Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...
Azt mindig is tudtam, hogy Brendan Fraser ócska színész és kvázi leprásként kezelendő; amiben szerepel, azt jobb nagy ívben elkerülni, de arra a jó ízlés elleni terrortámadásra, amit a Drágán add a réted című új művében a nézőre zúdít, még így se tudtam felkészülni. Ez a film egy igazi agysejtpusztító rettenet, megtekintése akár maradandó mentális károsodást is okozhat.
A történet annyira vérciki, hogy én kérek elnézést, amiért ide írom. Szóval Fraser alakítja a jólelkű ingatlanügynököt, akinek élete legnagyobb projektje keretében az erdő közepén kell új lakóparkot építenie (naná, hogy a megrendelők, az igazi csúnya bácsik nem amerikaiak, hanem japánok és indiaiak – ehhez az otrombasághoz nem lehet mit hozzáfűzni). Csakhogy ez nem tetszik az erdő lakóinak, főleg az einsteini kvalitásokkal megáldott mosómedvének, így háborút indítanak főhősünk ellen. Azzal harcolnak amijük van: a borz lefingja, a mosómaci lehugyozza, a medve szarba hempergeti szerencsétlen Fraser-t.

Teljesen érthetetlen mit keres ez a film 2010-ben a mozikban. Az ilyen olcsó, alpári komédiák ideje már lejárt, a Drágán add a réted pedig egy kapásból DVD-re szánt film színvonalát is alig üti meg. A forgatókönyv tényleg semmi másból nem áll, mint halmozott ocsmányságokból, meg olyan óvodásoknak szánt gegekből, amiken már az ötévesek se nevetnek, mert látták kismilliószor. A bácsi pofára esik, beveri a tökeit, meg chili szósszal mos hajat. Fraser bácsi egyébként 42 éves korára akkorára hízott, hogy még a termetes medve is piciny plüssjátéknak tűnik mellette, de legalább megdolgozik a pénzéért, mert vadul grimaszul, és szemlátomást semmit nem érez cikinek. Női partnere a fiók legmélyéről előbányászott Brooke Shields, aki öreg, de nagyon. Fáj a szemnek. A film további szereplői a számítógép által életre keltett vadak, akik akár cukik is lehetnének, ha nem ilyen bénán rajzolták volna meg őket. A Jumanji óta nem láttam ilyen habkönnyű állatokat, a mimikájuk pedig olyan, mintha a ’68-as Majmok bolygója robotjait hasznosították volna újra.
A film mellé kapunk egy szép nagy öko-pogácsát is, hogy rágódjunk rajta. Nem árt a gyerekek fejébe verni, hogy az a környezettudatos ember, aki csatahajó méretű, de legalább hibrid gépjárművel rója a rengeteget. Aki ugyanezt repülővel teszi, az rossz. Komolyra fordítva: a film által közvetített hamis, leegyszerűsítő és naiv üzenet sokkal többet árt, mint használ. Ha mégis úgy döntenénk, hogy benevezzük csemeténket Fraser ürülék-maratonjára, készítsünk be nagy adag aszpirint.
Értékelés:
![]()
Drágán add a rétedet (Furry Vengeance)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 92 perc, 2010
Rendező: Roger Kumble
Szereplők: Brendan Fraser, Brooke Shields, Ken Jeong, Patrice Oneal
A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
Meg fogom nézni!Amit így lehúz a "kritika"biztosan jó!