Kikötő Online

Éli könyve - filmkritika

Hollywood annyira felkészítette már az embereket az apokalipszis utáni világra, hogy ha egyszer valóban eljön a világvége, mindenki kívülről fújja majd a forgatókönyvet: emberevés, éhínség, motoros bandák, és persze egy megmentő. Az Éli könyvében ez utóbbit Denzel Washington játssza, és ezzel a film pozitív tulajdonságainak felsorolását be is fejeztük. A Hughes testvérek filmje mégis műfajteremtő mozi, ugyanis ez az első katolikus poszt-apokaliptikus akciófilm.

Mert a Book of Eli-nek bizony mondanivalója van, méghozzá három vagonra való. Bár az elején ezt még jól titkolják az alkotók, hiszen a film első – és egyben legjobb – fél órája tipikus hangulatos világégés mozit sejtet. Ugyanakkor már itt is szembetűnő, hogy eredeti ötleteknek itt igencsak híján leszünk. A film minden kockája, minden fordulata az unásig ismert sablonokból áll. Ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy az alkotók az összes témába vágó mozit megidézik. 

Némi rosszindulattal ezt viszont akár lopásnak is hívhatjuk. Akárhogy is, a felvezető képsorok erejéig egy vizuálisan kielégítő mozit kapunk, ami leginkább az Amerikában tavaly bemutatott The Road-ra hajaz. Ugyanaz a lepusztultság, koszos szereplők, és elhagyatottság köszön vissza, mint John Hillcoat filmjéből. Csak míg az Útban ez a koncepció volt a lényeg, addig Albert és Allen Hughes hamar föláldozza az ígéretes alaphelyzetet egy tipikus „add ide, nem adom” típusú történetért. Főhősünk, Éli ugyanis a földkerekség utolsó Bibliájának büszke tulajdonosa, aki isteni sugallattól vezérelve úgy döntött – Forrest Gump után szabadon – hogy átszeli Amerikát. A magányos zarándoklatnak egy kisváros (sic!) zsarnok ura (Gary Oldman) vet véget, aki történetesen épp a Biblia segítségével tervezi kiépíteni korlátlan uralmát.

Hughes-ék műve a „megcsinált, kitalált film” állatorvosi lova. Az ehhez hasonló alkotások csak a saját belső logikájuk mentén működnek, viszont köszönőviszonyban sincsenek a józan ésszel, vagy a valódi világgal. Az Éli könyve csak akkor működőképes, ha elfogadjuk a képtelen alaphelyzetet és alapkonfliktust. Magyarul, azt várják tőlünk az alkotók, hogy ne gondolkodjunk, hanem nyeljük le, hogy a XXI. Században a Biblia képes kirobbantani egy háborút, vagy azt, hogy a világégést követően a maroknyi túlélőnek volt ideje és energiája felkutatni és megsemmisíteni az összes Szentírást. Ezek után azt is el kell hinnünk, hogy 30 év alatt az emberiség teljesen elvesztette a kultúráját, és így a Biblia akkora újdonságnak hat, mint a ’70-es években a Sex Pistols. Ha ezek közül bármit kiveszünk, akkor összeomlik a film, mert csak egy ilyen világban lehet fegyver a kereszténység legfontosabb könyve, lehet értékesebb a benzinnél, a víznél és a fegyvernél.

Alapvetően persze nincs baj az ilyen típusú filmekkel, de itt messziről bűzlik, hogy minden a nagybetűs mondanivaló miatt történik úgy, ahogy. És az se baj, ha Hollywood a vallásos nézők felé fordul, és nekik (is) készít filmet, de sajnos a hit kapcsán a legkönnyebb átcsúszni a giccsbe. Itt is ez történik, a végső jeleneteket ember nem bírja ki nevetés nélkül, annyira nagy zagyvaság és túlzás az egész (hogy az égbekiáltóan gagyi szimbolikáról már ne is beszéljünk).

Az Éli könyve egyetlen igazi erőssége a főszereplő, hiszen Denzel Washington generációja egyik legjobb színésze, aki most sem okoz csalódást. Gary Oldman, mint főgonosz ellenben nagyon rossz választás volt. Oldman annyiszor játszott már rosszfiút (ráadásul mindig ugyanúgy), hogy az ember már inkább nevet rajta, mint fél tőle. Mila Kunis jelentéktelen, kidolgozatlan szerepet kapott, pedig az ő megvilágosodásán keresztül akár még valóban szólhatott is volna valamiről ez a film. A Book of Eli nem tud túllépni a világégés filmek szokásos hibáin (honnan van benzin, áram, stb), ráadásul a forgatókönyvben kilométer széles szakadékok tátongnak. A Hughes testvérek nagyot akartak mondani, de erejükből csak egy Képlet szintű lapos és nevetséges celluloid-szörnyre tellett.


