Karc

Ásó, kapa, nagyharang

Az amerikai álom csak egy jól megkonstruált illúzió, amire előszeretettel hívja fel figyelmünket filmjeivel David Fincher rendező. Az őszi szezon legjobban várt alkotása a Holtodiglan, ...

Míg a halál el nem választ

„Hiszem, hogy világunkban megválaszthatjuk, miként adjuk elő a szomorú történeteket…” – írja a film alapjául szolgáló bestsellerében John Green. Akár a Csillagainkban a hiba mottója ...

Az acélember - filmkritika

Százan ezerszer tépték meg az utóbbi évtizedekben Superman palástját, de Zack Snyder most visszaadta a rajongóknak, amit megérdemelnek.

Transz

Amikor külön megkérik az embert, hogy legyen kedves ne beszéljen senkinek a film cselekményének alakulásáról, akkor egy picit beavatottnak érzi magát, mintha kiválasztott volna, aki ...

Sötétségben – Star Trek

Megosztó film lett J. J. Abrams első Star Trek-filmje pár éve, amire csak akkor döbbentünk igazán rá, miután elolvastuk a keményvonalas rajongók reakciót. Tegyük persze ...

Django elszabadul

2013-01-16 11:10:59 Hanula Zsolt

Egy western film Quentin Tarantino rendezésében olyasmi, mint amikor nemrég Paul McCartney egészítette ki a színpadon az egykori Nirvana tagjait; Kurt Cobain rajongói sem érezhették megbántva magukat, de nem is lehetett összehasonlítani a grunge nemzedéki ikonja és az ex-beatle előadását, mert nem is kell, a kettő két külön műfaj, így együtt pedig unikum.

Bár végeredményben Tarantino bármibe fog, az annyira karakteres és egyedi, hogy majdnem mindegy is, Franco Nero vagy Sonny Chiba egykori filmjét idézi meg éppen. Szerencsére meg van az a jó szokása, hogy ha csak egy fél filmötlet eszébe jut, már meg is osztja azt a nyilvánossággal, így azt is jól tujduk, hogy telefröcskölni vérrel a vadnyugat homokját már régi terve volt. Sergio Leone munkássága, de még az annál kevésbé szofisztikált italo westernek épp úgy közel állnak a szívéhez, mint mondjuk a trash horrorok, és jól tudjuk, hogy legszívesebben épp a szemétből guberálja legjobb ötleteit. Egyszer talán átalakító show-t is fog vezetni épp ezért, addig is örülhetünk, hogy nagyvászonra dolgozik, ismét magas színvonalon.

Az ismét szót csak azért ejtettem meg, mert a Kill Bill viszonylag egyértelmű sikere után a Robert Rodriguezzel közösen készített Grindhouse-projekt eredményei már letagadhatatlanul elmaradtak várttól. Valamivel árnyaltabb volt aztán a Becstelen brigantyk megítélése, ám ez a kinek tetszik, kinek nem, ez valójában még mindig messze van attól az üdvrivalgástól, amely premierjeit követni szokta. A Django elszabadul láttán én mindenesetre ismét ujjongok. A felszabadított rabszolga története persze tele van olyan elemekkel, amelyek semmiképp nem férnének bele egy western filmbe – de mi az, ami ne férne bele egy Tarantino-filmbe? Speciel e kérdésre szerintem a Becstelen brigantykkal adott némi választ, de tényleg nem akarok már visszafelé nyilazni, itt van előttünk egy azóta Oscar-jelölt film. Megnyerni nem fogja a díjat, legalább is a legfőbb kategóriában bizonyosan nem, ahhoz azért túl játékos, túl szabad, viszont nem csapongó.

Színészei zseniálisak: aktuális kedvence Christoph Waltz, épp úgy szerelmes a játékába, ahogy korábban Uma Thurmanébe (és ebben azért az öregedés jeleit is felfedezhetjük, hiszen már nem egy dívát akar minden áron maga mellett tudni, sokkal inkább a kifinomult előadásmódot tartja szem előtt). Az osztrák színész egyáltalán nem az a B-filmekből rehabilitált fajta, mint pl. Don Johnson, aki itt rasszista redneckként szervezi a Ku-Klux Klánt, és ez már önmagában óriási geg, figyelembe véve az egykori Miami Vice-osnak alapvetően a férfias sármra felépített imidzsét. A két szupersztár, Leonardo DiCaprio és a címszerepet játszó Jamie Foxx szintén lehengerlő, csak másképp. Másképp, mert ezek a karakterek mégsem olyan egydimenziósak ám, ahogy azt egy lincselésre-bosszúhadjáratra épülő trash-westerntől elvárnánk. A német orvosból lett fejvadász, akinek európai humanizmusát sérti ez az egész rabszolgaság-téma; az annyira nem ostoba, de csak divatból francia földbirtokos, aki „néger-viadalokat” rendez szórakozásképp; és ugye a meghasonlott fekete lakáj, aki bár csak a film utolsó etapjában bukkan fel, kitörölhetetlen nyomot hagy – piszok erős figurák önmagukban is, így együtt világbajnok brigád. Samuel L. Jackson, aki szintén az állandóságot képviseli Tarantino-filmjeiben, ijesztő karaktert kapott.

