Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.
Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...
A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.
A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...
A kiskorúak bántalmazása egyszerre lehet hálás és hálátlan téma. Hálás, mert ezzel szinte bárkit meg lehet szólítani, viszont hálátlan, mert nagyon nehéz elkerülni a ...
Az inváziós film mazsoláknak való rutinfeladat Hollywoodban, hiszen amit ebben a témában el lehet mondani, azt már elmondták jobban is, rosszabbul is. Az eddig főleg horrorban utazó, Dél-afrikai Jonathan Liebesman moziját, ha diplomamunka lenne, visszadobnák plágiumgyanú miatt; egy megveszekedett eredeti másodperc nem sok, annyi sincs benne.
Nem is értem, a Columbia miért áldozott 70 millió dollárt erre a filmre, hiszen ha megvették volna a Függetlenség napja, a Ryan közlegény megmentése és a Sólyom végveszélyben jogait, és a három filmből összevágtak volna százhúsz percet, ugyanez lett volna az eredmény. Adott egy átlag amerikai katonai egység (értsd: minden nációból van belőle egy), amelyik azt a feladatot kapja az idegenek inváziója során, hogy a frontvonalak mögül hozzon ki pár civilt. Hogy miért olyan fontos néhány ember, miközben milliók halnak meg világszerte, abba ne menjünk bele. Fontosak, mert különben nem lenne film. Ennél többet Christopher Bertolini sem bíbelődött a forgatókönyvvel, a logika vagy józanész aligha volt szempont. Így aztán néha csak vakarja az ember a fejét, akkor önellentmondásokba keveredik a film.

A Föld inváziója tulajdonképpen nem is UFO-s, városrombolós film, hanem háborús, abból is a leggagyibb fajta, olyan mondatokkal, hogy „senkit nem hagyunk hátra”, „haljunk meg a hazáért” és „a bátyád jó katona volt”. Az ilyenektől nekem kihullik a hajam, csakúgy, mint az olyan kliséktől, mint a terhes feleségét hátrahagyó hadnagy és a krízishelyzetben hőssé váló civil. Liebesman csupa ezekhez hasonló olcsó panelből építi a filmjét, ami így már-már paródiának hat. Aki azt gondolná, hogy kit érdekel a történet, itt a látvány a lényeg, annak van egy rossz hírem: semmi nem lehet látni az egész filmből. Mert Liebesman saját stílust se képes kitalálni, hanem a ma divatos ál-dokus kameraráncigálást erőlteti. Így aztán egy normális képet nem látunk az idegenekről, az összecsapások pedig szinte követhetetlenek. Mivel végig egy kis csoportot követünk, így igazán Los Angeles pusztulása sem jön át. Néha egy-egy totál a szénné égett városról, de ennyi. Így könnyű (viszonylag) olcsó látványfilmet csinálni.
Aaron Eckhart valószínűleg eltévedt a stúdió épületei között, úgy keveredett ebbe a fércműbe. Más magyarázatot nem tudok, mit keres ez az amúgy remek színész a Föld inváziójában. Mindenesetre lenyomja rutinból a feladatot, végig frissen borotválva robog végig az alien-tengeren. Michelle Rodrigueznek már rég kijárt volna egy Arany-málna; ezzel az alakítással újra csatába szállhat érte. A többi színészre öt perccel a vetítés után se lehet már emlékezni, nagyjából ennyire jók. Hogy valami pozitívet is írjak a filmről, elmondom, hogy meglepően kevés benne az amcsi-pancsi hazafias maszlag és csillagos-sávos lobogót is alig látni. Persze a világ ismét csak az USA-ból áll, a többi ország, város csak egy villanásnyi szerepet kap a hírekben, de ezen kár fennakadni.

A Föld inváziója két óra agyamputált akció, ahol mindig robban valami, és egyfolytában lőnek. Az érzelmesnek szánt jelenetek nevetségesek, a befejezés pedig a „nesze semmi, fogd meg jól” tipikus esete. Ha lesz Föld inváziója – Csata: Balatonmáriafürdő-alsó, arra majd benevezek, de ennek a filmnek a további mutációira garantáltan nem vagyok kíváncsi.
A Föld inváziója - Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 116 perc, 2011
Rendező: Jonathan Liebesman
Szereplők: Aaron Eckhart, Michelle Rodriguez, Ramón Rodríguez, Bridget Moynahan, Ne-Yo
A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.
Jó kritika. Máshol olvastam ,hogy "nagyon jó film" , "meg örök kedvenc " Nem értem. A kutyás részt kihagytad ;) Az is "kötelező" elem :D
Jó 1X meglehet nézni,de hogy nem kerül a kedvenc listámra az is biztos.
A kutyas resz kb. 10 masodperc. Aki ilyenen kiakad, annak tenyleg nemtudom milyen film valo.
Szerintem az egész film egy szarrakás, élvezhetetlen, agyatlan, béna. Nincs benne 10 másodperc fix kameraállás, epilepsziára hajlamosok (és mindenki más) nagy ívben kerülje el!