Kikötő Online

Clint Eastwood egy gyík

Rango - filmkritika

Igazán jó western-paródiát én még nem láttam; gondoltam, na majd a Rango az lesz. Hatalmasat tévedtem, ugyanis a Karib-tenger kalózai sorozatból távozó Gore Verbinskinek esze ágában sem volt kifigurázni a műfajt, helyette csinált egy vérbeli western, ritka ronda állatokkal.

A Rango tipikus egy poénra építő film: mi lenne, ha a western unásig ismert figuráit gyíkokkal, kígyókkal, vakondokkal és teknősökkel helyettesítenénk? Nos, a válasz az, hogy semmi nem lenne. Igazán jó történet nélkül ugyanis ez a koncepció kb. fél óráig érdekes, utána már várná az ember az egyediséget. Márpedig ez a sztori, miszerint a nagyvárosi kaméleon, Rango a vadnyugatra téved, ahol néhány hazugság és egy szerencsés madárgyilkosság után kikiáltják sheriffnek, majd megmenti a várost a totális kiszáradástól, finoman szólva sem a spanyolviasz. Kismillió és még egy westernben láttuk ezt már, épp ezért érthetetlen, hogy miért nem próbálták meg legalább egy picit kicsavarni a dolgokat. Minden jelenet ismerős valahonnan, ha nem is ebből a műfajból, akkor a Star Warsból, vagy az Indiana Jonesból, esetleg épp a Kalóz-tenger kalózaiból. Utóbbiból magát a főhőst is sikerült átmenekíteni, hiszen nehéz nem észrevenni a hasonlóságot Jack Sparrow és Rango között (eredetileg pedig ugye még a hangjuk is ugyanaz).

Nehéz elképzelni, hogy a Rango megtalálja majd a közönségét; a felnőtteknek nem lesz elég vicces és izgalmas (és különben is, ők már látták ezt), a gyerekek pedig ágyba fognak vizelni, olyan élethűen ocsmány minden kreatúra. Mert ebben a filmben bizony nincsenek tündi-bündi, ölelgetnivaló plüssállatkák, csak fogatlan, ápolatlan és ráncos vadnyugati vadállatok. Azt viszont mindenképp a film javára kell írni, hogy az animáció csillagos ötös. Nincs 3D, de nem is hiányzik, a film látványvilága így is elképesztő. Roger Deakins a Wall-E és az Így neveld a sárkányodat után ismét vizuális tanácsadóként segített az animátoroknak, a keze nyoma pedig érezhető is a filmen. Nála jobban kevesen tudják a kietlen pusztát fényképezni. Hans Zimmer is hozza a kötelezőt, bár szinte már-már komikus, hogy az ő zenéje is jóformán utalások és feldolgozások halmaza.

A Rango alapvetően egy B - kategóriás spagetti-western: ha valakinek ez nem lenne elég világos, kétszer is megidézik Eastwoodot. Egyrészt ugye Rango maga Clint, másrészt egy konkrét jelenetben is, ami viszont a film legjobb pillanata. Sokkal többször kellett volna ehhez hasonlóan kikacsintani a beton biztos műfajpanelek mögül, nem pedig várni, hogy a látvány és a pazar akciójelenetek elvigyék a hátukon a filmet. Nyilván nem lehet elvárni egy alapvetően mégiscsak gyerekeknek készült filmtől, hogy James Ellroyt megszégyenítően bonyolult történettel rukkoljon elő, de hogy humoros legyen, hogy legyen szíve, és hogy minden korosztálynak élvezhető legyen, az jogos követelés.

Rango
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 107 perc, 2011

Rendező: Gore Verbinski
Eredeti hangok: Johnny Depp, Isla Fisher, James Ward Byrkit, Bill Nighy, Ray Winstone

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
 

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Rango - filmkritika