Karc

Tíz csapás szélesvásznon

Amikor a város ünnepi díszbe öltözik és már a sarki kisboltban is a legelcsépeltebb karácsonyi dalok szólnak hetek óta, éppen akkor érkezik a mozikba Mózes ...

A lángra lobbant kiválasztott

Mostanában mindenki csak Az éhezők viadaláról beszél, a csapból is ez folyik. Milyen érdekes, hogy ez a sorozat valójában az utóbbi idők egyik legkeményebb társadalomkritikáját ...

Határ a csillagos ég

Látványos effektek, lenyűgöző képsorok, magával ragadó történet és megható színészi alakítások – sablonosnak hathat ez az összegzés, azonban mégis helytálló. A Csillagok között az idei ...

Ásó, kapa, nagyharang

Az amerikai álom csak egy jól megkonstruált illúzió, amire előszeretettel hívja fel figyelmünket filmjeivel David Fincher rendező. Az őszi szezon legjobban várt alkotása a Holtodiglan, ...

Míg a halál el nem választ

„Hiszem, hogy világunkban megválaszthatjuk, miként adjuk elő a szomorú történeteket…” – írja a film alapjául szolgáló bestsellerében John Green. Akár a Csillagainkban a hiba mottója ...

Fejvadászok

2012-06-27 09:47:26 Hanula Zsolt

A skandináv krimik már jó pár éve tartó, s a Millenium-trilógiával abszolút csúcsra jutó ága továbbra is sorra gyártja a remekműveket, s ezt a helyi filmipar is remekül kiaknázza.

Vannak ötletek ugye, amiket már Amerikában is eladtak, de az európai filmek iránt fogékony közönségnek a helyben készült thrillerek jelentik az igazi élményt. A Fejvadászok ugyan nem a legújabb eresztés része, hiszen 2011-es darab, de aligha nevezhető lerágott csontnak a magyar piacon. A regény írója Jo Nesbø igazi zorall norvég arc, az egyetemen közgazdaságtant tanult, ennek megfelelően focizik, énekel egy rockbandában és detektívregényeket ír, a Fejvadászokat még 2008-ban. A belőle készült film a tavaly bemutatót követően pedig minden idők második legsikeresebb nyitóhétvégéjét produkálta Norvégiában. A hollywoodi remake természetesen már tervben van.

A Fejvadászok nem áraszt magából olyan baljós hangulatot, mint mondjuk a már hivatkozási alappá lett A tetovált lány, de természetesen a „skandináv noir” címkével is illetett zsáner főbb tulajdonságai sem hiányoznak belőle. Vagyis bámulatos aprólékossággal kidolgozott karakterek, szövevényes és izgalmas nyomozás, amely során törik a csont, hasad a bőr. A főhős ezúttal egy műkincsrabló, aki sajnálatos módon ezúttal épp egy veterán gyilkológép házából lovasítana meg egy Rubens-festményt. Az Ocean’s Eleven-filmek hangulatát ígérő felvezetés pedig ezzel komor fordulatot vesz, a játékosságot felváltja a gyanú, a gyanút a pánik és máris ott vagyunk, ahol már a kirakós kezdetben bemutatott darabkái közül egyik sincs a helyén. Roger egy szokványos rablásra készült, ám amit a festmény helyett talál, az hatással van a házasságára, a munkájára, a barátaira, tulajdonképpen az egész életére.

Mondanám, hogy a menekülős-filmek legszebb hagyományait idézi a Fejvadászok, de valójában sokkal jobb annál. Az amerikai történetírók ugyanis a legritkább esetben vesztegetnének időt arra, hogy ennyi történést, ennyi csavart hímezzenek bele a forgatókönyvbe, ha ezek helyett egy autósüldözés is kitöltheti az időt. A skandináv krimi-íróknak azonban ez is nagy erénye, a nagy ívű, részletes elbeszélés, amely azonban nem vész el saját magában, ugyanakkor nem nélkülözi a hatásos nagyjeleneteket sem, legyen szó közelharcról vagy sorsfordító dialógokról. Örülhetünk, ameddig a szőke barátaink még ontják magukból az ilyen sztorikat, mert úgy tűnik, a skandináv krimik divatja még mindig nem csengett le.

Hozzászólás ehhez:

Fejvadászok | Filmkritika

Milyen nap van ma?