Kikötő Online

Exférj újratöltve - filmkritika

A romantikus komédiának körülbelül két tucat alműfaja létezik, de mind közül talán a leghálásabb a screwball comedy, ahol a férfi és a nő – legalábbis az elején – nem, hogy nem szeretik, de egyenesen rühellik egymást. Az ilyen filmek legfőbb összetevői a szellemes párbeszédek, a lehetetlen helyzetkomikumok és persze a vérre menő parázs viták, szópárbajok. Szomorú kötelességem elmondani, hogy Andy Tennant nem tud screwball comedy-t rendezni; az Exférj újratöltve (te jó ég, megint micsoda magyar cím) című borzalomból minden hiányzik, ami egy jó filmhez kell.

Pedig a történet váza nem jobb, nem rosszabb, mint amit a műfaj megkíván. Adott egy fejvadász ex-rendőr, aki legújabb megbízása kapcsán volt feleségére vadászik – akit szívből gyűlöl. Így aztán nem esik nehezére betuszkolni a csomagtartóba és elindulni a rendőrség felé. Csakhogy menet közben a nő után szintén hajtóvadászatot folytató maffiózók beleköpnek a pudingba.

Lehetne az Exférj újratöltve egy fekete humorú, jó kis morbid komédia is, de még véletlenül sem az. Hanem egy vérlázítóan gagyi, tv-film színvonalú, poshadt lábvíz ízű szenvelgés, szadista módon hosszú, közel két órás játékidővel. Az alkotók az egymás ellen elkövetett gonoszságok, szivatások halmozásában látják a humor egyetlen forrását, de repertoárjukból csak olyan ezerszer látott dolgokra futja, mint az ágyhoz bilincselés, sokkolóval bénítás és hasonlók. Infantilis, céltalan ökörködés folyik közel egy órán át, aztán hőseink rájönnek, hogy mégis szeretik egymást, a néző pedig a székek közé esik unalmában. Az alaptörténetet egy hajszálvékony krimi szállal dúsították, ami nagyjából annyira vehető komolyan, mint mondjuk a Beépített szépségben. Ellenben alkalmat adott a rendezőnek és a forgatókönyvírónak, hogy minden idők legidegesítőbb mellékszereplőit vonultassák vászonra. Az agyhalott vendéglős-párocska, a jófej fekete haver és a primadonna anyós még mind semmi Stewart-hoz, a hősszerelmes balekhoz képest. Ilyen ócska karaktert és alakítást talán Sas kabaréban lehet látni. Amúgy is, minta a film minden poénját a Bagi-Nacsa páros, vagy az Irigy Hónaljmirigy írta volna; rég elavult, dohos gegek garmadáját kell elszenvednünk.

Szellemes párbeszédekről ne is álmodjunk, de még ha lennének is, a két főszereplő úgyse tudná visszaadni őket. Jennifer Aniston egy karaktert tud, ezt cipeli magával a Jóbarátok óta minden filmjébe. Alapvetően most is Rachel Green-t játssza, kicsit hisztisebb kivitelben. Sose titkoltam, hogy Gerard Butler-t az évtized antitalentumának tartom, ez a film pedig csak megerősített ebbéli meggyőződésemben. Arany Málna esélyes, rettentő ripacs alakítás ez egy olyan színésztől, aki ugyan jól aprította a perzsákat, de azóta semmi értékelhetőt nem tudott felmutatni. Nem is értem, miért erőlteti a vígjátékot és a drámát. Lehetne ő a kor Van Damme-ja, vagy Seagal-ja, ahhoz ennyi színészi képesség épp elég.

A Bounty Hunter-ben összesen talán két-három értékelhető poén akad, Jennifer Aniston dekoltázsa mellett ez képezi a film minden pozitívumát. Rég megfogadtam, hogy minden film, amiben úgy próbálnak szimpatikussá tenni egy szereplőt, hogy az Toyota Priust vezet (értsd: környezettudatos, jó ember), automatikusan egy ponttal kevesebbet kap. Így lett ennyi az annyi:
 

Értékelés:


Exférj újratöltve (The Bounty Hunter)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 110 perc, 2010
Rendező: Andy Tennant
Szereplők: Jennifer Aniston, Gerard Butler, Cathy Moriarty, Christine Baranski, Jason Sudeikis



A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Exférj újratöltve - filmkritika

• 1. kontil 2010-04-06 18:14:29

  Még nem láttam a filmet, nem tudom egyet értek-e a szerzővel, de: "Ilyen ócska karaktert és alakítást talán Sas kabaréban lehet látni" ezen a hasonlaton óriásit röhögtem :))rnAzért Ansiton miatt megnézzük...