Kikötő Online

Emlékiratok rejtélyes könyve

Szellemíró - filmkritika

Roman Polanski 33 éve elkövetett bűncselekményét övező botrány okozza azt, hogy idén a szokottnál nagyobb figyelem kíséri a 77 éves lengyel származású rendező munkásságának legújabb darabját. A jubileumi Berlinale versenyprogramjában bemutatott, Szellemíró címet viselő politikai thrillert a kritikusok az Arany Medve-díj egyik nagy esélyesének tartották. A nemzetközi filmfesztivál legnagyobb elismerését végül mégsem ez a mű, hanem a Méz című, Semih Kaplanoglu rendezésében készült török film kapta; az - akkor még házi őrizetben lévő – Polanskinak pedig a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét ítélte oda a Werner Herzog vezette zsűri.

Az angol-francia-német koprodukcióban készült alkotás egy brit író, Robert Harris The Ghost címet viselő könyvének adaptációja. A szerző - akit bestsellerei s egyéb, filmre adaptált írása (Enigma, A harmadik birodalom) kapcsán már ismerhetünk - a Szellemíró dramaturgiai munkálataiban is részt vett, s a rendezővel közösen alkotta meg a hagyományos paranoiafilmeket idéző mű forgatókönyvét. A politikai thriller egy középkorú bértollnok (Ewan McGregor) történetét beszéli el: a szellemírót (így neveznek minden olyan auktort, aki híres emberek helyett, nevének feltüntetése nélkül ír önéletrajzokat) kiadója kiválasztja, hogy fejezze be a volt brit miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) fragmentumos memoárját, mely írója halála miatt maradt töredékben. A bértollnok épp akkor áll munkába, amikor az ex-miniszterelnököt emberiség elleni bűneinek vádjával a Nemzetközi Bíróság elé akarják citálni. A címszereplő a munkája során felbukkanó titkok, paradox állítások miatt nyomozni kezd, mígnem – elődjéhez hasonlóan – élete veszélybe kerül.

Klasszikus, szövevényes krimi-történetet rendezett hát a legendás direktor, amelynek mesteri pontossággal szőtt, erkölcsi kérdéseket feszegető szálai között egyesek aktuálpolitikai és magánéleti áthallásokat vélnek felfedezni. Új réteggel gazdagodik a film azon megközelítés szerint, amely kritikai, közéleti perspektívából értelmezi azt, és a politikus karakterét az Egyesült Királyság egy volt munkáspárti miniszterelnökéhez, Tony Blairhez hasonlítja. A párhuzamokat maga az író sem tagadta, azonban határozottan cáfolta a két személy teljes azonosításának, hasonló megítélésének lehetőségét. A film értékét tekintve kevésbé releváns interpretáció a - mára kisség megkopott - szerzőközpontú vizsgálódást választja, mikor a rendező élethelyzetéhez kapcsolja a filmet, azaz annak fő helyszínét, a világtól elzárt sziget rezidenciáját Polanski svájci házi őrizetével veti egybe.

A kiválóan lekerekített, kifogástalan tempóban rendezett film – amely a minden jelenetet átitató Polanski-világ révén jól beilleszthető a legendás életműbe - a címszereplő perspektívájából mutatja be a szellemíró életének egy szegmensét. A néző nem rendelkezik többlettudással: a főszereplővel közösen gombolyítja ezen életszerű, izgalmas történet szálait. Ewan McGregor nagyszerűen alakítja ezt a szürke Akárki-figurát, kinek identitáshiányát már nevének folytonos megkerülése, múltjáról és kötődéseiről szóló ismereteink hiánya is jól demonstrálja (csupán barátnőjéről ejt pár szót, de abban sem lehetünk biztosak, hogy az illető nem puszta kitaláció). Ő a történet legszimpatikusabb szereplője, alakját mégsem tesszük személyessé, tudunk tőle távolságot tartani, így lehetőségünk nyílik arra, hogy helyzetét érdekes történetként szemléljük.

A többi szereplő (Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams) - a főhőshöz hasonlóan - tipikus, ám nem túlzottan karakteres figura: csupán mimikájuk, félmondataik késztetnek minket arra, hogy egyéni, ki nem bontott sorstörténeteiket továbbgondoljuk. A film esszenciája az a sajátos légkör, melyet a hatásos helyszínek (massachusetts-i sziget tengerpartján elterülő óriási, rideg ház, üresen kongó hotel s annak riasztó, pici szobája, eső verte, hideg tengerpart), a Pawel Edelman munkáját dicsérő képi világ és Alexandre Desplat remek zenéje biztosítanak. A titkokkal teletűzdelt történet figyelmünket végig fenntartva araszolgat a – kissé talán mesterkélt - végkifejlet felé: aki beül tehát Polanski új filmjére, az egy nem túl megrendítő, ám igazán kellemes moziélménnyel lehet gazdagabb.