Értékelés:



Éli könyve (The Book of Eli)
színes, feliratos amerikai akciófilm, 2010, 118 perc
Rendező: Allen Hughes, Albert Hughes
Szereplők: Denzel Washington, Gary Oldman, Mila Kunis, Michael Gambon, Malcolm McDowell


A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

 

Hozzászólás ehhez:

Éli könyve - filmkritika

• 1. Emide Buda 2010-10-01 18:11:08

  A filmről másképp.rnrn ÉlI Könyvernrnrn Kezdetben vala az Ige.rnrnA Hughes fivérek mozija a szekularizált Európában csak egy a sok poszt-apokaliptikus sci-fik közül, méghozzá nem is a legjobb. A magyar popcorn csócsálok elég bután bámultak, (mint Jenő a moziban), és a kritikai visszhangokból is az derül ki, hogy nálunk nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a filmmel. A Biblia jelentőségével és erejével tisztában lévő amerikaiaknak persze sokkal többet mond, ők ugyanis felismerik az idézeteket, zsoltárokat, imákat, értik a finomabb utalásokat, ami a materializmussal súlyosabban fertőzött európaiaknak, különösen a posztkommunista közegben élő kelet-európaiaknak komoly kihívás. Már a cím is feladja a leckét az Írásokat nem ismerőknek, de aki már végigizgulta egyszer is az evangéliumokat, emlékszik Jézus utolsó kiáltására: Éli, Éli, lamma sabaktani!rnrnAllen és Albert Hughes új irányt vettek a 2001-es A pokolból című, színes-szagos (egész pontosan büdös), kosztümös Hasfelmetsző történet után a menny felé, de legalábbis a mennyei kinyilatkoztatás felé. Persze hasfelmetszésben ebben a filmben sincs hiány, hősünk spéci bozótvágójával kitűnően operálja nem éppen önkéntes pácienseit, villámgyorsan amputálja a rossz fiúk ráemelt kezeit, egy iszlám sztoriban a tolvajok réme is lehetne, mint sarija-doki. Jól bánik a lőfegyverekkel is, ahogy egy rendes, világmegmentő hollywoodi akcióhőshöz illik. Csakhogy ez nem iszlám sztori, hanem a zsidó-keresztény fundamentum, a Biblia vándorútjának története, és Denzel Washington sem Bruce Willis.rnrn Jó fej leszek, nem mesélem el részletesen a sztorit, nehogy rontsam az élvezeti értékét a mozinak.rnrn Éli könyve 2A lényeg, hogy hősünk, mintha csak olvasta volna kedvenc Jack London novellámat (Tarts nyugatnak!), évek óta vándorol egy irányba, szütyőjében a „világvége” után megmaradt egyetlen Bibliával, a tohuvabohu-városok romjai között, időnként nyárson sült macskát (vagy valami mutációját) csemegézve. A rendező-ikrek szépen berendezték a színpadot a szokásos, atomháború után panelekkel, és nem fukarkodtak az amerikai akciófilmek kliséivel sem. Van persze főgonosz, (Gary Oldman nagyon odatette a figurát) aki számomra kissé rejtélyes indítékból meg akarja kaparintani a könyvet, hogy totális diktatúráját segítségével építse-szilárdítsa.Hajaz egy kicsit valami Pusztulás utáni Nimródra: ő is új városokat akar alapítani, terrorral rendet vágva a káoszban. Végül sok áldozat árán megszerzi a könyvet, csakhogy nem megy vele semmire, sőt, inkább az összeomlását okozza. rn Kedvenc jelenetem az idős, még az antivilágból itt maradt házaspárhoz kötődik. A nagy semmi közepén álló, erődítménnyé átépített házukban szállnak szembe a rosszfiúkkal, ahol még van kandalló és porcelán teáskészlet - a rég letűnt polgári világ rekvizitumai, és időnként feltesznek egy kopott lemezt. Győz a túlerő, de a két öreg nem adja olcsón a bőrét, harcolnak az utolsó leheletükig.rn Nem marad el a szerelmi szál sem, persze szigorúan plátói alapon, hiszen a küldetés az küldetés.rn Hőseink (mert időközben ketten lettek) végül célba érnek, elérik a szabadság és rend kicsiny megmaradt zárványát. Finom paradoxon, hogy ez éppen Alcatraz, az egykori börtönsziget területén van. A film vége erős Ray Bradbury utánérzés, de plágium helyett mondjuk inkább az íróóriás előtti tisztelgésnek.rn Kedves olvasó, ha a ruhatárban hagyod ”felvilágosult”, cinikus-européer felöltődet, élvezni fogod az Éli könyvét. Otthon pedig leporolhatod a Bibliádat, ha Éli könyve után az élet könyvével is megismerkednél.rnrnrn rn