nem ezen a ponton ésszerű bekapcsolódniuk. A Harry Potter-jelenségnek azon túl, hogy már évek óta hatalmas vihart képes gerjeszteni maga körül, azt is sikerült elérnie, hogy még a két szélsőségesebb tábor között elhelyezkedő réteg is vissza-visszatérjen a mozik soraiba, és ez kétségkívül nagy teljesítménynek számít. Mindent egybevéve azért az kijelenthető, a Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész méltó befejezése a sorozatnak, bár azzal kapcsolatban már vannak kételyek, hogy a megfelelő időben és ütemben zajlott-e le, és ezzel eljutottunk a következő kérdéshez: vajon feltétlenül ketté kellett vágni az utolsó részt?

A válasz pedig az, hogy is-is, mivel érveket és ellenérveket is fel lehet hozni ezzel a döntéssel kapcsolatban. Miután a végjáték lényegében már onnan elkezdődik, hogy a Harry Potter és a félvér herceg című filmben képbe kerülnek a horcruxok és Dumbledore halála visszafordíthatatlanul megbontja az amúgy is pengeélen táncoló egyensúlyt, egy közbeékelődő epizód – Harry Potter és a Halál ereklyéi I. rész – csak ahhoz járul hozzá, hogy szakadást okozzon az egyenesen kijelölt útban. Sőt, az egyre sűrűbben elhangzó utalások Potter és Voldemort mindent eldöntő párbajára is fokozatosan vesztenek hatásukból, mert valójában már a hatodik rész végétől egyöntetűen kívánjuk: jöjjön, aminek jönnie kell!

Másrészről viszont, hangulatilag oly annyira különbözik egymástól a két utolsó darab, hogy ez akár indokolttá teheti a szétválasztást. A finálé – bár szintén tartalmaz elég tragédiát – messze nem olyan nyomott és depresszív atmoszférájú, mint a megelőző rész, vagy akár a Harry Potter és a félvér herceg bizonyos szakaszai, mértékletesen adagolt bájosságával és humorával – McGalagony professzornak és Voldemortnak is van egy-két eltalált bemondása – a korai éveket idézi fel, és mindez – beleértve, hogy a helyszín ismét a jó öreg Roxfort lett – remek választásnak bizonyult az alkotók részéről.

Most érzékelem csak, mekkora fába vágja a fejszéjét az, aki részletekbe menően, pro és kontra próbálja meg elemezni a Harry Potter filmeket, és ha valamiről ennyit lehet diskurálni, az gondolkodóba ejti az embert. Sok mindenbe bele lehetne kötni Rowling regénysorozatát és annak adaptációit illetően, mert habár számos, már létező műből merített az írónő, azt azért el lehet ismerni, hogy egy gazdag fantáziavilággal ajándékozta meg a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Ha tudjuk, egy kis idő erejéig próbáljuk meg kicselezni azt a reflexünket, aminek köszönhetően az aktuális példányt kapásból a többivel mérjük össze – lefogadom, úgy is mindenkinek más lesz a kedvence –, és adjuk át magunkat a nosztalgikus érzésnek, hiszen a moziban nem csak egyszer lehet iskolás az ember. Ennyi volt a mese mára, zárul Rowling varázs-tára.

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2)

Színes, magyarul beszélő, angol-amerikai kalandfilm, fantasy, 131 perc

Rendező: David Yates

Szereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Ralph Fiennes, Michael Gambon, Alan Rickman, Helena Bonham Carter

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész - filmkritika

• 1. X 2011-07-22 12:54:07

  Stilisztikailag hagy némi kivetnivalót maga után a cikk. A tartalom szintúgy...

• 2. ember 2011-07-25 17:09:29

  Én úgy gondolom, hogy ha már két filmet készítettek a Harry Potter 7. részéből, akkor igazán hűek maradhattak volna a könyvben történtekhez. Persze tudom h egy film nem adhatja vissza azokat a lelki értékeket amiket a könyvben megtalálunk, de a cselekmények mért ne történhetnének úgy ahogy az meg lett írva. Röhejes az ahogy a Gringottsban történteket valósították meg. Valaki például elmagyarázná nekem, hogy Hermione mit kezd el kenegetni magára amikor a sárkányról leugorva a tóba, kiúsznak a partra. Mert a könyvben a kincsek csontig égetik őket és boszorkányfű oldatot (ha jól emlékszem) kennek magukra, de a filmben nyoma sincs az égéseknek. És még nagyon sok dolgot rontottak el a forgatókönyv írásánál. A látványvilágával nem volt probléma, bár nem az izgatott, de persze az is nagyon fontos egy mozifilmnél. A színészi játékról nem ír a kritika, mondjuk nem sok volt a filmben, ezért nem hibáztathatom. Olvastam egy cikket, amiben Emma Watson elmondja, hogy most már igazi színésznőnek érzi magát, na ezt rosszul teszi, mivel az egész film alatt körülbelül kétszer szólalt meg. Daniel Radcliffe-ről legalább tudjuk, hogy jó az állóképessége, mert rohangáláson kívül ő se sokat mutatott. Mindezek után leírnám, hogy a könyvet legalább ötször olvastam, szóval szó sincs arról, hogy utálnám a Harry Potter sorozatot, csak sajnálom azokat akik csak a filmet látják mert nem is tudják mennyi mindent veszítenek.

• 3. bella 2011-07-30 12:05:26

  igazad van, valóban nem tér ki a kritika a színészek játékára, egyszerűen más dolgok kerültek előtérbe, meg teljesen akcióorientált lett az utolsó rész, talán ezért is... Egyébként szerintem fejlődtek a színészek, pl. a Halál Ereklyéi I.-ben, de már a Félvér hercegben is tapasztalható egy nagyobb fejlődés Radcliffe-nél, pedig vitatott sok helyen, mint ahogy sokminden más is a Potter-filmekkel kapcsolatban... Bevallom, az utolsó könyvet még nem sikerült elolvasnom, de pótolom. Agyon lehetne elemezni a könyveket is és a filmeket is, ahogy ezt írtam, és ki tudja, hol állnánk meg:) Nekem a kedvenceim egyébként A titkok kamrája, Az azkabani fogoly és A tűz serlege. Ez utolsó résznél a nosztalgia-faktor erőteljesen bejátszik szerintem.