Értékelés:


Szellemíró (The Ghost Writer)
színes, feliratos, francia-német-angol filmdráma, 128 perc, 2010
Rendező: Roman Polanski
Szereplők: Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Jon Bernthal, James Belushi

Hozzászólás ehhez:

Szellemíró - filmkritika

• 1. Emide Buda 2010-10-02 19:45:31

  A filmről másképp.rnrn Szellemíró rnrnPolanski visszavág AmerikánakrnrnrnÉli könyve után ennek a filmek is egy könyv a főszereplője. Na nem annyira fontos és jelentős, mint az Élié, nincs is még kész, de egy gyenge sztori közepesen erős megfilmesítésének főszerepére mégiscsak alkalmas. rnrnA szellemíró, magyarul „néger” , mások neve alatt névtelenül dolgozó író. Mivel a néger szó nem píszí manapság, a „fekete bőrű” pedig ebben az esetben értelmetlen volna, így maradt az angol kifejezés (ghostwriter) tükörfordítása. A magyar szellemíró munkáját egyébként négerezésnek hívják. A film fehér „négere” a volt angol miniszterelnök memoárjának megírására kap megbízást, a messziről is jól látható, szép nagy honorárium reményében el is vállalja a melót.rnrnAki valamennyire is ismeri a világhírű rendező munkásságát, és annak idején a ’71-es Machbeth adaptációra csak tátotta a száját a csodálkozásról, hogy mennyire hűha, vagy jól mulatott a a Vámpírok bálján (1967) ( 40 évvel előzte meg a korát ezzel a paródiával, most lenne csak igazán aktuális, amikor mindent elöntene a filmvásznon a vér, ha a sok vámpír hagyná lecsöpögni) ,és borzongott a Rosemary gyermeke ( 1969 ) vetítésén, az tudja , hogy nem kispályás filmmacherrel van dolgunk. Szóval szeretjük( királyi többes, továbbiakban k.t.) ezt a hányatott és időnként tragikus sorsú rendezőt, aki túlélte a varsói gettót , („ kirendezte” magából a témát a Zongorista című filmjében) várandós felesége brutális lemészárlását , ( ugye emlékszünk(k.t.) még a hírhedt Manson családra?), szeretjük(k.t.) ezt a nagy művészt, és éppen ezért a költővel együtt mondjuk(k.t.): „ Érted haragszom, nem ellened! „ Mert a Szellemíró nem az életmű csúcsa. Még csak nem is magaslat, félve mondom, ez bizony gödör. A történetre kár sok szót vesztegetni,( a szerkesztő utólagos kérésére mégis annyit: A volt angol miniszterelnök életrajzírója gyanús körülmények között váratlanul meghal , a helyére lépő író saját szakállára nyomozásba kezd , és felfedez egy csúnya ciás machinációt. Na, ettől aztán nem lesz jobb neki, sőt!) nyomja az obligát európai mantrát a gonosz CIA-ről, az USA által irányított angol politikusokról ( á la Blair), és a szegény megkínzott terroristákról. Tehát a szokásos nyugati hipokrita értelmiségi szöveg, a könyökünkön jön ki.rnrnMintha csak bosszúállás motiválná Polanskit, hogy az Egyesült Államokba nem teheti be a lábát az 1978 óta, amikor is vád alá helyezték kiskorú megrontásáért, majd az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezése után megszökött. Csak nem fricska ez a film az érvényes elfogató parancs miatt személyesen át nem vehetett Oscar díjért ( A zongorista, 2003)? Amerika nehezen felejt, pedig az áldozat már régen megbocsátott. (Az is megérne egy misét, hogy a tavalyi svájci letartóztatásakor kampány indítottak neves médiaszemélyiségek , hogy micsoda dolog egy ilyen nagy művészt letartóztatni, irgum-burgum! Pedig hát a jog egyformán vonatkozik mindenkire, ez alól a mégoly kiváló művészi teljesítmény sem ad felmentést. Én azóta is várom a szintén Oscar díjas rendező kolléga, Szabó István bocsánatkérését az érintettektől és tisztelőitől a 2005-kiderült besúgói tevékenysége miatt. Ehelyett a hazai kulturális élet színe –virága , elfeledkezve máskor oly fejlett erkölcsi érzékenységéről ,kikérte magának,hogy egy ilyen jelentős művészt ilyen váddal illessenek, még ha meg is történt. Erről ennyit, zárójel bezár). Térjünk(k.t.) vissza a filmünkhöz! Egy politikai krimi sztoriját pofátlanság lenne elmesélni, ha mégoly közhelyes is. A történetvezetésen látszik, hogy profi rakta össze, minden akkor „szól” amikor kell, és a végére is marad azért egy csavarintás. A szereplőkre nem lehet panasz, elvégzik rendesen a munkát, mint jó iparosok. A filmet fényképezhették volna fekete-fehérben is, annyira száműzte az operatőr a színeket. Mindig esik, mintha Angliában lennénk, pedig nagyrészt Amerikában folyik a cselekmény. Az Egyesült Államok minden bizonnyal ki fogja heverni Polanski bosszúját, mi meg ezt a filmjét. Ha akarod, nézd meg, én utólag sajnáltam rá a pénzt.rnhttp://korrektorinfo.blog.hu/2010/08/13/film_szellemiro