Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...
Antoine Fuqua nagyot akart álmodni: három – egymástól nagyjából független – történeten keresztül éjfekete tablót rajzolni a Brooklyni zsaruk kőkemény életéről. Reménytelenség, kilátástalanság és bűn, ahogy azt Hollywoodban elképzelik. A 130 perces film végére egy dolog válik világossá: Brooklynban sablon rendőrök élnek közhelyfalvában.
A három történet dióhéjban a következő; az alkoholista, szuicid hajlamú Richard Gere-nek egy hete van a nyugdíjig, szeretné ezt a hét napot a lehető legnagyobb nyugiban eltölteni. Nem sikerül neki. Don Cheadle beépült az alvilágba, de mivel már nem biztos benne, melyik oldalon is áll, ki akar szállni. Nem sikerül neki. A lepusztult, többszörös családapa, Ethan Hawke dézsmálja a rajtaütések során lefoglalt kábítószerpénzt, mert szeretne nagyobb, jobb lakást venni. Nem sikerül neki.
Foqua tehát nagy, morális kérdéseket feszegetne, csak az a baj, hogy aki látott már életében rendőrös filmet, az pontosan tudja, mik lesznek a válaszok. Készakarva se lehet ennél nagyobb közhelyeket vászonra pakolni, mint a három főszereplő története, ehhez képest úgy tálalják a dolgok, mintha épp a spanyolviasz világpremierjén lennénk. A tablószerűségről pedig annyit, hogy kis klisék egymásra pakolva csak egy még nagyobb kliséhez vezetnek. Ez még véletlenül sem a New York-i Gomorra, Hollywoodban ugyanis úgy képzelik el az életszagúságot, hogy a házak nincsenek szépen kifestve, és nem mindenki jár luxusterepjáróval.

Nem számít, hogy közben a szereplők mondvacsinált okok miatt esnek egyik hülyeségből a másikba. Ebből a szempontból Hawke karaktere a legneccesebb, hiszen a penész és a helyproblémák ellen máshogy is lehet küzdeni, mint lopással. Hawke egyébként derekasan küzd a szerepével, nem lehet rá panasz. Cheadle ellenben rossz választás volt a belső ember figurához, mert akármilyen jó színész is amúgy, róla rögtön tudjuk, hogy jóravaló, a betyárbecsületet ismerő fiú, így tettei kiszámíthatóak.
Gere történetében látom a legnagyobb fantáziát, kár, hogy nem találták meg hozzá az ideális színészt. Gere ugyanis harmatgyenge, teljesen karakteridegen alakítást nyújt egy olyan szerepben, amit amúgy se neki találtak ki. Ne nevettessenek már: Gere-ről kilométerekről bűzlik az álomgyári szépfiúk minden manírja, dehogy alkesz, dehogy lerobbant ő. Ráadásul az amúgy is nevetséges finálét az ő színe-változása teszi igazi amerikai giccsé, ahol csak és kizárólag a makulátlanok nyerik el végső jutalmukat (érdekes módon a hollywoodi etikába a kurvázás még belefér).

Foqua és a film becsületére azért azt el lehet mondai, hogy a sablonokat viszonylag ügyesen, rutinosan pakolják egymásra, így az amúgy tetemes játékidő se tűnik olyan hosszúnak. A Gere kivételével megbízható színészgárda és a minőségi mellékszereplők (köztük Wesley Snipes) majdnem közepes fölé tornázták a filmet, de ez a fantáziátlanság így is megbocsájthatatlan.
Értékelés:
![]()
Brooklyn mélyén (Brooklyn\'s finest)
színes, feliratos, amerikai krimi, 140 perc, 2009
Rendező: Antoine Fuqua
Szereplők: Richard Gere, Don Cheadle, Ethan Hawke, Wesley Snipes, Ellen Barkin
A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.