Karc

A holló - filmkritika

Az amerikai irodalom gót-romantikus fenegyerekét, a 19. század underground-celeb rímforgatóját, Edgar Allan Poe-t sokféleképpen képzelhetjük magunk elé. Lehet ő egy az élet csikorgó fogaskerekei alatt ...

Minden jó, ha vége jó

Mi lesz abból, ha egy kis kolonializmus keverünk egy néhol túl meseszerű történettel? Egy könnyed, egyszer nézhető film.

Disz iz tímvörk!

Pár napja volt a vetítés, de még mindig ott a kabátomon a kvázi belépőként kapott Avengers-kitűző. Eléggé szimpla, viszont valahogy jó érzés viselni. Mint ahogy ...

Oslo, augusztus - filmkritika

A Szerzők rendezője második filmjében újra előszedi az öngyilkossággal kacérkodó figuráját, aki időközben persze öregedett s ha lehet, még kevésbé ragaszkodik az élethez.

A fal - filmkritika

Címkék: mozi filmkritika

A Titanic fesztiválon látott A fal alapjául szolgáló Marlen Haushofer-regény sajnálatos módon a mai napig nem kapott magyar fordítást és került itthon forgalmazásba, így az ...

Farkasember - kritika

2010-02-15 09:35:40 Szelle Ákos

A Universal még 1999-ben döntött úgy, hogy feltámasztja legendás horror-figuráit. Az első fecske a Múmia volt; a felturbózott, a mai közönség igényéihez fazonírozott film igen jól sikerült darab volt, ráadásul a pénztáraknál is beváltotta a stúdió reményeit. A projektnek ennek ellenére nem lett folytatása,egészen mostanáig. Bár Drakula, Frankenstein vagy az Operaház fantomja tovább alusszák álmukat, a Farkasember most újra életre kelt, és brutálisabb, mint valaha.

Nem árt ugyanis már az elején leszögezni: a Farkasember nem egy Múmia féle családbarát kalandfilm, hanem egy igazi – jó értelemben vett - B-kategóriás, vérben és belsőségekben tocsogó horror. Az alkotók a viszonylag magas, 85 millió dolláros büdzsé ellenére bevállalták az „R” besorolást (idehaza ez 18-as karikát jelent), ami egyrészt bátor döntés volt, másrészt nagyon jót tett a filmnek. Finomkodva, a vágóollótól rettegve nem lehet Farkasember filmet csinálni. A Disney-s rajzfilm-erőszak talán jól állt Imhotep-nek, de nem illik egy fenevadhoz. A Wolfman így tobzódik a levágott fejekben, kiontott belekben és egyéb nyalánkságokban. A gyerkőcöket kéretik leadni a játszóházba.

A filmet arra a Joe Johnston-ra bízták (Jurassic Park 3, Jumanji), aki talán nem a legeredetibb rendező a földön, ellenben igen megbízható iparos. Ráadásul trükk mesterként kezdte pályafutását (az Elveszett frigyláda fosztogatói vizuális effektjeiért még Oscart is kapott), és ez meg is látszik a filmen. Igényes a fényképezés, részletgazdagok és hangulatosak a díszletek, a ködös, koszos viktoriánus Anglia ugyan már lerágott csont, de továbbra is igen félelmetes. Az elmegyógyintézet megjelenítése például igazán bravúros, az ott játszódó jelenet minden szempontból a film csúcspontja.

A Farkasember két óra tömény hentelés, ennek pedig meg van az ára. Johnston és Andrew Kevin Walker forgatókönyvíró nem fárasztották magukat a történet csiszolgatásával, vagy a karakterek árnyalásával. Ez annak tükrében igen fájó, hogy utóbbi fiatalember nevéhez köthető a ’90-es évek egyik legjobb szkriptje, a Hetedik. Ellentétben Fincher mesterművével, a Farkasember sztorija egyszerű, mint az egyszeregy. Lawrence Talbot átváltozik Farkasemberré, és lemészárol mindenkit, aki szembe jön. Közben pedig meg kell küzdeni apjával (Sir Anthony Hopkins), a szerelemmel (Emily Blunt képében) és egy Scotland Yard nyomozóval is (Hugo Weaving). A forgatókönyv ezer bukfence és hibája csak a literszámra fröcsögő vér miatt nem tűnik fel. Komolyabb drámára, emberi tragédiára, vagy mondanivalóra felesleges várni.

Ennek köszönhetően a színészek is inkább jelenlétükkel, semmint alakításukkal domborítanak. Benicio Del Toro remek választás volt a címszerepre, hiszen alapból elég elvadult feje van, így egy percig nem kételkedhetünk a benne lakozó szörnyeteg létezésében. Hopkins nem tud rosszul játszani, most se teszi. Nehéz nem Hannibal Lecterre asszociálni a szerepe kapcsán, de tény, hogy ravasz, átható tekintetétől még mindig borsódzik az ember háta. Emily Blunt velük szemben elég halvány, mentségére szóljon: karaktere igencsak felesleges. Hugo Weaving-et érzem egyedül kakukktojásnak. Nem mintha rossz lenne, de ő már élete végéig Smith ügynök marad. Itt is ugyanazt játssza, mint a Mátrixban, csak ezúttal nem napszemüvegben, hanem szakállban. Az ember szinte várja, mikor sokszorozza meg magát.

A Farkasember nem akar többnek látszani annál, mint ami: két óra mocskos, vérgőzös szórakozás. Sokkal többet, dosztojevszkiji mélységet bűnről és bűnhődésről, vagy az emberben lakozó állatról badarság lenne számon kérni a filmen. Ez egy pazar kiállítású trash-movie, nem több. De annak jó.


Értékelés:


Farkasember (The Wolfman)
színes, feliratos angol – amerikai horror, 2010, 103 perc
Rendező: Joe Johnston
Szereplők: Benicio Del Toro, Sir Anthony Hopkins, Hugo Weaving, Emily Blunt, Geraldine Chaplin


A film megtekintését a Cinema City tette lehetővé.

Hozzászólás ehhez:

Farkasember - kritika

Milyen nap van ma?

A Nemzeti Kulturális alap támogatásával: