Karc

Míg a halál el nem választ

„Hiszem, hogy világunkban megválaszthatjuk, miként adjuk elő a szomorú történeteket…” – írja a film alapjául szolgáló bestsellerében John Green. Akár a Csillagainkban a hiba mottója ...

Az acélember - filmkritika

Százan ezerszer tépték meg az utóbbi évtizedekben Superman palástját, de Zack Snyder most visszaadta a rajongóknak, amit megérdemelnek.

Transz

Amikor külön megkérik az embert, hogy legyen kedves ne beszéljen senkinek a film cselekményének alakulásáról, akkor egy picit beavatottnak érzi magát, mintha kiválasztott volna, aki ...

Sötétségben – Star Trek

Megosztó film lett J. J. Abrams első Star Trek-filmje pár éve, amire csak akkor döbbentünk igazán rá, miután elolvastuk a keményvonalas rajongók reakciót. Tegyük persze ...

360

Arthur Schnitzler drámájára a korszellem és az illetékes hivatalok kíméletlenül nyomták rá a pornográfia feliratú bélyeget, és ez nagyjából meg is felelt a korabeli ízlésvilágnak ...

Fejvadászok

2012-06-27 09:47:26 Hanula Zsolt

A skandináv krimik már jó pár éve tartó, s a Millenium-trilógiával abszolút csúcsra jutó ága továbbra is sorra gyártja a remekműveket, s ezt a helyi filmipar is remekül kiaknázza.

Vannak ötletek ugye, amiket már Amerikában is eladtak, de az európai filmek iránt fogékony közönségnek a helyben készült thrillerek jelentik az igazi élményt. A Fejvadászok ugyan nem a legújabb eresztés része, hiszen 2011-es darab, de aligha nevezhető lerágott csontnak a magyar piacon. A regény írója Jo Nesbø igazi zorall norvég arc, az egyetemen közgazdaságtant tanult, ennek megfelelően focizik, énekel egy rockbandában és detektívregényeket ír, a Fejvadászokat még 2008-ban. A belőle készült film a tavaly bemutatót követően pedig minden idők második legsikeresebb nyitóhétvégéjét produkálta Norvégiában. A hollywoodi remake természetesen már tervben van.

A Fejvadászok nem áraszt magából olyan baljós hangulatot, mint mondjuk a már hivatkozási alappá lett A tetovált lány, de természetesen a „skandináv noir” címkével is illetett zsáner főbb tulajdonságai sem hiányoznak belőle. Vagyis bámulatos aprólékossággal kidolgozott karakterek, szövevényes és izgalmas nyomozás, amely során törik a csont, hasad a bőr. A főhős ezúttal egy műkincsrabló, aki sajnálatos módon ezúttal épp egy veterán gyilkológép házából lovasítana meg egy Rubens-festményt. Az Ocean’s Eleven-filmek hangulatát ígérő felvezetés pedig ezzel komor fordulatot vesz, a játékosságot felváltja a gyanú, a gyanút a pánik és máris ott vagyunk, ahol már a kirakós kezdetben bemutatott darabkái közül egyik sincs a helyén. Roger egy szokványos rablásra készült, ám amit a festmény helyett talál, az hatással van a házasságára, a munkájára, a barátaira, tulajdonképpen az egész életére.

Mondanám, hogy a menekülős-filmek legszebb hagyományait idézi a Fejvadászok, de valójában sokkal jobb annál. Az amerikai történetírók ugyanis a legritkább esetben vesztegetnének időt arra, hogy ennyi történést, ennyi csavart hímezzenek bele a forgatókönyvbe, ha ezek helyett egy autósüldözés is kitöltheti az időt. A skandináv krimi-íróknak azonban ez is nagy erénye, a nagy ívű, részletes elbeszélés, amely azonban nem vész el saját magában, ugyanakkor nem nélkülözi a hatásos nagyjeleneteket sem, legyen szó közelharcról vagy sorsfordító dialógokról. Örülhetünk, ameddig a szőke barátaink még ontják magukból az ilyen sztorikat, mert úgy tűnik, a skandináv krimik divatja még mindig nem csengett le.

Hozzászólás ehhez:

Fejvadászok | Filmkritika

Milyen nap van ma?