Egy fekete, aki jobban utálja a négereket, mint bármelyik fehér gazda. És mi, a nézők csak találgatni tudjuk, mi lehet ennek a figurának a háttere, milyen megaláztatások, életen át tartó lelki és fizikai bántalmazások után jutott el oda, hogy ennyire dühösen magáénak vallja a feketék alsóbbrendűségének ideáját. Az ő felbukkanásával kicsit zavarba is jön a néző, addig egy tarantinosan komolyan vehetetlen erőszakhullámot lovagoltunk, ekkor pedig feltűnik ez a mogorva vénember és a vér is megfagy az ereinkben. Többször is csalódtam már az egyik legimádottabb rendezőmben, ezért is nagy öröm látni, hogy tud még, ha akar. De ha nem, még akkor is többet lehet róla beszélni, mint a legtöbb idei Oscar-jelöltről.

Előzetes:

 

Django elszabadul (Django Unchained)
amerikai western, 165 perc, 2012, kh: 18
rendező: Quentin Tarantino
főszereplők:
Christoph Waltz
Jamie Foxx
Leonardo DiCaprio
Kerry Washington
Samuel L. Jackson

Hozzászólás ehhez:

Django elszabadul | Filmkritika

Milyen nap van ma?

  • 1. Largo 2013-01-20 13:38:16

    Ekkora rakás sz@rt filmnek nevezni, őt még díjazni is... Mindez azt mutatja, hogy az amerikaiakra oly jellemző képmutatás csak erősödött az eltelt 150 év alatt Ez Tarantino legsilányabb munkája.

  • 2. Liza 2013-01-21 15:05:35

    Griffith, Eisenstein, Antonioni, Coppola, Kubrick, Forman és hasonlókhoz viszonyítva tényleg nulla a film, de Tarantinonak ezzel a filmmel nem is a halhatatlanság elérése volt a célja. Ki akarta adni magából a rabszolgaság elleni dühöt. Erről szól a film. Liza

  • 3. Andi 2013-01-21 16:26:03

    Nekem tetszett, szeretem Tarantino filmjeit, és ez az egyik legjobb szerintem.

  • 4. Watchmen 2013-01-23 17:35:17

    Teljesen egyetértek a kritikával. Remek film született. Tarantino újra csúcsformában. Vagy még annál is jobb formában. A Becstelen brigantykot szerettem, (hogy csak az előző filmjét említsük a Mesternek), de a Django elszabadul egy leheletnyivel még jobban tetszett. Bűn kihagyni.

  • 5. norb 2013-01-24 09:13:24

    Largo te egy balek vagy...egy örök vesztes tip.. ha ez nem tetszik akkor benned egy igazi barátok közt rajongót üdvözölhetünk....balek balek

  • 6. szkiand 2013-01-25 16:45:07

    Hatalmas alkotás, Tarantino egy zseni, az előttem szólók nem tudom mit néztek!

  • 7. Alien47 2013-01-28 13:34:56

    Szerintem remek film. Sokkal jobb a Becstelen b -nál. Akinek nem tetszik, az nézze a Való Világot, az való neki :) A kritika szerintem teljesen jó. Csak ajánlom a filmet mindenkinek.

  • 8. Norbbika 2013-02-01 12:22:32

    Unalmas......el is aludtam rajta ez van!

  • 9. Medveczky Balázs 2013-02-02 00:34:24

    Ezzel a kritikával enyhén szólva nem értek egyet! annyira ellene vagyok, mint Charles Bronson Henry Fonda ellen. "de mi az, ami ne férne bele egy Tarantino-filmbe? Speciel e kérdésre szerintem a Becstelen brigantykkal adott némi választ" ez mi?? ez után a film után ujjongás?? nane... a Brigantyk Tarantino egyik, ha nem a legjobb filmje!! Részemről! amilyen jelenetek abban vannak.... hát berosálok tőlük annyira zseniális mindegyik! És a színészeknek is sokkal nehezebb dolguk volt, persze ez nem követelmény. végig bennem volt az az izgalom, ebben a Djangoban alig. A jelenetekben szinte semmi adrenalin nem volt. Azzal egyetértek, hogy a Becstelen Brigantyk valakinek iszonyatosan tetszik és valakinek meg nem, (tapasztaltam), na de a Django meg egy átlagos film lett! Tarantinohoz képest nem jó! Egyrészt nagyon hosszúra sikeredett, (maga az eljutás DiCaprio-ig) ami nem lenne baj, ha az izgalom egyre fokozódna. de az izgalom nincs meg. Másrészt benne vannak a szokásos Tarantino-elemek (vér, kamera állások, zoom stb...) amik jók, de itt bebizonyosodott hogy ez kevés! Még ha sejtem is előre a végét, nincsen úgy kidolgozva és olyan rettentően zseni Tarantino-san megcsinálva a végcélig, bosszúállásig tartó út! (lásd: Kill Bill, vagy a BB). Humor sehol! Összegezve úgy ültem be a moziba, hogy Tarantino film, és ugy jöttem ki, hogy ennél többet vártam. Ennek ellenére nem rossz film, de hát Q.T.-hoz képest.... mindenesetre jó színészek voltak és jól játszottak, az biztos! Jó kis mondanivalója van, csak hát én magáról a filmről beszéltem. Largoval egyetértek! Uff!

