Kikötő Online

Belgrádi fado

Szerelem és egyéb bűnök - filmkritika

Minden kulturális tájegységnek megvannak a jellemző helyei, terei, térszerkezetei: Amerikáé a kertváros, ahol semmi és senki nem az, aminek látszik, Kelet-Közép-Európáé a lakótelep, ahol minden és mindenki pontosan az, aminek látszik: szürke, reménytelen, örökké megváltatlan elvágyódások pergetik napjaikat az örök egyformaságban. Ebből a kellemetlen közhelyből nehéz jó, érdekes, néhol hitelesen derűs filmet forgatni, de ez a szerb koprodukció sikerrel valósítja ezt meg.

A lakótelep nemcsak a betont, az egyenházakat, a szürke tömböket, a munkaerő kilövősilóit (ahogy a költő…) adja, hanem tipikus jellemeit is: a helyi gengsztereket és verőlegényeiket, a szőke nőt a szoláriummal, a jobb napokra emlékező dizőzt és mind a többieket. És éppen ebben nagyszerű ez a film. Apránként építi fel, bontja ki ezeket a tipikus karaktereket, akikről kiderül, hogy nem a filmes klisészótárból érkeztek, történetük, életük, múltjuk van, éreznek, vágyakoznak, lemondanak, élnek. Csak látszólag típusok, annál sokkal többek, érdekesebbek: emberek. A kortárs művészetben egyre ritkábban, egyre nehezebben vállalt humanizmus hangja ez. Félszavakat, utalásokat, elejtett mondatokat kapunk, amiből lassan összeáll egy háborúk utáni, poszttraumatikus társadalom látlelete, működési mechanizmusa.

Ebben a történetben a változást, a bonyodalmat természetesen egyetlen esemény okozhatja: lelépni, elmenni, otthagyni mindent, kezdeni egy új, más, szebb életet. Erre készül hát Anica, a helyi panelgengszter, Milutin barátnője. A történet nagyszerűen aknázza ki a gengszterképben rejlő lehetőségeket. Elegáns keresztapák helyett kisstílű élősködőket látunk, akik maguk is tisztában vannak vele, hogy az élet nekik sem sikerült.

A film Anica egy napjának története. Mielőtt elmegy, rendezi adósságait, lezáratlan kapcsolatait, kimondatlan tévedéseit. E nap során ismerjük meg a lakótelep alakjait, térképezzük fel a kapcsolatok mechanizmusait, a túlélés lehetőségeit, vagyis a módot, ahogyan egymást használják, kihasználják, felhasználják, elhasználják ezek az emberek, mert ez a rendszer, amiben élnek. De van egy másik életük is, amely tele van vágyakozással, elengedett reményekkel, meg nem valósult álmokkal, elvágyódással.

A vágy és az elvágyódás nem azonos: utóbbi visszaható mozzanatot tételez, nem gondoljuk, hogy kívülről jön. Antropológiai jegy, belülről indul, de nem tudjuk, hova tart, és ez a nem-tudás a sajátszerűsége: a messzeségbe irányul, olyan helyre, amely csak nem-helyként gondolható el. Az eredetileg portugál dalokban, a fadókban megénekelt vágy, vagy inkább vágyódás, a saudade, éppen ilyen természetű: tudása van arról, hogy vágyának tárgya ezen a világon nem létezik, talán sehol sem létezik, és ez így van jól. A szó, saudade, híres a lefordíthatatlanságáról. A szótár a vágyódás, honvágy, bánkódás, szomorkodás és mélabú jelentéseket jegyzi. Jelentésének mélységét, kettősségét talán érzékelteti, hogy a szó töve, a saude, egészséget jelent, egyben üdvözlő formula is. A saudade sajátszerűsége tehát, hogy az egészséges, illetve az egész ember életének természetes része. Ezért szól folyton ebben a filmben a Besame mucho.


Érékelés:


Szerelem és egyéb bűnök (Ljubav i drugi zločini)
színes, feliratos, szerb-német-osztrák-szlovén dráma, 106 perc, 2008
Rendező: Stefan Arsenijevic
Szereplők: Anica Dobra, Vuk Kostić, Feđa Stojanović, Hanna Schwamborn, Ljubomir Bandović

Hozzászólás ehhez:

Szerelem és egyéb bűnök - filmkritika