Kikötő Online

Egy vicc nem vicc

Másnaposok 2. – filmkritika

Egy vicc nem vicc; márpedig Todd Phillips csak egy viccet ismer. Azt, amelyikben három férfi másnaposan ébred, és nem emlékszik semmire az előző éjszakából. 2009-ben ez a (lássuk be, nem valami világrengető) ötlet 467 millió dollárt fialt a jegypénztáraknál. Az akkori siker megérdemelt volt, mert a Másnaposok első része egy egész jó kis vígjáték. A folytatás viszont egyértelműen csalás: ez ugyanis nem más, mint az első felvonás remixelt változata.

Aki látta a Terhes társaság című borzalmat, az tudja, hogy Phillips a Másnaposokkal előtte minden patronját, és nagyjából is el tudja képzelni ezt a filmet: otromba, kínos, erőltetett és cseppet sem vicces. Új forgatókönnyel nem bajlódtak az alkotók, hanem a 2009-es film szkriptjét faragták kicsit újra. Las Vegas helyett Bangkok, tigris helyett majom, fogak helyett ujjak. Ahogy a folytatásoknál megszoktuk, minden nagyobb, durvább, extrémebb: ezzel pedig az emberi oldala veszik el a dolognak. Az első rész még ügyesen táncolt a hihetőség és a nettó marhaság határán, a Hangover II. viszont akkora túlzásokba esik, hogy előbb hiszem el Pataky Attila anomáliákról szóló agymenéseit, mint ezt. Ezzel párhuzamosan a gusztustalansági mutató is az egekbe szökik – hiába, nincs ma már vígjáték premier plános fanszőrzet nélkül.

Nem kezdődik egyébként rosszul a film, a felvezetés még működik, és a folyamatos utalás az előző kalandra kellemes nosztalgiaérzést ébreszt. Aztán jön a lejtmenet: a farkasfalka újra szétcsapja magát, megint ismeretlen helyen ébrednek, és már megint hiányzik valaki. Innentől kezdve – írd és mond – egyetlen egy értékelhető ötlet vagy poén nincs a filmben – egy ideig az sem biztos, hogy egyáltalán vígjátékot látunk, nem pedig krimit. A forgatókönyv az összes Thaifölddel kapcsolat sztereotípiát előveszi, de a ladyboy és a kung-fuzó szerzetes már tíz évvel ezelőtt is elcsépelt humorforrásnak számított. Találó helyzetkomikumok és faramuci helyzetek helyett be kell érnünk nonstop káromkodásokkal, és a magát elképesztően viccesnek gondoló, valójában agyrohasztóan irritáló Zach Galifianakis ökörködéseivel. Viszont ő legalább próbálkozik, a többiek ellenben robot-üzemmódban tolják a szerepüket; biztos találtak jobb elfoglaltságot Thaiföldön, mint ennek a filmnek a forgatását. Bradley Cooper súlytalan, Ed Helms annyit sikít, mint egy tinilány Justin Bieber koncerten, Ken Jeong meg akkor a legjobb, amikor azt hisszük, hogy halott. Az új karakterek közül egyedül Paul Giamatti emelkedik ki, mert ő egyszerűen piszok jó színész. Kár, hogy karakterének, és annak a történetszálnak a világon semmi értelme nincs. A gyenge színészi játéknak a kibírhatatlanul, hallgathatatlanul gyenge magyar szinkron adja meg a végső kegyelemdöfést.

Valójában nem az a meglepő, hogy a Másnaposok 2. ennyire minősíthetetlenül gyenge, sokkal inkább az, hogy Cool túra, a Sulihuligánok és a Balek-suli rendezője hogy tudott két évvel ezelőtt egy olyan jó filmet tető alá hozni, mint az első rész. Most viszont nem hazudtolja meg önmagát, visszatért korábbi filmjei színvonalához, amit valahol a bányászbéka feneke alatt kell keresni. Ettől függetlenül a Hangover 2 gigantikus siker lesz, és alighanem jön majd szépen sorban a többi rész is (van még néhány város a világon, ahol be lehet rúgni). A Másnaposok sorozatnak így minden esélye megvan, hogy az Amerikai pite filmek sorsára jusson.

Másnaposok 2. (The Hangover Part II)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2011

Rendező: Todd Phillips
Szereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, Ken Jeong,
Paul Giamatti

A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Képgaléria

Hozzászólás ehhez:

Kritika | Másnaposok 2. - filmkritika

• 1. Panda 2011-09-04 19:19:22

  Ez egy mocsoknagy semmi ez a kritika.Nagyon jó a film NÉZZÉTEK MEG!