  • 10. Medveczky Balázs 2013-02-02 00:50:17

    ja és nemtom miért a teljes nevemet irtam ide, de Balázs ezennel ledgerjoker. norb: 1. largo nem balek, csak szimplán jól látja a dolgokat! De még ha nem is értenék vele egyet, akkor is: kimondta a véleményét és ennyi. 2. az ilyen tipic kommentekre azt mondom mindig, hogy hálaistennek nem mindenkinek egyforma az ízlése...(gondolj bele, ha a nőkkel is igy lennénk...) ne azt írd, h ő milyen hülye, mert ö ezt gondolja... jovolna megindokolni véleményedet és a filmmel kapcsolatban írni. neki az a véleménye, neked ez, indokoltok azt csá!

  • 11. Wolfram 2013-02-17 03:57:32

    ahogy olvasom a hozzászólásokat, egyre inkább az a benyomás erősödik bennem, hogy a becstelen brigantikat többen is végignézték...

  • 12. Karsai Krisztián 2013-02-24 08:13:09

    Egy felszabadított rabszolga és egy idősödő fejvadász végiglovagolnak délen és közben hosszas, szúrós tekintettel lefolytatott beszélgetések után lelövöldöznek egy csomó embert. Story vége! Az igaz, hogy itt, a manapság megszokottól eltérően a lelőtt emberek nem csak szép csendben elterülnek, hanem ordítanak és véreznek, de ezzel sajnos a látványról is elmondtam mindent. A nem létező story ellensúlyozására még csak kísérletet sem tesznek az alkotók. Nincsenek érdekes kameramozgások, nincsenek különleges technikai megoldások…. Az alkalmanként megjelenő, a korszakhoz egyáltalán nem illeszkedő zenék még a korabeli hangulat utolsó morzsáit is eltapossák. És, hogy akkor miért ilyen hosszú ez a film? Azért mert nem jó, nem rossz, hanem semmi. És valamit mégis kell adni a mozijegy áráért. Csakhogy nem ad, hanem elvesz, majdnem három órát az életből.

  • 13. Géza 2013-02-25 05:38:09

    Gugliban kerestem rá a filmre, mert kíváncsi vagyok rá. Rákattintok az egyik "Filmkritika" találatra és filmkritika helyett ezt a semmitmondó, ám véget nem érő, ám semmitmondó hablatyot találom. Géza

  • 14. K. Krisztián 2013-03-02 23:13:37

    Zseniális alkotás, fergeteges humorral, lenyűgöző színészi játékkal, aprólékosan kidolgozott zseniális jelenetekkel, nem kevés mondanivalóval. Természetesen intelligencia és némi gondolkodás szükségeltetik ahhoz, hogy az ember értse, amit a rendező-író közölni szeretne. A Ponyvaregény óta szerintem a legjobb alkotása a rendező úrnak.

  • 15. istibaa 2013-03-11 19:44:22

    A történet 1858-ban kezdődik, a filmben Big Dad kezében látható Henry-puska még nem volt, ráadásul töltetlen a tár, látszik a rugófelhúzó karon, nem beszélve az x bandával leszámolásnál használt 1873- as típusú Winchesterről!Dinamit sem volt még, azt Nobel 1867-ben szabadalmaztatta, a revolverekkel sincs minden rendben.Ettől függetlenül szenzációs a film, elsősorban a dr Schultz játéka!

  • 16. Gabi 2013-03-18 16:36:27

    A zene vonzott a filmhez. Ha elvonatkoztatok a sok piros patrontól, íze,fénye,markoló ereje van ennek a két és fél órának.Az ördög tényleg a részletekben rejlik.Hinni szeretném,hogy léteznek még ilyen szabadlelkű emberek, nemcsak savanyú kritikapofák. Kellett a szivárványomba ez a szín:-)

  • 17. andor 2014-02-20 21:56:41

    A vv-n,a barátok k-n,és hasonló iq gyilkolò "remekeken" szocializálódott emberek,nem is fogják szeretni,pláne megérteni ezt a filmet.Nem értem, aki nem szereti Tarantino filmjeit,az minek fikázza?Aki pl Coppolát akar nézni,az várja a zongorista 2tőt. Egy biztos,remekül voltak összeválogatva a színészek,nagy filmre sikerült a django.Tarantino újra etalont alkotott